Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)
1991-01-01 / 1. szám
4. oldal 1991. január 1. kölcsi romlottsága a társadalmi igazságtalanságokban, erőszakos és az emberi élet méltóságát degradáló tettekben, valamint az életterünket ért otromba pusztításban tükröződik („az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig” — Róm 8:22). A vajúdásnak, a bűn okozta szenvedésnek egyszer vége lesz. A Teremtő Isten ma* egy Űj Teremtésen dolgozik. Ennek az új világnak a szellemi és személyes vetülete bennünk kel életre (2Kor 5:17), míg egy napon beteljesül a hitünk váradalma: „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik” (2Pét 3:13). Adjunk hálát... — a teremtett világért, ami Isten nagyságáról tanít minket — az életért, amit Istentől kaptunk — azért, hogy a mi Teremtőnk személyesen ismer minket. Méltatlanságunk ellenére is közösségében élhetünk, és szeretetét élvezzük. — mert Ő ma is a Teremtés Ura. Az életünk fizikai feltételeiről nem szűnik meg gondoskodni. — az Űj Teremtés dicsőséges ígéreteiért. Valljuk meg, hogy... — könnyen megfeledkezünk a Teremtőnkről, akinek a tulajdona vagyunk. — az Ő gyönyörű világának mi is ártunk sokszor. — szemet húnyunk az emberi élet méltóságát semmibevevő társadalmi jelenségek felett (abortusz, euthanasia, stb.). — embertársaink sokszor nem látják meg bennünk az Új Teremtés valóságát. Könyörögjünk, hogy... — legyen kegyelmes a világhoz, és könyörüljön azokon a népeken, akik emberokozta katasztrófák áldozatai. — áldja és segítse azoknak a testvéreinknek a szolgálatát, akik a Biblia tanítáLépcsők Lépcsők az évek. Elkopott hasonlat, pedig érezzük: meredek, a mélység is mélyül alattunk, az ég mégsem jön közelebb... Meg kell kérdeznünk önmagunkat: hiszem-e, hogy Jézus jár velem? Mert akkor akármilyen meredek, nem fogy ki soha a lélegzetem, és végül a korlátot is elengedhetem! Lukátsi Vilma sának a szellemében foglalnak állást hivatási helyeiken az emberi élet védelmében — a Szentlélek segítségével a Krisztusban nyert új élet szabályai szerint járjunk — az ismerőseink közül is legyenek, akik új életet kapnak Krisztustól. KEDD A kinyilatkoztatás Istene (És 40:8; 44:26-28; 45:23; 48:3, 6; 55:11) A babiloni fogságból visszatelepült zsidóságra tornyosuló problémák nem sok reménnyel kecsegtettek. Isten Igéje nyújtott nekik hitet a jövőhöz (És 40:3-11). „Sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz” (Zsid 1:1). A történelem kezdete óta beszélő viszonyban van az Isten az emberrel. Isten velünk közölt akarata minden más teremtmény fölé emel minket. Méltóságunk mellett Isten előtti felelősségünkre is emlékeztet a kinyilatkoztatás (lMóz 1:28-30). A bűneset után sem szűnt meg az emberhez beszélni a Teremtő. Szavában ítélet és kegyelem van (lMóz 3:14). A pátriárkákon, majd a prófétákon, és végül Jézus Krisztuson keresztül szólt az emberiséghez (Zsid 1:2). Isten Szava a tudás és az élet forrása, mely nélkül szellemi sötétségben, a bűn rabságában és átok alatt maradnánk. Az Ige nem csupán Istenről tanít, hanem az emberről is. Benne találjuk meg az üdvösség útját, amely elesett állapotunkból Jézus Krisztushoz, a Megváltóhoz vezet. Az Igében Életet veszünk magunkhoz (És 55: lOf; Ján 5:24). Az üzenete ma is érvényes (És 40:8). Ne engedjük meg, hogy az üzenetének az élét elvegye az emberi spekuláció. Mi ne ítélkezzünk az Ige felett, hanem engedjük, hogy Isten Szava ítéljen meg minket! A Gyülekezet erejét az Ige ismerete és az annak való engedelmesség határozza meg. Adjunk hálát... — azért, hogy Isten nem hagyta az embert a tudatlanság állapotában, hanem kijelentette magát avégből, hogy megváltsa. — Isten Szaváért hozzánk, ami „örömhír” a számunkra. — azért, hogy ma is gyümölcsöt terem az emberi szívekben az Ige. — mert az Ige igazát és erejét mi is megismertük. Valljuk meg, hogy... — nem ismerjük eléggé a Bibliát, és ezért sokszor vétkezünk (Máté 22:29). — az emberi okoskodás, vagy a magunk nézetei inkább meghatározzák az életvitelünket, mint a Biblia tiszta üzenete. — csak intellektuálisan ragaszkodunk a Bibliához. A hitvallásunk ortodox, de az életvitelünket szabadosság jellemzi. — az életünk rontja az Ige tekintélyét. Könyörögjünk, hogy... — hűségesek legyünk Isten Szavához, mind a teológiánkban, mind az életvitelünkben. — jobban megismerjük Isten akaratát, és legyen tartás a hitünkben az ellenség támadásai között — Isten áldja meg azok szolgálatát, akik a gyülekezetekben, az iskolákban, a szemináriumokban a Bibliát tanítják. — az Ige üzenetét megismerje az egész világ. SZERDA Az üdvösség Istene (És 43:1, 8; 44:22; 46:9, 13; 77:7; 61:10) Izráel történelmében a legfontosabb esemény a Kivonulás volt. A babiloni fogságot megjárt maradék is Isten szabadításának lett az élvezője (És 52:4-9). Akkor és azóta, Istennek a kiválasztottakhoz való viszonyát az Ő szabadító — üdvözítő tettei jellemzik („üdvtörténet”). Az ószövetség lapjairól ismert szabadítás-történetek azonban csupán ízelítői, mintegy előfutárai a Messiás szabadítói munkásságának. Az Úr Jézusban felkínált üdvösség Isten legcsodálatosabb munkája, amiben Isten igazságossága és kegyelme találkozik a bűnös ember javára. Jézus Krisztus kereszthalála egy történelmi esemény, ami bizonyítja, hogy Isten kész a kapcsolat rendezésére a tőle elfordult emberrel. A bűnös hite által megigazíttatik, szabadságot nyer a bűn rabságából, Isten gyermekévé és az örökélet várományosává lesz. Az üdvösség realizálódik a jelenben. Nem a jövő ígérete csupán, hanem a ma valósága is. Isten országosának a jelei a megváltottak egyéni és közösségi életvitelében tükröződnek (És 61:1-3). Isten országlása az egész teremtettségre kihat (És 51:4-5) megváltottjain keresztül, akik Személyét és Akaratát képviselik és hirdetik (És 60:1-3). Az „Üdvözítő Istenről” szóló üzenet az evangélium lényege. Adjunk hálát... — az üdvösségért, amit Krisztusban adott nekünk az Isten — azért, hogy nem csupán az ítélet alól kaptunk felmentést, hanem a bűn hatalmából is megszabadított minket Istenünk. — elhivatásunkért; hogy az evangélium hirdetőivé lettünk. (És 52:7). — embertársaink ezreiért, akik ebben az évben kapnak üdvösséget.
