Evangéliumi Hírnök, 1990 (82. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-15 / 2. szám
1990. január 15. 3. oldal DICSÉRETET ENEKELVE... Az újszövetségi gyülekezet, és minden szolgálat a gyülekezetben ószövetségi alapokra épül. Az újszövetségi istentiszteletnek a jogelődje a Szent Sátor, melyet maga Isten tervezett. A lelkipásztori szolgálatnak, a diakóniai munkának, a zenei szolgálatoknak az eredete is az Ószövetségben van; mind művészien megtervezve és felépítve. A gyülekezeti éneklés kérdésében, így több igei utalást találunk a Salamoni Templom 24 rendi énekeseitől (1 Krón 25:1-3; 2Krón 5:12-14) egészen az újszövetségi gyülekezetig (Máté 26:30; Márk 14:26; ApCsel 16:25 és Kol 3:16). Látjuk tehát, hogy a zenei szolgálat az Ószövetségtől elkezdve az Újszövetségen át, az istentisztelet integráns, szervesen kapcsolódó, elmaradhatatlan része volt. Az ma is gyülekezeteinkben, és ez a mennyben is így lesz (Jel 14:2-3). Az ének- és zenei szolgálatokra nagy hangsúlyt fektetnek mind a protestáns, mind a katolikus vallási közösségekben. Az ének jelentőségére utalnak az ilyen közmondások, mint pl.: „Aki énekel, az kétszer imádkozik”, vagy „Aki énekel, attól elfut az ördög” — természetesen, ha Istent dicsérő éneket énekel. Ezeknek a mondásoknak tapasztalati alapjuk van. Az idők vége felé haladva, látjuk és tapasztaljuk, hogy a Sátán igyekszik betörni a gyülekezetbe, az Isten népe közé. Én három támadási felületre kívánom felhívni a figyelmet: az öltözködésen (1), a zenén (2), és a magatartáson (3) keresztül idegen szellemi erők hatnak ránk. Éppen ezért, jó figyelni János apostolra, amikor ezt írja: „Ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg őket, hogy Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta jött a világba” (ÍJán 4:1). Ének és zene három forrásból eredhet: szellemi forrásból (Isten szellemétől inspirálva), emberi forrásból (népdalok, világi lelkületű dallamok), és démoni forrásból (pogány eredetű zene, ami felizgatja, extázisba hozza a hallgatót). Az ének is három részből tevődik össze. A sorrend ez: 1. Szöveg (mely az értelemre hat), 2. Dallam-harmónia (mely a lélekre hat), és 3. Ritmus (ami a testre hat). A Sátán megfordította ezt a sorrendet. A ritmust tette uralkodóvá. A dallamon és a harmónián a hangerő dominál, sokszor fülsüketítő erővel, és a szövegnek csak alárendelt szerep jut. Vizsgáljuk meg a „modern egyházi zenét” is. Jó megfigyelési szempont, hogy a hallott ének, vagy zene Isten iránti áhítatot kelt-e bennem? Isten dicséretére és imádására buzdítja-e a lelkemet, vagy testies érzéseket vált ki bennem? Legyen éneklésünk — lassú, vagy lendületes — Istent dicsérő. Figyeljünk arra, hogy a szöveg érthető legyen. Helyes hozzáállással és lelkülettel énekeljünk. Az énekesek fellépése, testmozgása, ruházata elvonhatja a figyelmet. Akik magukra hívják a figyelmet, azok a maguk dicsőségét szolgálják és nem az Istenét. A zene is a korszellem hatása alá került, és annak a jegyét hordozza magán; elvilágiasodásnak, a gondolkodás és az érzelem démonizálódásának van kitéve. Isteni bölcsesség kell hozzá, hogy megfigyeljük, megértsük és lemérhessük a zenéből, énekekből kiáradó hatásokat. Kérjük az Úr Jézus Krisztust, hogy szentelje meg zenei ízlésünket, és adjon bölcsességet énekeink megválogatásához, hogy azok valóban az Urat dicsőítsék. Dr. Héthalmi Páth Károly Az egek beszélik Isten dicsőségét... Zsolt 19:2 A tudattalan, érzéketlen teremtettség Isten dicsőségének a hirdetője. Kezének művei közül a legtöbb nem dönthet, nem akarhat, nem kérhet, nem szerethet; csak azt teheti, amit a Teremtő megálmodott. Te, aki választhatsz, kívánhatsz, kérhetsz és szerethetsz — mert hasonlóvá formált önmagához —, mennyivel inkább kell, hogy céljait szolgáld: hirdesd a nagyságát. NJ SZEMLE Az utóbbi hónapok változásaival még azok sem tudnak lépést tartani, akik életét azok közvetlenül érintik. Az Evangéliumi Hírnök e számához Tőkés Lászlóról készítettem egy ismertetőt — eredetileg. A cikket elküldtem a nyomdának... honnan tudtam volna, hogy az ilyen hamar aktualitását vesztheti — hála Istennek! Tőkés László nevével múlt év tavasza óta ismerkedik a külvilág. A Magyar Televízióval készített interjút követő botrányos ,,távolságtartásról” gúnyos és egyben számonkérő hangvételben írtak a magyar lapok. Azóta az otthoni egyházak vezetői is Tőkés ügye mellé álltak. Tiltakoztak a felettesénél (Papp László nagyváradi püspöknél), aki ma már tudja, hogy akit eddig szolgált az nem Isten. írtak Boesak úrnak, a Református Világszövetség elnökének, és kérésükre levelet írt Ceausescunak az Egyházak Világtanácsának a főtitkára is, Emilio Castro. Tőkés László hitvalló kiállásával példát adott nekünk Krisztus-követésből a mai, kelet-európai kontextusban. Az ilyen életet „sóvárogva várja" a világ, és hogy védje, emberfallal veszi körül. A romániai forradalmat a Tőkést kiadni nem akaró magyarság gyújtotta lángra. Azóta tízezrek az életüket adták. „20. századi Betlehem ” — írták a lapok. A fiaikat sirató szülők, évtizedek óta először mehettek szabadon a templomba Krisztus földrejöttére emlékezni. És hányán mentek! És hogy énekeltek! Karácsony reggel egy erdélyi menekült felhívta az édesapját. „Lányom, szabadok vagyunk! Győzni fogunk, mert a népünk Istenhez fordult ” — válaszolt lánya félő kérdéseire az apa. A harcnak még a fegyverek elhallgatása után sem lesz vége. Ami vitathatatlan, most Románia is felzárkózott a jogállamot építő (volt) „munkás-hatalmak ” soraiba. Heródes tanítványa is mestere sorsára jutott. Amennyiben első századi történések ismétlődnek a Kárpátok környékén, a jövőben sokat hallunk majd arról, hogy „az Istennek igéje pedig növekedik és terjed" (ApCs 12:24). Ezért imádkozunk, ezért dolgozunk.
