Evangéliumi Hírnök, 1990 (82. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-01 / 1. szám
VOL. 82., NO. 1, JANUARY 1, 1990 82. ÉVF., 1. SZÁM, 1990. JANUÁR 1. Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 — (USPS 716300) Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja "AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Róma 1:16) ŰJ ÉV, ŰJ ALKALOM Homokóra Jó öreg homokóra Tik-takoló és ketyegő utódok kedves őse, mióta képed szembenéz velem, új meg új kérdés ébred bennem, s titkaid csendben figyelem. Hol álltái? Szószéken talán, ahol megmérni jó, meddig éber a figyelem, meddig tarthat a prédikáció? Vagy szakállas, szorgalmas patikus munkáját segítetted? Körülötted csillogó tégelyek? Mindegy, jó öreg homokóra! Mérted a perceket, megálltad a helyed. S míg egy homokszemed leperdült, hány gyermek született a földre, hány szív dobbant utolsót, hány sóhaj szállt, hány könny fakadt? Hány ezer, millió? Hiszen, egy pillanat élni-jó, halni-jó, elbukni és megtérni jó, menny, pokol kapuja lehet... s Valaki számol minden leperdülő homokszemet. Talán te példázod nekem lepergő életem? De benned látni pontosan, már mennyi lenn, még mennyi fenn. Én meg csak a lepergett órák, évek homokszemeit számolgathatom, s hiába kérdeném, még mennyi fenn, hány percem, hány napom! De ha minden homokszemed lepergett, téged megfordítanak, homokóra, és lesz a végből ismét kezdet. Hitem előre néz. Életem homokóráját is így fordítja meg majd az égi kéz. Lepereg minden év-homokszemem, és lesz a végből boldog kezdet, amikor az időtlen időbe, örök örömbe hazaérkezem. Túrmezei Erzsébet Az ember a természet rendjében visszatérő változásokat észreveszi és a változásoknak nevet ad. Földünk megkerüli a Napot, és az időt, míg ezt teszi Évnek nevezzük. Van változás a napok hosszában, a hideg és meleg évszakokban is, ezek neve: tavasz, nyár, ősz és tél. Ezek a változások adják az embernek az időtudatot. Csak az ember észleli az időt, és ez a tudás további ismeretet ad. Azt tapasztaljuk a természet és testünk megfigyeléséből, hogy az idő „múlik”. Megfigyelhetjük, hogy ami elmúlt, az vissza nem hozható. Megismerte az ember azt is, hogy földi életének vége van, azaz ideje lejár. Részére az idő „halad”, és tudja, hogy folyamatos múlandóságban él. Csak az ember ismerte fel, hogy élete nem más, mint az elrendelt napok számának fogyasztása — és a hátralévő napok száma egyre kevesebb. Ugyanaz az ész és tehetség, ami az időt felismerte, arra is képesíti az embert, hogy az időt felhasználja célszerű tettekre, amikkel az emberi életet kényelmesebbé teheti. Ezzel a tehetséggel képes az ember a teremtett anyagot feldolgozni, és testi életének a minőségét évről-évre javítani. Az ember nem teremthet, de Isten teremtését saját javára felhasználhatja. Az állat a teremtett anyagban csak az ehetőt és a nem ehetőt látja, de az ember az anyagot ezer és ezer más célra használja. Fizikai körülményeit az ember évről évre jobbá és kényelmesebbé tette. Már nem lakik sátrakban. Ruházkodik, repül, könyveket ír és olvas. A bolygó égitesteket odaküldött műszerekkel vizsgálja. Nagy lépést tett az anyag természetének és lényegének a felismerésében. Távcsővel, rádióval belát a világegyetem messzeségébe; mikroszkóppal felfedezi az anyag rejtelmeit. Kétségtelen, hogy a fizikai téren nagy haladást tett. Az ember nemcsak testből, anyagból áll, hanem lélekből és szellemből is. Teológusok vitáinak tárgyát képezi, hogy kettő, vagy három részből álle: testből, lélekből és szellemből? A két nézet tudományos elnevezése: dichotomia (kettősség) és trichotomia (hármasság). Akárhogy is, az élő és éltető része az embernek a szellem, egy különleges isteni adomány. Csak az ember rendelkezik vele. Az ember szelleme kutatja a létező láthatatlant, Isten szellemi világát. Ez a világ nagyobb, gazdagabb és értékesebb, mint a teremtett anyagi világ. Az anyagi világ érzéketlen, a szellemi világ érez. Az anyag nem képes felismerésre, de a szellem meglát, felfedez és tud. A szellem szeret, örül, boldog és nincs az anyag múlandóságához kötve. A test porrá lesz, a szellem él tovább. A szellem láthatatlan erő, amely uralkodik a testen. Az ember szelleme által képes a jóra, a nemesre és képes a rosszra, az álnokságra. A szellem az embert békességre vezetheti, de kényszerítheti viszályra és széthúzásra is. A szellemet Isten szabaddá tette. így, az ember a benne levő szellemmel vagy Isten, a Teremtő uralma alá helyezi
