Evangéliumi Hírnök, 1990 (82. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-15 / 2. szám

Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 — (USPS 716300) VOL. 82., NO. 2, JANUARY 15, 1990 82. ÉVF., 2. SZÁM, 1990. JANUÁR 15. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Róma 1:16) Mi is az az elviiágiasodás? Panaszhangok szólalnak meg itt-ott, hogy némely gyülekezetünk, illetve ezek­nek egyes tagjai elvilágiasodnak vagy templomiasokká válnak. Kérdezzük ma­gunkat, hogy mit is értsünk a templomos­ság alatt? A válasz az, hogy azok a hívők, akik megtéréssel egybekötött buzgóság­­ban lankadni kezdenek és a lelki gyümöl­­csözést elhanyagolva, megelégesznek azzal a keresztyénséggel, hogy vasárnap a temp­lomba mennek, itt énekelnek és a prédi­kációt végighallgatják, azután hazamen­­vén, éppen úgy viselkednek, mint más emberek, habár nem káromkodnak és nem részegeskednek, de a lelki dolgokkal alig törődnek, azok templomosokká vál­tak. Vagyis az ő hitéletük csak a templom­­bajárásból áll. Ha most ezen kimért, külsőleges buzgó­­sághoz hozzáadjuk némelyeknél a mulato­zást, a kevélységet és zsugoriságot, akkor előáll az elvilágiasodás. Ez szemmel látha­tóan észrevehető, s ilyen elvilágiasodott lelkek állapotával tisztában lévén, őket a valódi buzgók társaságából kirekesztjük. Van azonban az elvilágiasodásnak ve­szedelmes, titkos alakja. Például az illető egyén rendesen látogatja a gyülekezet áhí­tatosságait. Hangosan imádkozik, néha igét is hirdet, a tanácskozásokon beszédei­vel előljár, int, dorgál és az ítélettételben szigorú. Nem káromkodik, nem iszákos, nem mulatozó és elég tisztességes életet él, sőt a Bibliát is nemcsak olvassa, hanem másokat is buzdít arra; de mikor áldozat­­készségről, vagyonról és pénzről van szó, akkor ellentétbe helyezi magát a Megváltó szavaival. Egyszóval fösvény ember. Meg­térésekor látni lehetett rajta lelki gyümöl­csöt a vendégszeretetben, szegények iránti könyörületességben és a misszió felkarolá­sában, de a gyümölcs eltűnt, csak a leve­lek maradtak rajta s már ezek is hullanak, mert az illetőnek életfája száradni kezd. A világ szeretete egyebek közt leginkább a vagyon- és pénz-szeretetben nyilvánul meg. Aki a mammon felé hajol, az már bent van a világban, hiszen ez a világ bál­ványa. „Mert minden rossznak a gyökere a pénz szerelme” — mondja az apostol (l.Tim. 6:10). Ahol a szívbe bevette magát a fösvénység, onnét az élő hit eltá­vozott. A fösvénység többféle. Van zsugori, fukar és közönségesen fösvény szív. A zsu­gori még magához is olyan fösvény, hogy képes éhezni, fázni, rongyoskodni, de nem nyúl a kincseihez. A fukar megenged egyet-mást magának, de más embertől mindent elvon. A közönséges fösvény maga iránt a tékozlásig is költekező lehet, de mások iránt kegyetlen. Venni akar, de adni nem. Ingyen kíván munkát, de ha ő tesz valamit, annak bőséges árát megköve­teli. Sajnálja a verejtékező embertől a ha­rapás kenyeret. E földön nem volna nyo­morúság, ha nem volna fösvénység. Min­denkinek bőven volna mindene, ha az emberek az Úr Jézusra hallgatnának, Aki azt mondta, hogy: „Jobb adni, mint ven­ni” (ApCs. 20:35). A világ emberei, kevés kivétellel, mind fösvények embertársaik iránt. A világi tár­saságok, sőt az országok is azok. Mind­nyájan anyagi hasznukat nézik és ahol csak tehetnek: harácsolnak. A Krisztusban hívő emberek ellenben adakozók, feleba­­rátjaik javára törekesznek és mindenütt segíteni akarnak. Ilyenek a valóban hívő, tiszta, krisztusi szellemű gyülekezetek is. De gyakori eset, hogy egyes tagok vissza­pillantanak a világba és fösvénység foglal­ja el szívüket. Ezek okoznak azután nagy bajt a gyülekezetekben, mert az ő figyel­mük a gyülekezet pénzére irányul és annak szigorú megóvása lelkükön fekszik. Ők rendszerint igen keveset adnak, de a legkisebb pénzbeli dologba is beleavatkoz­nak. Midőn arról van szó, hogy a befolyt adományokból adni kell a szűkölködők­­nek, árváknak, segíteni kisebb gyülekeze­teket, gondolni a pogánymisszióra vagy egyéb jóra, akkor tiltakozóan emelik fel szavukat a pazarlás ellen. Azt mondják, hogy a pénzzel takarékoskodni kell! Gyűj­teni, bankba elhelyezni, a gyülekezet részé­re vagyont kell szerezni s a vagyon jöve­delméből azután a gyülekezetét fenn lehet tartani. Ha észreveszik, hogy a vezető nem kedvük szerint bánik a pénzzel, képe­sek zajongni, lázadást szítani, torzsalko­dást és botrányokat előidézni. A tagok szeretetének, a gyülekezet békességének kérdése náluk csak harmadrendű. Az erkölcsi kár fölé emelik az anyagi kárt. Isten előtt azonban nem a vagyon, ha­nem a szív tisztasága kedves. Istennek nem kell vagyon, hiszen Övé a föld és annak teljessége. Ő adhat és elvehet. Földi gyermekeinek nem azért kell áldozatokat hozni, mintha Isten szűkölködnék. El tud­ja Ő tartani az özvegyeket, árvákat, szű-

Next

/
Thumbnails
Contents