Evangéliumi Hírnök, 1989 (81. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-15 / 6. szám
4. oldal 1989. március 15. ismerik... Nos, ilyen és még ilyenebb tanítványok lettek volna képesek ellopni Jézus holttestét? S ha netán ellopták volna, misem lehetne könnyebb kinyomozni a holttest hollétét. Miért nem nyomoztak utána? Miért nem adtak döntő bizonyítékot a föltámadás ténye ellen? Hiszen ez mindenkit megnyugtatna. Mikor a katonák aggályaikat fejezik ki a megvesztegetéssel kapcsolatosan a főpapok előtt, régi receptet vesznek elő, megígérik, hogy „Kimentik őket a bajból.” — a helytartó előtt. És nagy összeget adnak nekik a „hazugságért”... Vajon milyen véleményt alkothattak pogány létükre Jehova „szent emberei”-ről annak kapcsán, amit az egész ügy során tanúsítottak? Hiszen, ha valóban ellopták Jézus testét, akkor nem pénz jár nekik, hanem szigorú, esetleg halálos büntetés, mert „aludtak”, mikor őrködni kellett volna a legfontosabb holttest felett! Most, hogy valóban föltámadt és ők lopásról mesélnek a helytartónak: az igazság egy csapásra kiderül és így is halál vár rájuk. Bár a katonákat a főpapok kimentették a helytartó színe előtt, de a római katonák a zsidó papságot mind a mai napig nem tudták kimenteni a történelem ítélőszéke alól...! Azonban Pilátustól mit sem kellett tartani. Ő azonnal leolvasta a katonák rémült arcáról a valóságot. Amikor a föltámadás hírét vette, világos lett előtte, minden papi mesterkedés ellenére, hogy nem tetemrablás, hanem föltámadás történt! S ne higyjük, hogy Pilátust ez közömbösen hagyta, hiszen a halálos ítéletet ő írta alá, annak ellenére, hogy meggyőződött Jézus ártatlansága felől. Eszébe jutott még a pör kapcsán feleségének intő szava, hogy „ne avatkozzon ennek az igaz embernek dolgába.” (Máté 27:19) Az események a bölcs asszonyt igazolták. Tételezzük fel, netán a tanítványoknak szándékában állott volna Jézus tetemének ellopása — amire bő alkalom kínálkozott —, hiszen az Írás szerint az első éjszaka senki sem vigyázott a holttestre. (Máté 27:62) Az őrség csupán a „kritikusnak” minősített második éjszakára volt kivezényelve! Ez letagadhatatlan és perdöntő bizonyíték arra nézve, hogy a főpapok nemcsak hitték, hanem tudták is, hogy Jézus föltárnád a halálból! Éspedig harmadnapon. ítéletes bűnük, hogy tud„És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örökéletre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra. ” Dániel 12:2 ták Jézus minden szava igazság! Tehát csak „harmadnap” támadhat föl. Ezt próbálták minden eszközzel megakadályozni... Minden gonosz intézkedésük kudarcra volt ítélve. A hitetlenség azóta sem változott. Bár olyan időket élünk, amikor Jézus létezését ma már az ateisták sem képesek tagadni. Történelmi személyiségnek nevezik Őt. Ám testet öltését, csodatételeit és föltáma-The Forgotten Sepulchre Joseph of Arimathaea, a rich man and a “disciple of Jesus” donated his own expensive tomb for our crucified Saviour. This tomb hewn out of rock was large enough to accommodate besides the body of the deceased, as Luke relates to us, the inquiring people, who were to “enter” it. The socalled funeral of our Lord was accompanied with the customary honors. Nicodemus brought 150 pounds of mixture of myrrh and aloe. The body of Jesus was draped in linen clothes with spices. As soon as the Jewish holiday was over the saintly women, Mary Magdalene, Mary the mother of James and Salome came to the grave with spices to anoint the body of Christ. With that much pious attention and care we can assume that the tomb of our Lord would be carefully guarded, watched and visited by the followers of Christ. The devotion of the early Christians in Jerusalem certainly would make that grave a holy shrine, honored for many years. Piety would demand that the disciples would regard the shrine as a sanctuary, and people would remember that the body of Christ lay there. It is unbelievable that the devoted followers of the Lord, who lavished the burial site with their gifts and love, would forsake that tomb on the third day. But the fact is that neither the Gospels nor the epistles of the apostles were talking about the tomb any more. That forsaken, abandoned tomb is another proof to me that Christ arose. dását képtelenségnek tartják. Csakhogy Jézus föltámadása ellen tett intézkedés tudatos félrevezetés, ami nem egyéb mint a föltámadás tényét tagadni próbáló ügyetlen, átlátszó és önmagától széteső koholmány! A római „pogány” katonák és Jeruzsálem „fölkent” papjai mindörökre kétségbevonhatatlanul tanúsítják a tényt: Krisztus föltámadott! — Halleluja! Bányai Jenő The grave could not hold Him. If Christ would not have been resurrected, His loving followers would make pilgrimages to His tomb for years. But the occupancy of the tomb ended on that glorious first day. There was no more mourning, sadness, memorial services. The Christians in Jerusalem and the whole New Testament have forgotten about the dead Christ and His burial site. We remember the place where Christ was born. Today, and during the past hundreds of years many thousands of people were making pilgrimages to Bethlehem to see the spot where the Saviour appeared on earth. But there is no grave to which Christians could go to pay respect to the memory of Christ. Mount Hermon probably where the Transfiguration took place is a tourist attraction. The mountain is revered. We know from where our Lord departed from this earth. The Mount of Olives is held to be the sacred place where our Lord ascended to heaven. We know His birthplace, places of His activities and the spot of His ascension, but there is no burial place to revere! Thank God, there is no known burial place of our Lord. That place where he lay for two days was abandoned, is forgotten. We have a living Christ! The abandoned grave tells me a glorious story and I repeat jubilantly Job’s testimony: “1 know that my Redeemer liveth and some day He will stand upon my dust also.” Ruby Udvarnoki ^ // Elnök: Chatto Lydia Alelnök: Bíró Gyuláné Pénztáros: Háló Barnabásné AnNŐK ROVATA Rovatvezető: DR. UDVARNOKI BÉLÁNÉ 609 Woodridge Drive, Murfreesboro, NC 27855 Titkár: Mátyás Kálmánná
