Evangéliumi Hírnök, 1990 (82. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-15 / 4. szám
1990. február 15. 7. oldal BIBLIA MAGYARÁZÓ 1990. március 4. ÉLETADÓ KAPCSOLAT János 15:1-17 A szőlőtőről szóló példázatot egy nappal a halála előtt mondta el a tanítványoknak az Űr Jézus. A húsvéti bárány elfogyasztására gyűlt egybe a kis csoport. Szavait és tetteit egyre növekvő izgalommal figyelték a tanítványok, érezve bár, de nem értve a közelgő nap jelentőségét. A lábmosás, majd a vacsora elfogyasztása, Júdás leleplezése, a szeretet parancsa, a Péter tagadásátjelző prófécia, és a Szentlélek eljöttének az ígérete voltak a közvetlen előzményei a szőlőtőről szóló példázatnak. 1. Jézus az igazi szőlőtő (15:1) Az Ószövetség többször is a szőlőhöz hasonlítja Izraelt (Zsolt 80:8-18; És 5:1-7; Jer 2:21; Ez 15:1-6; Hós 10:1), de mindig a nép hűtlenségét, gyümölcstelenségét példázva ezzel. Az Űr Jézus Izráel meg nem élt kiváltságát magára veszi, amikor azt mondja, hogy „én vagyok az igazi szőlőtő”. Vagyis, Isten szőlőjévé nem a faji hovatartozás, hanem a Krisztushoz tartozás tesz ezután. 2. A szőlő gondozója és gondozása (15:2-3) Az Atya Isten a szőlőműves, aki gyümölcstermő vesszőket keres a szőlőtőn. Hogy milyen gyümölcsöket keres, arról Gál 5:22:23-ban olvasunk. Ügy a gyümölcstelen, mint a termő vesszők munkát igényelnek. Az egyiket lemetszi, a másikat visszavágja, megtisztítja, hogy még többet hozzon ezután (lásd Zsid 12:5-11). A tanítványokat — akik már három éve ennek a tisztítási folyamatnak az alanyai voltak — a Mester szavai készítették elő a gyümölcsöző életre (3. v.). Ma is az Ige a leghathatósabb eszköz, amely által tisztul és erősödik a hívő az isteni életre. 3. A szőlőtő és a vesszők kapcsolata (15:4-13). A megváltott ember és a Megváltó folyamatos kapcsolatának a szükségességét szemlélteti a példázatnak ez a része. — A Krisztusban-maradás a megváltott élet feltétele (3-5). A Krisztustól való elszakadás jele a gyümölcstelen élet (6). — A Krisztusban megélt hit gyümölcsei az Atya dicsőségét szolgálják (7-8). — A gyümölcsöző élet biztosítéka az Úr Jézus felénk irányuló szeretete (9-13). 4. Az idézett szakasz utolsó négy versében (14-17), az Űr Jézus a tanítványokra alkalmazza a példázat tanulságait, és „kiosztja nekik a diplomát”, a tanítványság bizonyítékát. Nem akadémiai rangot kapnak, hanem előlegezett bizalmat az apostoli szolgálat végzéséhez az Ő távozása után is. „Ti az én barátaim vagytok” (14). — A tervébe avatja őket (15). — A szolgálatra felhatalmazza őket (16). — A Vele való kapcsolat jelére emlékezteti őket (17): „szeressétek egymást!”. Az első és a 17. vers a keresztyén élet alapigazságára emlékeztetnek. A megváltott élet lehetősége és valósága Krisztusban lett a mienk (Krisztussal való kapcsolat), de embertársi viszonyainkban igazolódik (szeretet). * Aranymondat: János 15:12. Napi áhítat: Feb. 26. H. János 15:1-7. Feb. 27. K. János 15:8-17. Feb. 28. Sz. Ef 4:1-7. Márc. 1. Cs. Ef 4:17-24. Márc. 2. P. Ef 4:25-5:2. Márc. 3. Sz. lKor 12:4-11. Márc. 4. V. 1 Kor 12:12-26. * * * 1990. március 11. AZ IGAZSÁG LELKE János 16:12-24 Bush elnököt még pecázni is elkíséri egy csoport férfi. Nem tudni, hogy mikor kell milliók életét érintő ügyekben döntenie, és ezért a tanácsadói állandóan a közelében tartózkodnak, hogy szükség esetén a segítségére legyenek. A Szentlélek Isten a keresztyén „Tanácsadója”. 1. Az Igazság Tanítója (12-15). Három év nem volt elég arra, hogy tökéletesen felkészüljenek a tanítványok a szolgálatra. Nem is lehetett elég, hiszen a tanulás egy állandó folyamat a hívő életében, aminek részét képezi a tárgyi tudás megszerzése mellett, a belső ember növekedése, és a személyiség fejlődése is. A Szentlélek szolgálata a mi életünkben először is tehát, folyamatos fejlődésünket biztosítja. 2. Krisztust dicsőíti (14-15). Az utóbbi években fokozott figyelem irányul a Szentlélek személyére és munkájára a gyülekezetben. Ma, a „karizmatikus” jellegű csoportok és tanítások idején, fontos azt kérdezni, hogy kire irányul a figyelem a Szentlélek ajándékait látva? A személyre, a csoportra, vagy Krisztusra? Az Apostolok Cselekedeteiben több esetről is olvasunk, ahol az „ajándékozott” nem Krisztusra mutatott. A Szentlélek Isten Jézus Krisztust dicsőíti, és az Ö akaratát munkálja az engedelmes szívekben. 3. Jézus távozása és visszajövetele (16-24). A szeretett Mester távozása szomorúságot váltott ki a tanítványokban. Érzéseik és gondolataik a szülő aszszony fájdalmaihoz hasonlíthatók, akinek a szenvedését öröm váltja fel hamar. Krisztus távozásának is a visszajövetele ad értelmet (19:22). — Új Erő ígérete (23-24). Az „azon a napon” kifejezés, a Gyülekezet Korára vonatkoztatható, ami Pünkösdkor kezdődött. Az ima jelentőségére utalnak Jézus szavai. Itt megintcsak az Ő személyére terelődik a hangsúly: „amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek”. Sokan azt gondolják, hogy az imájuk eredményessége, vagy hitelessége az „Úr Jézus érdeméért kérjük ezt, Ámen” befejezésben van. Ez nem igaz. Az Űr Jézus sem így tanította a tanítványokat imádkozni. A lényeg a krisztusi gondolkozáson, a Neki való engedelmességen, a Benne elrejtett életen, és nem a szavakon van. * Aranymondat: János 16:13. Napi áhítat: Márc. 5. H. Jóéi 2:23-29. Márc. 6. K. Máté 10:16-25. Márc. 7. Sz. János 15:18-27. Márc. 8. Cs. János 16:5-15. Márc. 9. P. János 16:25-33. Márc. 10. Sz. Róm 8:11-17. Márc. 11. V. Róm 8:18-27. NJ
