Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)
1991-02-15 / 4. szám
I csolatok nem Krisztus akarata szerint alakulnak. A korinthusiak problémájáról Efézusban hallott Pál. Klóé szolgái vitték a hírt. A mi civilizált világunkban könnyebben és gyorsabban terjednek a hírek. Ha visszük, győződjünk meg arról, hogy páli lelkületű szívekre bízzuk a fájdalmunkat. Az egység alapja (lKor 1:13-17). 1. Egységet teremtő gondolkodás (13. v.). — Krisztus nem szakítható részekre — tehát a Gyülekezet, ami az Ő teste ebben a diszpenzációban, csak egységben képes a hivatását teljesíteni. — Krisztus halt meg a Gyülekezetért — tehát a Gyülekezet, ami a megváltottak közössége az Ő személye köré csoportosul. — Krisztus nevében lettünk bemerítve —, ami azt jelenti, hogy az Ő személyében lehet egyedül közösségünk egymással. A szakadások oka (lKor 3:M). Pál apostol a korinthusiak lelki éretlenségében látta a bajuk okát. Az újszülöttet először cumisüvegből tápláljuk folyadékkal, majd jön a kiskanál a pépes ételnek, és csak azután adunk a kezébe kanalat és villát, ha már biztonságosan tudja használni. Többször is rajtakapott a feleségem, amint a megmaradt almapép eltüntetésén munkálkodtam, és bár én nagykanállal ettem, kinevetett érte. A fejlődésében leállt közösséghez, mint kisdedekhez szól az apostol (Az igehirdetőnek mindig úgy kell beszélnie, hogy megértsék). Éretlenségük jeleként arra hivatkozik, hogy szolgák szolgálatába szegődtek („szolgák csupán...”). A pártoskodó légkör az „irigység és viszálykodás” melegágya. Érdekes elgondolkodni azon, hogy bár Apollos és Pál nem adtak okot rá, mégis az ő nevük köré, mintegy zászló alá csoportosultak a korinthusiak. A viszályt okozó személy a maga szándékát nevek és „jelszavak” mögé bújtatja mindig. Ezzel vezeti félre a többieket és így lop időt az ördögnek. Helyes gondolkodás (1 Kor 3:5-9). „Hát ki az az Apollos, vagy az a Pál?” — kérdezi az apostol. A testi gondolkozás szerint az egyik a vető, a 1991. február 15. másik az öntöző. Az egyiknek a vető, a másiknak az öntöző imponál. „De a növekedést az Isten adta”! Isten munkatársai között vannak ültetők, és vannak öntözők. A Teremtő szándékának megfelelően, az első kezdi, a másik folytatja a munkát. Mindkettő egyformán fontos, mindkettő ugyanolyan hasznos. Az életerőt nem ők adják a maghoz. A földben, majd a növényben lejátszódó folyamatokról a legtöbbször dunsztja sincs a földművelőnek. Egyedül a Teremtő ismeri az élet titkait, és Ő az, aki az emberi ténykedést értelmessé, hasznossá teszi. Ezért a hűség szavai és cselekedetei Őt illetik mindenki más előtt. * Aranymondat: lKor 1:10. * Napi áhítat: Feb. 25. H. lKor 1:10-17 Feb. 26. K. lKor 1:18-31 Feb. 27. Sz. lKor 2:1-10 Feb. 28. Cs. 1 Kor 2:11-16 Márc. 1. P. 1 Kor 3:1-11 Márc. 2. Sz. 1 Kor 3:12-23 Márc. 3. V. Luk 10:38^2 * * * 1991. március 10. A SZEXUALITÁSRÓL lKor 6:9-20 Tabu, tabu...! Pedig mindegyikünk szexuális lény. Tragédia! Mert szégyenlős tudatlanságunkat az ördög ellenünk használja. A szexuális élet a házasság fontos része. A szexualitás (ami több, mint a szexuális aktus!) házasságban megélt áldásaiból hadd soroljak fel néhányat: 1. Isten munkatársává teszi a házastársakat az emberi nem fenntartására (lMóz 1:28). 2. A házastársak közötti egység és harmónia kifejezése (lMóz 2:24). 3. Tartós örömöt és élvezetet nyújt két egymásért élő embernek. 4. Segít az élet hozta feszültségek levezetésében (1 Móz 24:67). 5. A kölcsönös szeretet, hála és tisztelet szóban való kifejezésének a feltételeit teremti meg (Énekek Éneke). 6. Segítséget ad a másik kibontakozásához (lKor 7:3). 7. Segítségére van a házastársaknak abban, hogy ellene álljanak a Sátán kísértéseinek (lKor 7:5). Tudnivalók az emberről (1 Kor 6:9-10) 1. A testi ember (9-10. v.) „Ne tévelyegjetek!” — figyelmezteti az apostol a korinthusiakat. A környezet hatással van a gyülekezetre. A világban elfogadott magatartás, vagy életvitel előbb-utóbb helyet kér a közösségben, még a tanításban is. Mai nyelven fogalmazva ezt mondja Pál: Isten fenntartja magának a jogot arra vonatkozólag, hogy kit enged be az Ö Országába. A világ normái nem befolyásolják Istent. A gyülekezet igazodjon hozzá! A 9. versben felsorolt bűnök mind szexuáli jellegűek: paráznaság, pogány orgiákon való részvétel, házasságtörés, prostitúció és homoszexualitás. A test ellen elkövetett bűn a Teremtővel szembeni ellenállásról beszél, ami ítéletes állapot mindig. Fizikai és lelki szenvedés áradatára nyit ajtót az, aki szexuális bűnökben éli meg a szexualitását. Az AIDS százezrek életét követeli évente, fiatalokét, értékes emberekét, már ártatlanokét is, mert a keresztyén életvitel háttérbe szorult, a szabadosság javára. A 10. versben felsorolt bűnökben az a közös, hogy másokat károsítanak. Vagyis, Isten ítéletével számoljon az, aki magában (9. v.) vagy másokban (10. v.) meglopja az O képmását! 2. A lelki ember (11. v.) „Pedig ilyenek voltak közületek némelyek...” Isten kegyelmének az erejét hirdeti ez az igevers. A bűn erejét egyedül Isten Lelke tudja megtörni. A mi evangéliumunk a szabadulás evangéliuma. Isten Lelke megmossa, megszenteli és megigazítja a bűnöst. A korinthusiak helyzetéből adódóan, sokan magukra ismertek ezeket a sorokat olvasva. A javukra legyen mondva, hogy a szabadulás evangéliumával elérték azokat is, akiket mi messziről kikerülünk. A gyülekezet ajtaja nem azonos az Isten Országáéval. Az egyiken bűnösök járnak ki és be különböző, jó és rossz okokból. Isten Országának az ajtaján bűnösök mennek be, akik „megigazultak az Űr Jézus Krisztus nevében”. A mi dolgunk tehát nem az, hogy szortírozzuk egymást, hanem hogy az evangélium erejével éljünk magunk és társaink javára. _____________________________ 7, oldal
