Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)
1991-04-01 / 6. szám
10. oldal 1991. április két azzal a vigasztalással, amellyel Isten vígasztal minket”. A nehézségek, bajok oka nem mindig az, hogy rosszat tettünk. Az igaz élet sem mentes a próbáktól, mint ahogy azt Megváltónk élete is bizonyítja. Talán éppen a hitünk miatt vannak nehézségeink. Akinek Krisztushoz hasonlít az élete ebben is, annak a vígasztalás is Tőlejön. Tanítás a nehézségekről 2Kor 1:6-7 Pál szolgálatára a próbák jó hatással voltak. 1. Megtanult a nehézségben levőkkel együtt érezni; és ez a szolgálat feltétele. 2. Példája bátorításul szolgált azoknak, akik látták. A 7. vers arra tanít, hogy az isteni vígasztalás elsődleges csatornája a hívő közösség. Isten nem felhőtlen eget ígért nekünk, hanem egy élő, segítő közösséget Magával és a családjával, a gyülekezettel. Tanulság a szorítókból 2Kor 1:8-9 Az „élet iskolájában” tanuljuk a legfontosabb igazságokat. Az apostol is, amikor már a „tönk szélén” (ApCsel 19:23-20:1) érezte magát, és már majdhogy feladta („magunk is halálra szántuk”), akkor tanult meg Istenben bízni önmaga helyett. Mint ahogy azt a bölcs is mondta: „Ha hanyatt estél, akkor már csak fölfelé tudsz nézni”. Tanítás a megoldásról 2Kor 1:10-11 „... megszabadított, megszabadít, ... meg fog szabadítani” — vallja az apostol. Milyen könnyű megfeledkezni a múltról! Milyen hasznos az emlékezet! A ma bajára örökkévaló megoldás van Istenben, aki nem változik. Munkatársai is vannak Istennek, akik közbenjárjanak a próbákban levőért. Az imádkozó közösség az ő ajándéka („kegyelmi ajándék”). A közbenjáró imaszolgálatról máshol is ír az apostol: Róm 15:30-31; Fii 1:19; Filem 22. Mint a mai leckéből látjuk, a ránk váró nehézségekben megoldás is vár ránk Istentől. Terve szerint, szabadításának az eszköze és színtere nagyon sokszor a gyülekezet. Aranymondat: 2Kor 1:5. 1991. május 5. A BÉKESSÉG ÚTJA 2Kor 1:23-2:11, 14-17 Az első levélben már említett erkölcstelenségről (lKor 5), a korinthusi gyülekezet szabados hozzáállásáról, és a személyét érintő támadásokról értesülve, Titus elé ment az apostol, hogy az ő szájából hallja az igazságot. Örömmel vette a hírt, hogy a levél megírása óta jóirányú változások történtek (2Kor 7:4-9). A második levelet Macedóniából írta. A mai igeszakasz arról tanít, hogy milyen magatartást tanúsítson a gyülekezet azok irányába, akik bűnben éltek, de a közösség intését elfogadták, bűnbánatot tanúsítanak és szakítottak a régi életmódjukkal. Az apostol és a gyülekezet kapcsolata 2Kor 1:23-2:4 Kiérződik az apostol szavaiból, hogy vádolóinak válaszol a levél bevezetőjében, akik kétségbevonták a szolgálatát, a szándékait, a szeretetét és a bölcsességét. Tanújául Istent szólítva (23. v.) enged betekintést Pál a gondolkozásába. 1. Miért változtatta meg a tervezett látogatás idejét? 2. Mit értsünk „munkatársi” kapcsolatnak a gyülekezeti életben? 3. Mi rossz van abban, ha a lelkipásztort „bubusként” tartja számon a gyülekezet? 4. Milyen bizonyítékait látjuk Pál szeretetének a korinthusi hívők iránt? A megbocsájtás ideje 2Kor 2:5-8 Az erkölcstelenségéért megintett atyafi megtért, de a gyülekezet erről tudomást venni nem akart. A közösség tisztaságának a megőrzése ma sem könnyű feladat. Pál tanácsát követve, kirekesztették az erkölcstelen férfit, hogy bűntudatra ébresszék (1 Kor 5:1- 9). Az intés hasznosnak bizonyúlt. A következő lépés a feloldozás lett volna, de arra már nem volt kész a gyülekezet. Bűnéért tovább „vezekeltették” volna, és ezt a bölcstelen magatartást feloldandó figyelmezteti a korinthusiakat Pál, hogy „tanúsítsatok iránta szeretetet” (8. v.). Miért bocsásson meg a gyülekezet? 2Kor 2:9-11 1. A megbocsátásra való készség az engedelmes lelkűiét jellemvonása (9. v.). Itt többről van szó annál, minthogy Pál iránti engedelmességüket tanúsítsák. A kegyelmet, bűnbocsánatot nyert hívő Krisztus iránti engedelmességének adja jelét, amikor kész a megbocsátásra. 2. A megbocsátásra való készség a missziós lelkűiét jellemvonása (10. v.). Csak a megbocsátó közösség képviseli Krisztust hitelesen. 3. A megbocsátásra való készség a Sátán rontó szándékának veszi elejét (11. v.). Ő szeret vádaskodni. Mi sem szolgálná céljait jobban, mint a megvallott bűnök felemlegetése! (Érdemes megfigyelni, hogy az apostol egyszer sem említi meg a bűnt!). A győzelmet kövesse a hálaadás! 2Kor 2:14-17 — mert Krisztus győzelemre vezette a korinthusi közösséget a bűnnel való harcban (14. v.) — mert ez a győzelem nem eföldi vonatkozású csupán (15-16. v.) — mert Isten Igéjének az igaza bizonyítódon (17. v.) Aranymondat: Kol 3, 13. * * * 1991. május 12. SZOLGÁLÓ ÉLET 2 Kor 4:1-2, 7-18 A 3. fejezetben arról olvasunk, hogy bár a szolgálat az új szövetség idején sokkal dicsőségesebb, mint az ószövetség alatt volt, a szolgáló élet továbbra is próbákkal, üldöztetésekkel teljes. Szolgálat — Elszántsággal 2Kor 4:1-2 A tét nem kevesebb, mint Krisztus Urunk bemutatása a világnak (2Kor 3, 18), ezért — „nem csüggedünk el” (1. v.), hanem- „a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat” (2. v.). Országunk kuwaiti nagykövetsége hónapokig volt víz és villamos áram nélkül. A képviselettől azt várta el az ország, hogy a nehéz körülmények között is elszántsággal és méltósággal(!) viseltessen. Mennyivel inkább fontos
