Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
I W^r-qa'mnri H'rnÖfí-1992. november hó 2-—^* ......7^5 5. oldal Reménységben örvendezők Magyar Baptisták I. Világtalálkozója* kommunista államhatalom összeomlása után a „lelkészcsere — lelkész kölcsönzés program” természetes halállal elhalálozott. Mostmár gyülekezeteink közvetlenül hívták meg a kiválasztott lelkipásztorokat. Igénybevették ugyan az én koordinátori szolgálatomat, mivel tapasztalatom volt az államközi hivatalos ügyek intézésében (meghát nem a gyülekezetek költségén utaztam). Dr. Herjeczki Géza és Dr. Fazekas László már ilyen módon jöttek, bevándorló vízummal. Sajnálom, hogy egyik lelkipásztor csalódást okozott a meghívó gyülekezetnek is és szövetségünk koordinátorának is. Mi jót akartunk. Sok mindent lehetne és kellene még írnom, hogy ezeket a dolgokat megvilágítsam. Az Amerikai Magyar Baptista Szövetségben egyszerűen tudomásul vettük, hogy a „csereprogramra” (ami az Amerikai Magyar Baptista Szövetség kreációja) a történelmi változások következtében többé már nincs szükség. Még nem tartottuk fontosnak a funkció megszüntetését hivatalos határozattal, mivel a koordinátor szolgálatának tartamára vonatkozó egykori konvenciós határozat így fogalmazott: „amíg szövetségünk gyülekezetei ezt a szolgálatot igénylik.” Kezdetben sem volt nálunk kimondva, hogy csak a Magyarországi Baptista Egyháztól kérhetünk lelkipásztorokat. Nem is volt egy monopol-megegyezésünk a Magyarországi Baptista Egyházzal. Lelkipásztorokat hoztunk Jugoszláviából és Romániából is. Jelenleg is éppen folyamatban van egy lelkipásztor meghívása Romániából. Nálunk ezek a problémák mindig is a gyülekezeteink önállóságából folyóan, gyülekezeti kezdeményezésre indultak. Szövetségi üggyé nálunk ideiglenesen abból a kényszerből váltak, hogy az akkori Magyarországi Baptista Egyház állami nyomásra megkövetelte, hogy a mi szövetségünk hivatalos koordinátort válasszon teljes képviseleti és tárgyalási hatáskörrel. Istennek hála, ezek az idők elmúltak. Mi örömmel tekintünk a jövőbe, s készek vagyunk az együttmunkálkodásra minden magyar baptista szövetséggel a jó kapcsolatok és a kölcsönösen hasznos együttműködés reményében. Dr. Haraszti Sándor az AMBSZ tiszteletbeli elnöke „ Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.” I.Kor. 15:21 * „Az én lábaimnak szövétneke a te igéd, és ösvénvemnek világossága." (Zsolt 119:105) 1992. augusztus 21—23-ig tartottuk meg Budapesten a Magyar Baptisták I. Világtalálkozóját. Ausztráliából származott eredetileg az ötlet. 1991. februárjában a Melboumi Magyar Baptista Gyülekezetben szolgáltam, és ott néhányan fölvetették azt a gondolatot, hogy milyen jó is lenne Budapesten találkozni. Én akkor semmi másra nem gondoltam, csak arra, hogy haza kellene látogatniuk. Mégis a gondolat nem hagyott nyugton. Az 1991 június végén tartott Központi Tanács elfogadta a javaslatot azzal a megkötéssel, hogy egyházunk most nem igen tud anyagi áldozatot vállalni egy ilyen találkozó költségeinek fedezésére. Én is így gondoltam, ezért szponzorok után néztünk. 