Evangéliumi Hírnök, 1988 (80. évfolyam, 1-24. szám)
1988-10-15 / 20. szám
Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 — (USPS 716300) VOL. 80., NO. 20, OCTOBER 15, 1988 80. ÉVF., 20. SZÁM, 1988. OKTÓBER 15. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK H A T A 1 M A " (Róma 1:16) DAVID TALÁLKOZOTT DÁVIDDAL 103. Zsoltár Ezt a zsoltárt minden bibliaolvasó jól ismert. Prédikátorok sokszor használják beszédjük alapjául és imaóravezetők előszeretettel használják buzdításra. Kétségkívül ez a szöveg sok áldással szolgál a lelki életben. Ennek a zsoltárnak az első sora, közelebbről az első három szava: „Áldjad én lelkem ...” különleges természetű mondás. Dávid, a szerző magához szól. Nem másokat tanít, nem másokra gondol és nem másokat buzdít. Saját leikéhez szólt, magához beszélt. I. Dávid tudta, hogy az ember kettős összetételű. Testből és lélekből áll. A tíz közül egy A tíz közül egy így beszélt: Uram, légy irgalommal hozzánk! Lásd, sebünk oly mély; kilátszik csontjaink fehérje... Kimondhatatlan, mennyit szenvedünk. A tíz közül egy így beszélt: Gyerünk a papokhoz, mutassuk meg magunk. Higgyétek el, hogy míg megyünk, aközben megtisztulunk. Tegyük, vagy meghalunk. A tíz közül egy így beszélt: Hová rohantok el, hisz meggyógyultatok?! Menjünk a Mester lábához omolni, imádni őt, hogy életet adott. A tíz közül egy így beszélt: Uram, ők elfutottak. Én eléd hozom megtisztult testemet. Áraszd ki békéd szívemre is, és neked áldozom. A tíz közül egy hez így szólt az Úr: Kelj föl, fiam! Lásd, megtartott hited. Hadd fusson a kilence. Zárd szívedbe a békességet. Indulj, és vigyed! ___________________Gerzsenyi Sándor Némelyik bibliamagyarázó és lélekbúvár három alkotórészt lát az ember természetében. Ez a három test, lélek és szellem. Elmélkedésünk szempontjából nem szükséges, hogy a kettős, vagy a hármas felosztás dolgában állást foglaljunk. A 103. zsoltár különlegességének a kiemelésére és a tanulság levonására elegendőnek tartjuk Dávid közlését. 1. Dávid saját leikéhez szólt. Ezt a műveletet csak Isten Leikével (Szellemével) megáldott lény, az ember végezheti. Csak az ember tudja, hogy létezik. Csak az ember képes arra, hogy képzeletében, mint tükörképben maga elé állítsa saját magát és vizsgálat tárgyává tegye azt, amit lát. Csak a bátor és őszinte ember meri maga elé állítani magát, mert a tükörkép rendesen nem szép és a bölcs ember sem talál gyönyörűséget abban, amit lát. A bölcsesség látja a rosszat, észreveszi a hiányt és kész arra, hogy javítson azon, amit felfedezett magán. A javítási akarat bátorítja és nem fél saját képmásától. 2. Szükséges és fontos, hogy a magunkkal való társalgást használjuk. Ez a művelet nem hangos beszéd, hanem csendes elmélkedés. Az elmélkedéshez idő és magány kell. Nem lehet haszonnal elmélkedni néhány perc alatt. Nehéz magunkkal őszintén, nyíltan és hasznosan beszélgetni mások jelenlétében. Az ószövetségi és újszövetségi szent emberek, próféták elmélkedtek. Dávid ifjúkorában a mezőn, az emberektől távol, a juhok mellett elmélkedett. A próféták is a magányban ismerték fel mint Ésaiás is, hogy „tisztátalan ajkúk”, azaz Isten kegyelmi hívása nélkül nem méltók a szolgálatra. Az Űr Jézus Júdea pusztájában, Pál apostol Arábiában (a pusztában) elmélkedett. Az elmélkedés, a magunkkal való beszélgetés őszinte és kíméletlen. Magunk előtt nincs titok. Minden szóba kerül, a jó, a rossz, ami tetszik, ami nem tetszik. Orvosi nyelven szólva minden bölcs ember átmegy ezen a „diagnosztikai” folyamaton. A bajokon csak úgy segíthet, a hibákon csak úgy javíthat, a gyógyulást csak úgy remélheti az ember, ha felismeri a bajok okait. Erre a felismerésre jó az elmélkedés. A komoly és őszinte elmélkedés „jajjal” jár. így kiáltott fel Ésaiás is. „Jaj nekem, elvesztem!” Erre az ijedtségre szükség van. Emberi természetünkkel jár, hogy kis bajra nem nézünk, orvoslást nem keresünk. De ha látjuk a veszélyt, akkor mindent elkövetünk annak elhárítására. 4. A magunkkal való őszinte beszélgetés hasznos és építő foglalkozás. Magunkkal nem lehet hiábavaló dolgokról fecsegni. A haszonban van, hogy az elmélkedő ember figyelmezteti magát, látja a lehetőségeket a hibák eltüntetésére és a személyes problémák megoldására. Ezek a megoldási lehetőségek lehetnek keserű pilulák, de segítenek. Minden betegség fájdalmas és a gyógyítási folyamat is az. A normális ember a gyógyulással járó fájdalmat vállalja az óhajtott egészsé-
