Evangéliumi Hírnök, 1990 (82. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-01 / 19. szám

(USPS 716300) 1990. október 1. Rev. Dr. Vitéz Ferenc 493 Amboy Ave., Perth Amboy, N.J. 08861 POSTMASTER: Send Form 3579 to SECOND CLASS POSTAGE PUBLICATIONS Hungarian Baptist Union of America 2800 Ford ham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 Amáziás főpap ellenállása: 7:10-13 A templom és az aranyborjú lerom­bolása azt hozta volna magával, hogy a hamisságból élő főpap és munkatár­sai egyszerre kenyér nélkül maradnak. Ezt megelőzendő, a királyhoz, II. Jero­­boámhoz szaladt Amáziás, hogy Ámóst befeketítse előtte. Tudta, hogy egy „kicsit” el kell ferdítenie a próféta üzenetét, hogy tettre serkentse a ki­rályt. Hazudott. Azzal vádolta a Júdá­­ból érkező Ámóst, hogy puccsot szer­vez az uralkodó ellen „pártot ütött ellened az Izráel házában”. Ámós sza­vára nem, de az elferdített, hazug beszédre már odafigyelt az uralkodó. Mint látjuk, ezek a vezetők hamis életvitelük áldozatai lettek. Ámós, az „amatőr” próféta: 7:14-17 Micsoda ellentét! Amáziás a ke­nyerét, a címét féltve hazudozik még a cinkosának is. Ámós, akiben ellensé­get lát a bétheli főpap, még ebben a kritikus pillanatban is odafigyel, hogy az igazságot csorba ne érje. Prófétá­nak szólította a főpap-bár a szolgála­taira igényt nem tartott, sőt... (12-13. v.) Ezt a megszólítást kiigazítandó, az Ószövetség egyik leggyönyörűbb bi­zonyságtételét halljuk az isteni el­hívásról (14-15. v.). A származását tekintve paraszt ember volt Ámós. Szavának nem a származás, nem a tisztség, a cím adott súlyt, hanem az elhívás: „de elhívott engem az Űr”. Nem mintha valamit is változtatott volna ez Amáziás vélemé­nyén, hanem az igazság okáért igazí­totta ki a próféta. A mai olvasónak ez segít abban, hogy megértse Ámós bátorságának az okát. „Amatőr próféta” volt ő, mint amilyen „amatőröket” használ ma is Isten a legtöbbször, a legnagyobb dol­gokra. Az „amatőr” szó (latin: amare) jelentése: „valamit, valakit szeretni”. Ámós válaszából kitűnik, hogy ez a paraszt-próféta nagyon szerette az Urat és az ő népét. Ezek a tulajdonsá­gok jellemzik az Isten Országát építő munkásokat ma is: Isten szeretete, az embertárs iránti felelős szeretet, el­­hivatás-tudat és engedelmesség. Ilye­neket szólít meg Isten, hogy üzeneté­vel a mammon-imádatba fagyott „hivatásosok” szívéhez szóljon, ke­gyelmet vagy ítéletet. Ebben az esetben az üzenet tar­talma ítélet volt (17. v.). Az ítélet eszközei — mint később kiderült — az asszírok voltak, akik a hadjáratuk után életben maradt lakosságot szám­űzetésbe hajtották, és a bekebelezett földre más népeket telepítettek (2Kir 17:5, 6, 24). A 17. vers első fele az Amáziást sújtó ítéletről szól: — a felesége parázna lesz — a gyermekeit megölik — a földjét elveszíti — tisztátalan földön hal meg Az asszír hadjárat során érték ezek a csapások az engedetlen főpapot, aki maga is a deportáltak közé került. Máshogy is végződhetett volna ez a történet. Ámós próféta szavai Isten keresésére (5:5-9) és igazságosságra (5:24) buzdították a népet, sajnos, mindhiába. Mi engedelmeskedjünk! * Arany mondat: Ámós 5, 14. * Napi áhítat: Okt. 8. H. Ámós 7:1-9 Okt. 9. K. Ámós 7:10-17 Okt. 10. Sz. Ámós 3:2-8 Okt. 11. Cs. Ámós 5:1-6 Okt. 12. P. Ámós 9:9-15 Okt. 13. Sz. Zsolt 25:1-10 Okt. 14. V. Zsolt 25:11-22 Senki sem dicsérheti Istent, hacsak előbb nem szereti Ot. * Istennek nemcsak munkával szolgálha­tunk, hanem ünnepléssel és pihenéssel is. * A szeretet természete a szolgálat, és nem az uralkodás. OLVASÓINK TOLLÁBÓL: A Megváltó Ki áll ott, arcán fájó gyötrelemmel? Nézd, könnyek gyöngye ragyog két Gyászruhája vér-verejték, szemeben! Melyet izzad megtört teste. Azt mondják, ember — azt is, hogy Isten, Azt is, hogy Illyés egy megújult testben. De ki lehet hát igazán, ki óh? A lelkem súgja: „Ez Ő, a Megváltó”. Ruhája tépett, be sápadt az arc, Üde ifjú volna még, de nem az, Lába sebes, megtörte az út, Azt mondja halkan: Önéki ez jut... Éhes, szomjas, de ő titkolja ezt, Másnak teremt bort és kenyeret. Nincsen hajlék, nincsen fogadó, számodra, drága Megváltó. Kíséri az óriási tömeg, kiket semmiből elégíte meg. Meggyógyítja nyomorultjait, Feltámasztja sok halottait. Mindenkit áld, mindenkin segít, Letörli fájók könnyeit... És nézd, most a kínkereszten, óh Egyedül gyötrődik a Megváltó! Óh, én Uram, drága Mesterem. Kínjaidat mélyen restellem. Nem te voltál oka mindennek, A nyomok mind hozzám vezetnek. A vétkeim, óh, a vétkeim, Ezek szerezték Néked a kínt. Ellened lázadozott szívem, óh Te édes, te drága Megváltó. De most, hogy látlak, Te nagy szenvedő, A vonzalmam hozzád egyre nő. Szép vagy nekem, mert töviskoronádon ragyogni a szerelmed látom. Szebb vagy nekem, édes Mesterem a kereszten, mint ott a hegyen. Nem a jászolban, nem fönt a trónon, A keresztfán lettél Megváltóm. Átölelem véres keresztedet, Ó, ne űzd el megtért gyermekedet. Érettem már nem hullott hiába Szent véred a földnek porára. És ha majd elhozod az utolsó időm, Drága Uram, hívásod várom, Megtört szemem ha majd lezárom, Emelj magadhoz én édes Megváltóm! (l.oek Haven, PA) Nagy Gerzson A hazugság skálája elképzelhetetlenül széles, az igazival könnyen összetéveszthe­tő, hamis hangokkal teli. * Az elhuny ás csak ajtóküszöb, amelyen keresztül a távozó egy más létállapotba lép.

Next

/
Thumbnails
Contents