Evangéliumi Hírnök, 1989 (81. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-01 / 5. szám
4. oldal 1989. március 1. mentes volt és szabadságot kapott Istentől a Teremtőtől a választásra és döntésre. Ennek a szabadságnak a rossz használatával az ember vétkezett Isten ellen és bevezette a bűnt az emberi nemzetségbe. A Sátán kísértése nyomán az ember megtörte Isten parancsát és elveszítette eredeti ártatlanságát. Ennek következtében az utódok olyan természetet és olyan életkörülményt örökölnek, amelyek a bűn felé hajlanak és amint (növekedésük után) erkölcsbevágó döntésre képesek, bűnt követnek el és ítélet alá esnek. Csak Isten kegyelme az, amely az embert az Ő szent közösségébe emeli és képesíti arra, hogy a teremtés eredeti szándékát teljesítse. Az ember személyének a különlegességét igazolja az a tény, hogy Isten a saját képmására teremtette és hogy Krisztus meghalt érette. Mind ez azt jelenti, minden ember bizonyos tekintéllyel rendelkezik és méltó a tiszteletre és a krisztusi szeretetre. IV. Üdvösség Az üdvösség az egész ember megváltása és ezt Isten szabadon adja mindazoknak, akik elfogadják Jézus Krisztust Úrnak és Üdvözítőnek, azt, aki az Ő vérével örök megváltást szerzett a benne hívőknek. Az Üdvösség tágabb jelentésében magába foglalja az újjászületést, megszentelődést és a megdicsőülést. a) A regeneráció, vagy újjászületés Isten kegyelmi munkája, amely a hívőt új teremtéssé teszi Jézus Krisztus által. A regeneráció a szív megváltozása a Szent Lélek hatására, a bűnösség felismerése, amelynek következtében a megtérő bűnös Istenhez fordul bűnbánattal és az Űr Jézusba vetett hittel. A megtérés és a hit elválaszthatatlan kegyelmi tapasztalat. A valódi megtérés a bűntől való elfordulás Isten felé. A hit az Űr Jézus elfogadása és egész valónk odaszánása Krisztusnak, mint Urunknak és Üdvözítőnknek. A megigazulás a büntetéstől való felmentése Isten igazsága és kegyelmi elvei alapján, mindazoknak, akik megbánják bűneiket és hisznek Krisztusban. A megigazulással a hívő Istennel békés viszonyba jut és Isten előtt kedvet talál. b) A megszentelődés megtéréssel kezdődő lelki folyamat és tapasztalat, amelynek eredményeként a hívő érzi, hogy Isten kiválasztotta őt szent céljaira és képességet nyert arra, hogy a benne lakozó Szent Lélek segítségével haladjon az erkölcsi és szellemi tökéletesség felé. A kegyelemben való növekedés a megtért ember egész életében tart. c) A megdicsőülés az üdvösség elérése és a megváltottak végleges örökkétartó állapota. (Folytatjuk) ___^ NŐK ROVATA Elnök: Chatto Lydia Alelnöki Bíró Cyuláné Pénztáros: Háló Barnabásné S( Rovatvezető: DR. UDVARNOKI BÉLÁNÉ i§ 609 Woodridge Drive, Murfreesboro, NC 27855 Titkár: Mátyás Kálmánná The „Musts” of Jesus “I must work the works of him that sent me while it is day: the night cometh when no man can work.” John 9:4. “And when Jesus came to the place he looked up and saw him, and said unto him, Zaccheus, make haste and come down; for today I must abide at thy house.” Luke 19:5. “He left Judea and departed again into Galilee. And He must needs go through Samaria.” John 4:3, 4. When we consider these three texts we see some of the great imperatives of our Lord. He knew that he was sent into the world to do the work which God sent him to do. He also realized that there would be a limit as to the time which he would be given in which to accomplish the assigned task. So he said I must work the works of Him that sent me while it is day, the night cometh when no man can work. The day of life is given to each of us in which to labor for the things that do not perish. We must use our time in his service if we would win eternity. The work of His father God was a must in the life of Jesus here on earth. What about you and me? Is it a must for us too? In the second text Jesus came to Jericho and when he came to the place, he looked up and saw Zaccheus and said, „Make haste and come down for today I must abide at thy house.” Now Zaccheus was a sinner, a man hated by the people in his home town. He was a tax gatherer, and he exacted from the people until he was rich. He seems to have had an intensive desire to see Jesus knowing he was to pass that way. When Jesus spoke to him and told him to come down he seems to have been a changed man. He said, “Lord, the half of my goods I give to feed the poor, and if I have exacted more than I should I restore four fold.” Zaccheus, no doubt had a great deal less money when nightfall came but he was far happier because he had salvation. In the third text “And he must needs go through Samaria”. Here again the Saviour finds a great need that he must meet. He did not have to go through Samaria to reach his destination. The Jews had no relations with the Samaritans because they were a hated race of people; yet Jesus saw there a lost soul, one who needed the water of life so very much. She was saved that day and went out to bring her friends to Jesus. Do we as Christians feel a compelling force a must in our lives leading us out in active service for him? The wicked, the sinful, the indifferent, are waiting as did Zaccheus and the Woman of Samaria for some one in his name to bring to them his lifegiving gospel. Will we hasten to meet that need? Loula B. Seymour * * * Report from the Bethesda Baptist Church, Ladies Aid Once again Summer and Fall are ending. Winter is upon us, in most parts of our country, except perhaps in Florida which it is still the Sunshine State. Here in Palm Bay, Florida once
