Evangéliumi Hírnök, 1989 (81. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-15 / 2. szám
1989. január 15. 7. oldal Nobelt úgy jellemezték, hogy ő egy őrült tudós feltaláló volt, aki a gyilkoló robbanó anyag feltalálásából szerezte a millióit. Nobel nagyon megrendült attól, és azonnal elhatározta, hogy vagyonát az emberiség javára fogja felhasználni. Összehívta összes ügyvédjeit, és egy olyan tervet dolgoztatott ki velük, amelyből a Nobel díjak eszméje származott, jutalmul olyanoknak, akik a békéért és közjólétért dolgoztak. Gondoljunk erre: mit fognak írni rólunk, ha majd sor kerül a gyászjelentésre? Még annál mélyebbre hatón: Mit fog mondani Istenünk: „Te bolond,” vagy pedig „Jól tettél mindent, jó és hű szolgám”? * Aranymondat: Lukács 12:31 * Napi áhítat: Jan. 30. H. Luk. 12:1-7 Jan. 31. K. Luk. 12:8-12 Feb. 1. Sz. Luk. 11:33-36 Feb. 2. Cs. Luk. 11:37-12 Feb. 3. P. Luk. 11:43-52 Feb. 4. Sz. Luk. 12:13-21 Feb. 5. V. Luk. 12:22-34 * * * 1989. február 12. A HÁLAADÁS KIVÁLTSÁGA III. Mózes 13:9-17, 45-46 és Lukács 17:11-19 Tudjuk, hogy a világ minden részén van koldus. Akár gazdag, akár szegény egy ország, mégis van sok olyan, aki az út szélén kéregét, vagy társadalmi segélyből tengődik. És mivel ez tény, az emberiség legnagyobb többsége tudomásul sem veszi ezt a jelenséget. Úgy volt ez a Krisztus korszakában is; legtöbben nagyon közömbösek voltak a koldusok iránt. De nem úgy a Megváltó! Ő mindig látta és figyelemre méltatta a szerencsétlen koldusokat, és segített is rajtuk. A koldusok szomorú sorsát még jobban nehezítette a leprásság. Utolsó jeruzsálemi útján Krisztus tíz leprás férfivel találkozott, akik könyörögtek, hogy segítsen rajtuk. Ő hallgatott rájuk, és azt parancsolta, hogy menjenek el és mutassák be magukat a papoknak, akik közegészségügyi ellenőrökként is szolgáltak. Ahogy a leprások örvendezve elsiettek, egy közülük visszafordult, hogy köszönetét mondjon a gyógyítójának. És ez az egy pedig egy fél-idegen, samaritánus ember volt. Őt példaként említi az evangélium. A többi kilencet is, de azokat nem jó példaként méltatja. 1. A hálátlanság egy rossz tulajdonság. Sajnos az emberiség javarésze inkább hálátlanságra hajlik. Ahhoz, hogy valóban hálás legyen egy személy, nagyon sok nevelés szükséges, különösképpen a hitbeni nevelés. „Kinek adjak én hálát?” így kérkedik a világi ember. „Én vagyok az, aki dolgoztam és verejtékeztem. Ha van annak a sok munkának jó eredménye, akkor csak saját magamnak tartozom hálaadással.” így magára ölt egy „páncélinget”, amely védi őt minden hálaérzet ellen. Az ótestamentumban komoly intés van az ilyen gondolkozás ellen (V.Mózes 6:10-15). 2. A hálaadás kiváltsága. Az emberi lény kiváltságos abban, hogy értelmével felfoghatja a javakat, amelyekben részesült Istentől. Ez a kiváltság őt minden más élőlény fölé emeli, és összhangolja a halhatatlan leikével. Egyedül csak ő tudja megszabni az élet normáit, és csak ő tudja terjeszteni követelményeit Isten elé. Az istenfélő egyén viszont alárendeli magát a szent eltervezésnek, felismeri a hálaadás rendkívüliségét, és lelkében felszárnyal az örök élet felé. 3. Isten bőséges kegyelme. Ez egy olyan nagy, meg nem érdemelt adomány, hogy a gyarló emberi elme nem tudja könnyen felfogni és elfogadni. Dr. John Baillie, skót teológus, mond egy igaz történetet egy szegény glasgowi özvegyasszonyról, aki egy hoszszú téli estén kopogtatást hallott. Bár sokáig kopogtattak az ajtaján, ő nem nyitott ajtót, mert attól félt, hogy a házigazdája jött a lakbérért, és nála nem volt pénz. Másnap reggel piacra menve a lelkipásztorával találkozott, és az ráköszönt: „Mrs. Macintosh, ott jártam magánál tegnap este, kopogtattam sokáig, de maga nem nyitott ajtót. Egy néhány meleg takarót hoztam, hogy védje a hidegtől. Kár hogy nem volt otthon...” Isten ingyen kegyelme olyan óriási ajándék, hogy azt sokan nem tudják elfogadni egyszerű hittel. De akik elfogadják, azok örök életet találnak, és azzal együtt a hálaadás kiváltsága is az övék lesz. * Aranymondat: Lukács 17:15-16 * Napi áhítat: Feb. 6. H. Zsolt. 106:1-12 Feb. 7. K. Zsolt. 95:1-7 Feb. 8. Sz. Róma 6:15-18 Feb. 9. Cs. Eféz. 5:15-20 Feb. 10. P. I.Thessz. 5:12-22 Feb. 11. Sz. I.Thessz. 3:6-10 Feb. 12. V. Luk. 17:11-19 Dr. Molnár Károly November at Bethesda We at Bethesda are thankful for many things: Thankful for the beautiful weather even though Hurricane Keith passed due north of the Palm Bay/Melbourne area ushering in some rainy weather for a few days. Thankful for His guidance through each new day. For bringing new people when an opening arises. For meeting the needs of each resident and worker concerning their physical and spiritual welfare. Thankful for visitors — Mr. and Mrs. Kelly Vassi, New Brunswick, N.J.; Mr. and Mrs. Ted Haydn, Collins, Ohio; Mr. and Mrs. Bela Hollosi from Canada; Mr. John Bacsó, Wadsworth, Ohio; Mr. Gordon Sattler, Mackinaw City, Michigan; Mr. and Mrs. Douglas Dean, Lansing, Michigan; Mr. and Mrs. John Ruschak from Port Reading, N.J. We are also enjoying the presence of Mrs. Esther Bankuti and Mr. and Mrs. John Fodi who have come to stay on the Bethesda grounds. Mrs. Bankuti, Mrs. Fodi and Mrs. Hollosi have already favored us with some of their baking specialties. They certainly have shared their talents with all of us. Thankful for the opportunity to open our doors to those of the Home and Bethesda Church who otherwise would be eating alone. The Dietary crew prepared a delightful Thanksgiving Dinner with all the trimmings. For a few days before Thursday, there were many special aromas to remind us of this time of Thanksgiving. Thankful for the ability to view the
