Evangéliumi Hírnök, 1988 (80. évfolyam, 1-24. szám)
1988-02-01 / 3. szám
1988. február 1. 3. oldal ve beállt számszerű hanyatlás végzetszerűen olyan hangulatba és felfogásba juttatta szövetségünk népét, hogy az amerikai magyar baptista misszió megállíthatatlanul gyengül és életképtelen. Ez a tudatalatti vélemény kifejezésre jut szövetségi ügyünk anyagi támogatásának az elégtelenségében. Most, amikor gyorssegélyekkel kellene támogatnunk kezdő gyülekezeteket, sajnos nincs elég anyagi forrásunk * * * NEM LENNÉNK TÁRGYILAGOSAK, ha nem idéznénk azoknak a gyülekezeteknek a neveit, amelyek példás áldozathozatallal segítik szövetségünk munkáját. Pénztárosunk havonkénti jelentésében rendszerint olvashatjuk a Bethesda Otthon, a Bethesda Gyülekezet, New York, Bridgeport neveket. Több más gyülekezet időnként járul szövetségünk költségeihez. Ajánlatos és égetően szükséges teendő először az, hogy MINDEN G YÜLEKEZET támogassa rendszeresen szövetségi ügyünket. Másodszor a szükség megkívánja, hogy a rendszeresen adakozó gyülekezetek, ha csak lehet, emeljék adományaik összegét. Szépen nézne ki lapunkban, ha minden gyülekezet neve ott lenne a rendes támogatók között. Gyakorolni kellene szövetségi életünkben az egyéni,,emlék-adakozást ”. Mindig előjön az alkalom, hogy valamelyik élő, vagy elhunyt testvérünk emlékére áldozzunk egy emlék-összeget. Jól nézne ki, ha lapunk jelentéseiben ezek az egyéni adakozók is szerepelnének. Szövetségünknek élni kell, nemcsak a gyülekezetekért, a közösségért, a misszióért, hanem a Bethesda Otthonért is. Ha a szövetség támogatás hiányában megszűnik, akkor a Bethesda Otthon a több évvel ezelőtt elfogadott konvenciói határozat szerint átmegy ténylegesen az American Baptist Churches birtokába és kezelésébe. A szövetség és a Bethesda Otthon együtt él, vagy együtt szűnik meg magyarnak lenni. * * * A SZÖVETSÉG MUNKÁJÁT ÉS SEGÍTSÉGÉT közvetve, vagy közvetlenül minden magyar baptista gyülekezet élvezi. Lapunk támogatásra szorul, a misszióért felelős munkásaink utaznak lelkesíteni és segíteni olyan gyülekezeteknek, amelyek nem képesek a költségeket előteremteni. Gondoljuk meg, hogy sok nemrég érkezett erdélyi testvérünk a kezdet nehézségeivel küzd és ahogy személy szerint segíteni kell őket anyagilag, épp úgy kell (Ef. 4:26) „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: A nap le ne menjen a ti haragotokon"— olvassuk az Ef. 4:26-ban. Azaz ne vigyétek át haragotokat az éjszakán! Az idézett vers nem tiltja a haragot. Csak arra figyelmeztet, hogy ne gyakoroljunk haragátvitelt. Helyes harag az, amely Isten dicsőségének sérüléséből származik. Ilyet tanúsított Jézus, mikor az árusokat kizavarta a templomból. S ilyet tapasztalhatunk mi is, amikor engedetlenkedő kicsinyeinkkel; helytelenül élő testvéreinkkel; vagy félrevezető tévtanítókkal szádunk szembe. Az ilyen fajták nem tiltottak, ha helyesen kezeljük azokat. Helytelen harag az, amely rosszmájúságból, irigységből, félelemből, túlérzékenységből, vagy meggondolatlan fellángolásból ered. Ilyen eredetű haragtól szabadulni kell, mert tiltott (Zsolt. 37:8; Máté 5:22; Jakab 1:19). Alapigénk viszont csak arra utal, hogy ha egyszer elfog minket bármily eredetű harag — legyen az helyes vagy helytelen —, akkor szabaduljunk meg tőle külsőleg és belsőleg, mielőtt az éj beállna. Mit jelent ez? A külsőleg való rendezés azt jelenti, hogy a harag eredetétől függően tárgyaljuk ki az ügyet; ha kell, büntessünk vagy fogadjuk el a megrovást; ha lehet, hozzuk helyre a dolgot; majd kérjünk vagy szolgáltassunk bocsánatot. Aztán azonnal hagyjuk abba a vitát, bosszúállást, meg duzzogást és helyébe sugározzunk őszintén békét. Azaz a haragnak minden külső jele valóban szűnjön meg. A belsőleg való rendezés meg azt jelenti, hogy többé ne sajnálgassuk magunkat, mérgelődjünk, vagy aggódjunk sérelmünk, vagy sértőink miatt. támogatnunk a gyülekezeti kezdeményezést. Emlékezzünk szövetségünkről emlélekadományainkkal. Küldjük áldozatunkat valakinek a tiszteletére. Erről az Úr is meg fog emlékezni. Késői felvirágozás korát éljük, de a virág épp olyan szép és kedves illatú, mint régen. S mindezt azért kerüljük, mert ezzel ismételten csak felnyitjuk a sebet. Ez a nehezebb! De mégis fontos, mert külső rendezésre nem mindig van szükség, vagy lehetőség, (pl. a másik nem akar békülni, vagy meghalt, stb.); s mert saját egészségünk függ tőle. Tudniillik, ha nem alkalmazunk belső megbocsátást, akkor negatív érzelmeink valamilyen formában kifejezésre törnek. Pl. némely ember keserű, ingerlékeny vagy depresszionált lesz. Más meg fizikai betegségeket (mint gyomorfekélyt, excémát, migrént, stb.) szerez előbb-utóbb, — magyarázza Dr. Narramorné erről szóló cikkében. De miért nem vihetjük át haragunkat legalább a következő napra? Azért, mert a sötétségnek rejtelmes negatív hatása van gondolkodás módunkra és érzelmeinkre; ami aztán a következő napon, vagy napokon is hat ránk. Hisz ki ne tudná, hogy a sötétben minden borzalmasabbnak tűnik? S ez azért van így, mert az ördög és démonjai a sötétség világának urai (Ef. 6:12), s így nagyobb erővel működnek éjjel, mint nappal. Ennélfogva ha nem végezünk teljes mértékben haragunkkal az est beállta előtt, akkor ezzel helyet adunk az ördögnek, az éj sötétjében való támadásra, s a következő nap vagy napok elrontására. Sajnálattal kell megvallanom, hogy tapasztalatból ismerem a haragátvitel nehézségeit. Előfordult, hogy egy sérelmet sokáig hordoztam magamban. Nem voltam hajlandó szembenézni a problémával, kitárgyalni, és véget vetni annak. Aztán határozatlanságom, gyávaságom és tétlen — külső-belső — haraghordozásom hátbeteggé tett. Megtörtént az is, hogy valakinek külsőleg ugyan igazán megbocsátottam, de belsőleg még tovább ápoltam HARAGÁTVITEL