Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)
1991-01-15 / 2. szám
6. oldal 1991. január 15. FOGAS-KÉRDÉS (1 Kor 16:14) Több, mint másfél évtizede éltek már együtt az öregek és fiatalok, két szinten ugyan, de közös előszobájuk volt, s annak egyik falán szép, míves kovácsoltvas fogas. Ha az a fogas nem lett volna! De volt. Ráadásul a fiatalok nászajándékul éppen ezektől a szülőktől kapták, akikkel együtt laktak. így hát szeretetben, békességben és egymás független életére tapintatosan vigyázva élt, ki-ki a maga lakásában. Ám ha kellett, kisegítették egymást, olykor a televíziót is együtt nézték. A templomba is együtt jártak. Ha a papa nyugdíjazása nem jött volna közbe, minden marad a régiben. De az is elérkezett, s bizony nemigen tudott mit kezdeni töméntelen idejével, így rendezkedni kezdett. Kamrában, padláson, fiókokban. Az éléskamrában nagyságrendbe rakta a kompótos, lekváros üvegeket és a konzerveket. Felesége nyelt egyet, de nem tette szóvá. Ám férjének az az ötlete támadt — nyaksálát fia kabátja alatt találván — hogy mindenkinek saját fogasa legyen. Az első nyilván az övé, mint családfőé, a második a feleségéé, a harmadik a menyéé — mert gáláns ember volt —, fiáé a negyedik, s a maradék három fogas a három unokáé, szép rendjén, keresztnevük ABC-sorrendjében. öszsze is hívta az előszobába a családi tanácsot, s kihirdette előttük az új rendet. Unokáival többször is elismételtette, kinek melyik a fogasa, és azok apjuk figyelmeztető oldalba lökdösése mellett, kuncogva ismételgették. Amikor a fiatalok lakásukba fölértek, a férj mélabúsan dünnyögte a feleségének: — Olykor mégis igazuk van a pszichológusoknak, hogy idővel nemcsak az arc ráncai mélyülnek el, hanem a léleké is. Apám mindig spórolós volt — most kuporgatós lett; világéletében szerette a rendet — vénségére, úgy látszik, kétszeresen pedánssá vált. Felesége nyugtatgatta: Házassági évforduló Clevelandban November 11-én ünnepelte id. Sebestyén János testvér és kedves felesége házasságuk 46. évfordulóját. Dr. Fazekas László testvér, az újonnan érkezett prédikátor, a 46. zsoltár örökszép igeverseivel köszöntötte őket. Sebestyén testvérék életútra igen gazdag hittapasztalatokban. Sebestyén testvérnő 16 éves korában adta át szívét az Úr Jézusnak, Székesfehérváron. Szülei ezt nem értették meg; így hite miatt sokat szenvedett. Évtizedek múlva Székesfehérváron egy régi ház helyére új baptista imaház épült, annak a háznak a helyén, ahol valamikor testvérnőnk lakott, és az üldözés miatt titokban sokat imádkozott. Sebestyén János testvér Erdélyben, Segesváron született. Gyermekkorában a román villamoskalauz arcul verte, mert magyarul szólalt meg. Mikor Horthy Miklós kormányzónk Erdély egy részét visszacsatolta Hazánkhoz, Sebestyén testvér Csepelre települt át. Házasságkötésük 1944-ben, viszontagságos időben történt. Néhai Kalkó József prédikátor testvér adta őket össze. Ellenséges szovjet ágyúk dörgése szolgáltatta a nászinduló zenéjét, jóllehet testvéreink nem küldtek nekik meghívót. Kalkó testvér lelki tanácsai végigkísérték őket mind a 46 éven át. Az 56-os, vérbefojtott magyar forradalom végén Jugoszláviába menekültek. 1957 óta élnek az Egyesült Államokban. A clevelandi Bethánia gyülekezet alapító tagjai. Az Úr gazdag áldását kívánjuk testvéreink további életszakaszára. Marosi Béla — Ha most a rendezkedés lett a papa foglalkozása, ne bosszankodj. Tied a négyes számú fogas, ennyit megér a családi békesség. Nem mi tettük éppen a fogas fölé az igetáblát, amelyet a közösségtől kaptunk esküvőnkkor: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe”? Férje dohogott még valamit az öregek rigolyáiról, de mert szerette bibliás és csöndes szavú apját, az élet megszokott tempójával folydogált tovább. Egy napon azonban — miért, miért nem? — a fiú, nagy sietségében, apja fogasára hajította sapkáját és rohant fel lakásukba, feleségéhez, gyerekeihez. Este apja — sakkpartijára elmenőben — megszólította fiát az előszobában s némi nyomatékkai figyelmeztette: — Fiam, a te fogasodra tettem át a sapkádat. — Az egy pillanatig értetlenül nézett apjára, aztán rádöbbenve „vétkes rendetlenségére”, kényszeredetten bólintott, s kissé erősebben húzta be maga után az ajtót, mint máskor. No, nem szaporítom a szót. Ez az eset, hol a sapkával, hol a zekével, hol egy-egy pulóverrel meg-megismétlődött, s ezt mindannyiszor szóvá tette a „Fogasok Őre” — így nevezte el az egyik unoka nagyapját. De amikor a fia nedves esőköpenyét találta az ő — „az Ő!” — fogasán, akkor kitört a vihar. Olyan hangosan panaszolta a méltánytalan és figyelmetlen tettet feleségének, hogy felhallatszott az emeletre: — Jöjjön csak haza az a „te” rendetlen fiad, majd megmondom neki a magamét! így nem lehet együttélni! — és így tovább... Ezzel elsietett a gyülekezeti énekkarba, ahol a három basszus közül ő volt az egyik és így nem hiányozhatott. Az emeleten akkor csak a legidősebb fiúunoka volt otthon, aki nagyapja kitörését jól hallotta, azért — egyik barátjához indulóban — figyelmeztetni akarta apját. Az előszobában hirtelen előkotorta zsebéből a piros filctollát s más alkalmatosságot nem találván, kamaszos ötlettel megfordította a fogas felett levő bibliai mondást, s a hátára gyorsan rápingálta jó nagy betűkkel: Apa! Nyílt láng használata tilos! Robbanásveszély. FOGAS. Igen ám, de kivételesen a Fogasok
