Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
1992. február hó 7. oldal A vasárnapi iskolások elmondják azt, amit az Űr Jézus jászolához” hoztak ték a hálaadó napot. A fent említett vendég testvéreken kívül még körünkben voltak: Bíró Zoltán tv. és élettársa Janka Palm Bay-ből, ifj. Bíró László családjával Miamiból, Müllet János tv. és felesége, valamint ifj. Sipos Ferenc és felesége Kelownából (British Columbia). Mindannyian készültünk a decemberi hónap ünnepeire a Karácsonyra és az Óesztendő napjára. Azért beszélünk mindannyiunkról, mert a készülődésben mindenki ki vette a részét. A hálaadó nap után megalakult a gyermekek vasárnapi iskolája 8 kisebb-nagyobb gyermekkel, akik kitartóan készültek énekekkel, szavalatokkal és igeversekkel a karácsonyra, az ifjúság is minden vasárnap visszamaradt énektanulásra, gyakorlásra gitárkíséret mellett, amelyet ifj. Szűcs Sándor szolgáltatott. Nem utolsó sorban az énekkar is mivel rejtett vágyunk az volt, hogy a szent estén több családhoz elmegyünk kántálni, énekelni. Csodálatosan hangzottak az éj csendjében a karácsonyi örömet hirdető énekek. 15 családot látogattunk meg, köztük olyanokat is, akik elmondták, hogy amióta itt vannak Amerikában őket senki sem köszöntötte énekkel, és ezzel igazi karácsonyi örömet vittünk házukba, szíveikbe. Az ünnep délutánján elhangzott Isten üzenete: „Békesség néktek” és „Ne féljetek”. Ennek az üzenetnek nagy jelentősége van ebben a nyugtalanító jelenkori politikai-gazdasági helyzetben. Az est kimagasló szolgálata a gyermekek szolgálata volt, mint az első ilyen a mi közösségünkben. A szilveszteri—óév esti Istentisztelet is kedves élmény maradt számunkra, mert újból visszatekintettünk az elmúlt esztendőre, nagy örömmel mondva hálát Istenünknek a gondviselésért, megtartásért, lelki-testi áldásaiért, sőt még a próbákért, nehézségekért is. Azután testvéri szeretetvendégségen vettünk részt az imaházunk Az összevont énekkar szolgál a hálaadó napon pince helyiségében, miközben imával mentünk át az új évbe. Minden igehirdetés, énekkari szolgálat, ifjúsági ének vagy a gyermekek szolgálatának is a közös mottóját a 2Kor 9:15. vers fogalmazza meg: „Az Istennek pedig legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért." Demeter András * * * TORONTO Első Magyar Baptista Gyülekezet Lelkipásztor: Oláh Lajos Két jelentős zenei esemény történt gyülekezeti életünkben, decemberben. Az elsőnek a mi imaházunk adott otthont. Advent első vasárnapján, december 1-én, zeneünnepélyt tartottunk. Sok hallgató, érdeklődő jelent meg, majdnem zsúfolásig megtelt imaházunk. Az ünnepélyen angolnyelvű igehirdetés hangzott el, és ezt tudva olyanok is eljöttek, akik csak angolul értenek. Énekkarunk sok gyakorlással, szorgalmasan készült és munkánkat megáldotta a Jó Isten, hiszen szép szolgálatnak örvendezhetett a gyülekezet. Énekkari számok és orgonajáték váltogatták egymást, amelyek közé egy hegedűszóló is ékelődött Krasznai testvér előadásában. „Mondj új dalt az Istennek tiszta szívből hangosan!” — énekelte az énekkar befejezésül, lelkesen. Lehetne ez mottónk az új évben, lehetne lendületes, eredményes a munkánk 1992-ben, amíg még időt ád az Úr. Az énekkart Krasznai Béla és Oláh Imre testvérek vezették. Ugyancsak december hónapban, zeneünnepélyünk utáni napon rendezték Torontóban az úgynevezett sok-nemzetiségű karácsonyi fesztivált. Az a lehetőség adatott nekünk, hogy egy kisebb énekegyüttessel képviselhettük a magyar gyülekezetei ezen az alkalmon. Kínai, kenyai, angol énekegyüttesek mellett mi is énekeltünk három kórusművet magyarul. Általános tetszést váltott ki a többitől egy kicsit eltérő, klasszikusabb irányzatot követő szolgálat. Azután nagy hatással volt mindenkire az együtt éneklés. Hiszen sok-sok karácsonyi éneket énekeltünk együtt, az egész gyülekezet, közel ezer ember. Zengett a Halleluja az emberek szívéből és szájából. Az est orgonistája Oláh Imre testvér volt. Hálásak vagyunk a Jó Istennek azokért a lehetőségekért, amelyeket kapunk a gyülekezeti szolgálatban és más, kifelé végzett szolgálatban. * * * Oláh Imre DETROIT The First Hungarian Baptist Church Lelkipásztor: dr. Herjeczki Géza December 8-án evangélizációt tartottunk a detroiti gyülekezetben. Délelőtt az igével Rev. Richard Reese, American Baptist Churches area minister szolgált. A középpontba Jézus Krisztus áldozatának nagyságát, hasonlíthatatlan értékét állította egy, az első gyülekezetek korából vett képzeletbeli esemény segítségével. A délutáni istentiszteleten Herjeczki testvér hirdette a döntésre, Jézus Krisztus követésére felszólító igéket. Az Űr meghallgatta imádságainkat és gazdagon megáldott bennünket. Három fiatal élt az alkalommal, s vallotta meg, hogy elfogadta az Űr Jézus hívását, s követni akarja Őt. „Az Űr csodásán működik...” A karácsonyt és az év-végi-eleji istentiszteleteket többé-kevésbé hazai módon tartottuk. Sok szolgálattal, énekkari, zenekari számokkal. Örömmel tapasztaltuk, hogy a kis fúvós-zenekarunk is egyre jobban játszik, a gyakorlás nem hiábavaló. Karácsony másnapján újra eljött közénk Rev. R. Reese; magával hozta feleségét is, aki egy Detroit környéki gyülekezet lelkipásztora. A karácsonyt megelőző hétfőn régi gyakorlatot elevenítve föl, kántálni mentünk. Mindenütt örömmel fogadták a jól ismert karácsonyi énekeket. Jó volt együtt lenni az év utolsó estéjén, és azután együtt kezdeni meg, imaáhítattal az új esztendőt. Az idén az alliance imahetet tartottuk meg. Az imaházban, valamint Varga, Mikó, Wentz és Pap testvéréknél jöttünk össze esténként imádkozni és az igéről beszélgetni. Az áldással eltelő héten a világszerte közzétett igékkel foglalkoztunk (János ev. 14-17. rész). A heti gondolatmenetünk ez volt: 1. Jézus Krisztus elvárja követőitől, hogy gyümölcsöt teremjenek (15:8). 2. Szeretet nélkül nem tudunk összefogni, munkálkodni (13:35). 3. Ha nem maradunk
