Evangéliumi Hírnök, 1988 (80. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-15 / 2. szám

1988. január 15.

3. oldal

SZEMLE

MINDEN ÉV ELEJÉN KÉRDEZZ ÜK: mit hoz az új esztendő? És minden új esztendő hoz valami újat. Bizonyos várható és kedvező és kedvezőtlen változások előrevetik árnyékukat és az árnyék formájából következtethetünk a háttérben levő valóságra.

Az első jel az óhazai állapotokra mutat. A jelek onnan jönnek különböző újságcikkek betűi és kormányközegek nyilatkozatai nyomán. Ezek a jelek azt a hírt közvetítik, hogy magyar szülőföldünk népe súlyos megpróbáltatások elé néz. Óriási külföldi államadósság majdnem elviselhetetlen teherként nyomja az utóbbi évtizedben leszegényedett népünket. A nagy nehézség gazdasági oldalához mi nem fűzünk megjegyzést. Nagyobb figyelemre méltatjuk azokat a bátor hangokat, amelyek a bajok gyökerére és okaira mutatnak és ezek a gyökerek a lelki talaj szegénységét igazolják. Meglepő jelenség az, hogy egy materialista beállítottságú országban bátor férfiak fel merik emelni szavukat és ki merik mondani takargatás nélkül, hogy az anyag, a pénz és a kenyér hiányának az oka az anyagiasság. Ezzel azt is kimondják, hogy ha többet törődnének a lelkiekkel, akkor lenne több anyag. A lelkiek alkalmazása anyagi jólétet eredményez. Az anyagiasság pedig azt a gazdasági állapotot hozza létre, amelybe magyar népünk került. Ez az

állapot: szegénység.

* * *

A LELKI ERŐK HIÁNYÁNAK a mértékét idézik azok a kijelentések, amelyek neves írók, és értelmiségiek ajkairól hangzottak el. 1987. szeptember 30-án létrehívták a Magyar Demokratikus Fórum nevű új politikai és társadalmi szervezetet. E szervezet lakihegyi gyűlésén részt vett 150 magyar író, költő, szociológus, történész és más foglalkozású értelmiségi honfitárs. Idézünk a gyűlésen elhangzott bátor és a lelkierők hiányát hangsúlyozó felszólalásokból. Szeszta András szociológus „kiemelte az egyházpolitika reformjának sürgető voltát”. Baba István irodalomtörténész kifejtette, hogy: „szellemi vérátömlesztés nélkül elképzelhetetlen a gazdasági és társadalmi->-------------------------------------—------------------------------HALAS KÖSZÖNET. 1987. december 24-e nagy nap j

volt életemben. A 90. születésnapom volt a legkedvesebb. Feleségem, Ruby, mindent felülmúló és Háló Barnabás testvérem példás keresztyéni szeretetének a közbenjárása folytán lelki testvéreim százainak írásbeli üdvözlete valóban meglepett. Jöttek a levelet az Egyesült Államokból, Kanadából, Európából, Ausztráliából és Dél-Amerikából. A levelek — üdvözlő kártyák — legszebb és szívet érintő része az volt, amit a küldők saját kezükkel írtak a nyomtatott szöveg alá.

A szeretetnek ez a hatalmas megnyilvánulása alázatos hálára késztet Istenem és testvéreim iránt. Köszönetem mellett válaszom ez: Amíg az Úr engedi, folytatom az Ő munkáját.

Testvéri köszöntéssel és köszönettel Udvarnoki Béla

fellendülés”, Czakó Gábor író bátran kijelentette: „Nem értékválság van, hanem emberválság. Szeretet, becsület és tudás nélkül nem lehet létezni, országunkban pedig nagyon magas lett a szeretetlenségi, becstelenségi és butasági hányados. ”

A legfeltűnőbb és egyben elszomorítóbb ezekben a lelkiekre célzó megnyilatkozásokban az, hogy politikai fórumon hangzottak el és nem az egyházi gyűléseken. Óhazai vallávezetőktől nem olvashatunk az előbbiekhez hasonló, erőteljes felszólalásokat. Az Egyházügyi Hivatal kezében vergődő egyháziak úgy, mint a világiak, nem nyilatkozhatnak. Az emigrációban élő társutasok példát vehetnének az óhazai magyarok bátor kiállásából a lelki értékek mellett.

* * *

MIT REMÉLHETÜNK MI, amerikai és kanadai magyar baptisták az 1988. esztendőben? Érzésünk szerint sok jót. Az egyik jó máris jelentkezik az elszakított testvéreink és Szövetségünk közti erősödő kapcsolatban. Amilyen fájdalmas volt az idegen, nem krisztusi szellemű erőszakos szakadás, épp oly örömteljes a mesterségesen elszakított testvéreink szeretetének a megnyilvánulása. Azt reméljük, hogy a széthúzó kötél elgyengül és az elválasztó korlát elfog tűnni mindnyájunk örömére és Istenünk dicsőségére.

Testvéri jóakarattal tápláljuk az egységre vonatkozó reménységünket, és naponta kérjük az Urat, hogy hozza el a békesség és teljes testvéri egység kedves esztendejét. Az 1988. évben biztatunk és kérünk minden amerikai és kanadai magyar baptista testvért, hogy a vasárnapi és hétközi imaórákon hozzák az Úr elé szívük óhaját és kérését, hogy a Lélek által indítson minden magyar hívőt a testvéri egység munkálására és helyreállítására.

Reményünk beteljesedése és az 1988. év koronája lenne az, ha a torontói konvención már nem ismernénk két szövetséget, csupán egy szereiéiben összeforrt magyar baptista testvériséget.

Higgyetek Istenben

Két férfi ült együtt és étkezett egy pályaudvari vendéglőben. Hamarosan beszélgetésbe elegyedtek, és lassanként kiderült, hogy az idősebb lelkész, a fiatalabb pedig filozófiai hallgató, aki még a tanulmányai elején tart.

A fiatal egyetemista nagy bőbeszédűséggel fejtette ki ateista világnézetét és így igyekezett azt védelmezni a lelkész érveivel szemben:

— Hogyan létezhetett valaki, aki a világot teremtette? Hogyan tudja ezt bebizonyítani? Csak annyit tudunk a világról, hogy létezik! És amit mi megismerhetünk róla, az az, hogy elképzelhetetlenül hoszszú idő előtt már itt volt, valószínűleg mindig létezett és önmagából vagy valami másból állott elő, anélkül, hogy bárki ahhoz hozzátett, vagy elvett volna valamit.

A lelkész nem hagyta, hogy ez a szóáradat megzavarja a tányérjában levő ízletes pecsenye fogyasztásában.

— Igazán kiváló ez a pecsenye — jegyezte meg.

— Valóban kitűnő — értett egyet vele az egyetemista és egy nagyobb falatot tett a szájába, várva, hogy asztaltársa hosszabban fogja kifejteni ellenvéleményét. De ő, miközben a szalvétával megtörölte a száját, csupán ezt kérdezte:

— Mondja, kérem, hisz ön tulajdonképpen egy szakácsban?

Ezután a diák már nem tért vissza a témára. Vetés és Aratás