1991. októberében tartotta meg alakuló ülését a MABAVIT Szervező Bizottsága, de egyelőre csak a hit alapján, szinte egyetlen forint fedezet nélkül. Viszont, ami a leglényegesebb volt, hogy sikerült azokat a testvéreket bevonni a bizottságba, akik 1989. júliusában rendezték és szervezték az Európai Baptista Szövetség Kongreszszusát. A jó tapasztalatokat ott szerezték, és most igazán eredményesen tudták hasznosítani. A világtalálkozót lényegileg már augusztus 21-én elkezdtük. Ugyanis délután a különböző szövetségek vezetői üléseztek. Ez az eredeti tervünkben még nem volt benne. Mintegy két hónappal az ülés előtt hívtuk össze a testvéreket. Nem volt hiábavaló sőt eredményes volt, mert 38 volt a jelenlevők száma. A megbeszélés főbb témái a következők voltak: összehangolni a teológiai oktatást, segítséget nyújtani Bibliai Iskolák fölállításában, evangélizációk szervezése lelkész-cserékkel, énekkarok, zenekarok közös szolgálata és gyülekezetek látogatása. Szó volt a közös irodalmi termékek kiadásáról, Vasárnapi Iskolai anyag írásáról, ifjúsági könyvek, áhítatok, elmélkedések közös írásáról. Volt egy fontos határozata is ez ülésnek. Elhatároztuk, hogy öt év múlva megrendezzük a II. Világtalálkozót, de akkor már Nagyváradon. Augusztus 21-én, péntek délután már az énekkarok és zenekarok is együtt vol•Ismételt kérésünknek engedett Viczián testvér, a MABAVIT igazgatója, amikor beszámolót küldött lapunknak a világtalálkozóról. Köszönjük a képeket is, melyek e különleges alkalom egy-egy pillanatát hozzák elénk. Olvasóink közül bizonyára sokan szerettek volna ott lenni, de a távolságot nem is olyan könnyű legyőzni. Reméljük élmény- és tényszerű beszámolót nyújtunk olvasóinknak, személyeskedő megjegyzések nélkül, (szerk.) tak és próbáltak a gyűlés helyszínén, a Népstadion területén lévő Olimpiai Csarnokban. Ennek befogadó képessége 3300 ülőhely, de a becslések szerint 3500 személy volt jelen. Magyarországról 1946, Erdélyből 978, Szlovákiából 57, Ausztriából 16, Németországból 14, az USA-ból 12, Kanadából 5, Vajdaságból 5, Ausztráliából 2, Svédországból 2, és Kárpátaljáról 2 testvér regisztrált. Énekkarok az ország több gyülekezetéből érkeztek, de ott volt a nagyváradi, aradi és a szilágyballai ének-, ill. fúvószenekar, férfikar is, akik nemcsak odaadással, hanem rendkívüli fölkészültséggel szolgáltak. Ez annál is inkább értékes volt, mert hiszen ezen a napon is 35 fok körüli volt a meleg, ami eléggé szokatlan Budapesten augusztus végefelé. De a hangulat nagyszerű volt. Hallhattuk az összevont szimfonikus, valamint fúvós zenekarunk szolgálatát is. Szombaton három alkalommal volt együttlétünk. Délelőtt volt a hivatalos megnyitó, és ez alkalommal két magas rangú vendég is köszöntötte a világtalálkozó résztvevőit: Dr. Lukáts Miklós a miniszterelnöki hivatalból és Dr. Bóna Zoltán, az ökumenikus Tanács főtitkára. Ezen a délelőttön volt a főtéma kibontása, magyarázata egy jól felkészült igehirdetés keretében. „Reménységben örvendezzetek” (Róma 12:12), László Imre tv. a Békehírnök szerkesztője volt a szolgálattevő. Szombat délután és este már szabadabb volt a program, mert több testvér bizonyságtevése, azután költemények tették változatossá az énekkarok és zenekarok szolgálatát. Természetesen nem hiányzott a baptista himnusz sem: „Feltámadt Hős, ó dics neked.” Ezt az éneket az egész gyülekezet énekelte úgy, mint akik tudják, hogy valóban ennek a Feltámadt Úrnak a nevében vagyunk együtt. Csodálatos, felemelő érzés töltött el mindnyájunkat. A szombat este befejezésénél nem maradhatott el a magyar himnusz sem, és ez szintén egy olyan ének, amelyet mi magyarok ismerünk szerteszét az egész világon. Augusztus 23-án, vasárnap a vendég testvérek Budapest tíz gyülekezetébe mentek el látogatni és szolgálatot végezni. Azért csak tíz gyülekezetünkbe, mert ezen a délelőttön már sokan kimentek Tahiba, ugyanis ott a Magyar Baptista Fiatalok Konferenciája volt. Arra számítottunk, hogy 300-400 testvér lesz jelen, és 1200 személy gyűlt végülis össze. Nagyon jó volt a (Folytatás a 7. oldalon)
