Evangéliumi Hírnök, 1990 (82. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-15 / 4. szám

4. oldal

1990. február 15.

NOK ROVATA

Rovatvezető: MRS. CLAIRE (Klári) VERECZKY

1063 Calle Margarita, Thousand Oaks, CA 91360

dicsőségére. Vagyis, az Isten akaratát cselekvő ember munkája hasznos és Isten örömére való a bűneset után is.

— Azt mondtuk, hogy az Isten ellen lázadó ember munkája a bűn jeleit viseli. Azok, akik — Krisztus „munkája” nyomán — Isten gyermekei lettek, munkájukban is kifejezésre juttatják az istenfiúságukat.

4. A keresztyén Krisztust szolgálja, amikor dolgozik. „Ti szolgák... valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; tudván, hogy ti az Űrtói veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok” (Kol 3:22-24).

5. A munka anyagi következményei a környezetünk javát hívatottak szolgálni. A lusta ember árt a környezetének is, nemcsak magának. „Némelyek rendetlenül élnek közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak” (2Thess 3:11). „Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek” (Ef. 4:28).

Novák József

Családi sarok___

A családodnak nem mondhatsz fel

Az egészséges családot többek között az jellemzi, hogy a családtagok egymásért élnek, és a kapcsolatuk nincs feltételekhez kötve.

Én most az igazi családról beszélek. Nem a családiaskodásról, amiről a főnök papol a munkahelyeden. Ahogy ezt ő csinálja, arra jó példa a Delta Airline giccses jelszava („Delta Family Feeling”), amivel a dolgozók és a cég közötti kapcsolatot próbálják felmelegíteni.

Az szép és nemes, ha a munkáltató nem várja el a dolgozótól, hogy a lelkét és az érzelmeit hagyja a parkolóban, munkába menet; de amikor azt olvasom (a „szak- * *

Egy közmondás azt mondja: ,, Segíts magadon és Isten is megsegít Ennél igazabb az, hogy Jézus azokon segít, akik nem tudnak magukon segíteni és senki másnál nem találnak segítséget. Spurgeon

*

Nem az értelmem veszi el hitemet, hanem ellenkezőleg hitem az értelmemem alapszik. C. S. Lewis

Memories... memories... precious memories. I pondered these as my sister, Judy, and I drove south from Daytona Beach, Florida, past Cape Canaveral, Melbourne, and then to Palm Bay where the Bethesda Baptist Retirement Center is located in a quiet, peaceful community off U.S. Highway #1.

1946.. . memories... when, as a young girl, I accompanied family friends who were traveling from Cleveland to Florida. Palm Bay was our first overnight stop at the home of Hungarian friends. Little did I realize that this small town and its surrounding farmland would, a few years hence, become the location of a retirement village adjacent to the site where rockets and satellites are sent into the vastness of space.

1964.. . memories... when, as a newlymarried couple, Sándor and I stopped in at Bethesda while on our way to Miami. Truthfully, we had no intention of retiring at that time but were interested in learning more about this settlement for elderly

emberektől”), hogy „a munkahely az 1980-as évek családjává lett”, akkor elfog a szent düh.

A család és a munkahely közötti alapvető különbséget hadd szemléltessem egy elképzelt helyzettel. Tegyük fel, hogy a Delta dolgozó kap egy levelet a főnökétől, amiben azt olvassa, hogy a szolgálataira többé nincs szüksége a családnak. Köszönjük, itt van egy kis vigasz-juttatás, viszont látásra. A munkás könnyteli szemmel a főnökhöz megy, és remegő hangon ezt mondja: „Kérlek, ezt ne tedd velem. Hát nem emlékszel, hogy én is egy családtag vagyok?” A főnök atyaian a vállára teszi a kezét és így válaszol: „Fiacskám, mi egy család voltunk, de te el vagy bocsátva.”

Az igazi családból senkit nem bocsátanak el. Édesanyák és édesapák nem „gyermekteleníthetik” magukat. Az elvált férjben, igaz, hogy nem látja meg az utcai járókelő a hiányzó részt. Igaz, hogy akik tegnap barátok voltak, ma már lehet, hogy nem azok. Az apa kizárhatja a lányát a házból; kitagadhatja az örökségből; megteheti, hogy ne vegye fel a kagylót, amikor a lázadó tizenéves hívja... De a gyermekéből soha nem lesz más, mint az ő gyermeke. (Lewis B. Smedes,

Caring and Commitment)

Elnök: Chatto Lydia Alelnök: Müller Katalin Titkár: Jakab Anna

Pénztáros: Háló P. Lenke

brethren. The three buildings we visited are still habitable, now being used as clean and comfortable facilities for tourists and guests.

1989... Such a comparison! Although the ocean waves still lap at the Atlantic’s shores and the Indian River serenely flows along while seagulls glide above, much has changed during the past 20 to 40 years — The Cape Was Bom! We’ve reached the Moon! And beyond! Can you imagine, even in your wildest dreams, what a difference these years have made?

As I looked across the wide expanse of the Indian River, I could see on the beachside monstrous buildings jutting up into the sunlit blue sky — the Vertical Assembly Building and other “contraptions” for launching satellites into space. While, here on land, instead of citrus groves and scrub brush, autos zig-zag in and out on multi-laned highways rather than the twoway roads of the past. Every imaginable type of business flourishes at roadside to entice the tourist and/ or the local populace. And, as elsewhere, everyone seems to be in a terrible hurry — to get “nowhere fast”!

However, there IS respite and a quiet time for those who have finished their life’s labors and now are ready to rest a while. Bethesda Baptist Retirement Center serenely exists amid the hustle and bustle of Cape Canaveral’s technological metropolis. Nestled among stately palms and pine trees, you’d never guess that a busy world is less than a mile away.

Red brick buildings have been erected for the residents since Sándor and I were there in 1964. Among these is a statuesque church with white steeple, where Rev. Barton Brown conducts worship in English and Mr. Ernest Kish in Hungarian. I was told that a kindly nun also visits the center, bringing her guitar and several young people who offer hymns and services for residents of the Catholic faith.

Introducing myself to the friendly administrators, Ernest and Ruth Cziraky, I learned that they had met in 1949 at the Akron, Ohio, Hungarian Baptist Youth Conference and lived mostly in Cleveland after they married in 1950. Ruth mentioned that they’ve been here for several years and hope to stay until they too retire in this pleasant community.

Ernest and Ruth lovingly oversee the