Evangéliumi Hírnök, 1989 (81. évfolyam, 1-24. szám)
1989-02-15 / 4. szám
Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 — (USPS 716300) VOL. 81., NO. 4, FEBRUARY 15, 1989 81. ÉVF., 4. SZÁM, 1989. FEBRUÁR 15. BOLDOG NÉP Év elején barátok, ismerősök, hívők, hitetlenek jóindulatukat embertársaiknak a „Boldog Újévet” köszöntéssel fejezik ki. Ez a jókívánság sok millió ember ajkáról elhangzik és sok millió üdvözlő lap viszi ezt a boldogság üzenetet. A jókívánságot minden év elején megismételjük és az évek is megismétlődnek, az új év hasonló lesz az ó évhez. Lesz benne jó, örvendetes, lesznek benne boldog percek és lesz benne baj, betegség, halál, tragédia és fájdalom. Ez utóbbi megállapítás azt igazolja, hogy az évet, az időt és az eseményeket a jókívánság nem befolyásolja. A történések nem függnek a kívánságoktól. A jóindulat kifejezését természetesen mindenki örömmel veszi és azt örömmel adja, még akkor is, ha tudja, hogy a kívánság csak kívánság marad. Egy bölcs városi tisztviselő, aki a házasság-leveleket állította ki, mondta e sorok írójának: „Kedves uram, én kívánhatok önnek minden jót, sok szerencsét, de házassága sikere szempontjából az én és sok mások kívánsága nem sokat jelent. Az ön házassága olyan lesz, amilyenné ön és felesége teszik.” Erre a bölcs mondásra emlékezem most az év elején. Ez az év is részben olyan lesz, amilyenné tesszük. Ha a boldogság tőlünk is függ, a természetes kérdés az, hogy mit tegyünk? Egy másik kérdés az, hogy tehetünk e valamit? Játékszerei vagyunk e az úgy nevezett sorsnak, vagy van e arra egyáltalán lehetőség, hogy bármi is történjék, boldogok legyünk? Ezekre a kérdésekre a Szentírás ad választ és tanácsot. Ilyen tanács az, amit az első zsoltár első és második verseiben olvashatunk: „Boldog ember az, akinek... az Úr törvényében van gyönyörűsége és az Ő törvényéről gondolkozik éjjel és nappal.” Az Úr törvénye, az Úr szava. Ez a törvény, vagy szó nem csak kíván, hanem boldogságot ad is. Nem kell ahhoz bölcsesség, hogy felismerjük, hogy az élet sorsát, a boldogságot és fájdalmat nem az emberek kívánsága hozza. Ahhoz, hogy mi fog történni hozzájárulunk mi is. A boldogság magunk gondos kereséséből is következik. A zsoltáros megmondja: Isten szava a boldogság forrása és biztosítéka. A zsoltáros a boldogság keresésénél két fontos szellemi cselekvésre hívja fel figyelmünket. Az egyik a gyönyörködés az Úr szavában, a másik a gondolkozás az Űr szava szépsége és ereje felett. Az Úr szava feletti gyönyörködés és elmélkedés megköveteli az írás ismeretét. Ismeret nélkül nincs min elmélkedni és mi felett gyönyörködni. Élettapasztalatainkból vehetünk példát. Hallgatunk szép zenét. Minél többször halljuk, annál jobban megismerjük a zenemű részeit és annak rejtett szépségeit és annál többször kívánjuk hallani. így vagyunk más a szépségérzésünkre ható művekkel, szobrokkal, festményekkel és könyvekkel. Az ismeret elmélyíti a szépség felett való örömet. Ilyen az Úr szava, a Szentírás is. Minél többször olvassuk, annál jobban feltárul előttünk Isten szavának bölcsessége és szépsége és gyönyörködhetünk benne. Ha boldogok akarunk lenni ne támaszkodjunk barátaink jókívánságára. Emberi kívánság ámbár szeretetből jön, mégis erőtelen. Ismerkedjünk meg Isten szavával. Tévednénk, ha úgy gondolkoznánk, hogy Isten beszéde szent, de nélkülözi a szépséget és a Szentírást csak komoly, sokszor komor érzéssel lehet olvasni. Esztétika (szépség-tan) nem csak az anyagi és fizikai világban létezik. Isten szava, ami a szépséget illeti felül áll az embereknek az anyagiak feletti tetszésén. Egy régi meghatározás szerint: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” Ez a meghatározás nem alkalmazható Isten beszédére. Isten beszéde szép, mivel érdekből tetszik: boldogság van benne! A boldogság keresés minden ember vágya és érdeke. Az Úr szava szép, mivel boldogít. A boldog ember elmélkedik, gondolkozik az Úr szava felett. Az Úr szava nem egy könyv, amelyet ha egyszer kiolvastunk, félretehetjük. Az Úr szava üde forrás, amelyhez mindig visszatérünk. Az Űr szava életkenyér, azért marad az istenfélők asztalán, ahol a földi kenyér van. A hívő ember mindkettővel táplálkozik. Az Űr szaván való elmélkedésnek meg van az a különlegessége, hogy ahhoz nem szükséges lelkészi magyarázat, prédikáció, vagy segéd könyv. Az elmélkedés a boldogságot kereső egyén öröme. Nem fog mindent megérteni Isten nagyságos dolgairól, de a gondolkozással felfedezi Isten ígéreteit és azok a
