Evangéliumi Hírnök, 1988 (80. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-15 / 2. szám

1988. január 15. 3. oldal SZEMLE MINDEN ÉV ELEJÉN KÉRDEZ­­Z ÜK: mit hoz az új esztendő? És min­den új esztendő hoz valami újat. Bizo­nyos várható és kedvező és kedvezőt­len változások előrevetik árnyékukat és az árnyék formájából következtethe­tünk a háttérben levő valóságra. Az első jel az óhazai állapotokra mutat. A jelek onnan jönnek különbö­ző újságcikkek betűi és kormányköze­gek nyilatkozatai nyomán. Ezek a je­lek azt a hírt közvetítik, hogy magyar szülőföldünk népe súlyos megpróbál­tatások elé néz. Óriási külföldi állam­­adósság majdnem elviselhetetlen teher­ként nyomja az utóbbi évtizedben le­szegényedett népünket. A nagy nehéz­ség gazdasági oldalához mi nem fű­zünk megjegyzést. Nagyobb figyelem­re méltatjuk azokat a bátor hangokat, amelyek a bajok gyökerére és okaira mutatnak és ezek a gyökerek a lelki talaj szegénységét igazolják. Meglepő jelenség az, hogy egy materialista be­állítottságú országban bátor férfiak fel merik emelni szavukat és ki merik mondani takargatás nélkül, hogy az anyag, a pénz és a kenyér hiányának az oka az anyagiasság. Ezzel azt is ki­mondják, hogy ha többet törődnének a lelkiekkel, akkor lenne több anyag. A lelkiek alkalmazása anyagi jólétet eredményez. Az anyagiasság pedig azt a gazdasági állapotot hozza létre, amelybe magyar népünk került. Ez az állapot: szegénység. * * * A LELKI ERŐK HIÁNYÁNAK a mértékét idézik azok a kijelentések, amelyek neves írók, és értelmiségiek ajkairól hangzottak el. 1987. szeptem­ber 30-án létrehívták a Magyar De­mokratikus Fórum nevű új politikai és társadalmi szervezetet. E szervezet lakihegyi gyűlésén részt vett 150 ma­gyar író, költő, szociológus, történész és más foglalkozású értelmiségi honfi­társ. Idézünk a gyűlésen elhangzott bá­tor és a lelkierők hiányát hangsúlyozó felszólalásokból. Szeszta András szoci­ológus „kiemelte az egyházpolitika re­formjának sürgető voltát”. Baba Ist­ván irodalomtörténész kifejtette, hogy: „szellemi vérátömlesztés nélkül elkép­zelhetetlen a gazdasági és társadalmi->-------------------------------------—------------------------------­HALAS KÖSZÖNET. 1987. december 24-e nagy nap j volt életemben. A 90. születésnapom volt a legkedvesebb. Feleségem, Ruby, mindent felülmúló és Háló Barnabás testvérem példás keresz­tyéni szeretetének a közbenjárása folytán lelki testvéreim százainak írásbeli üdvözlete valóban meglepett. Jöttek a levelet az Egyesült Ál­lamokból, Kanadából, Európából, Ausztráliából és Dél-Ameriká­­ból. A levelek — üdvözlő kártyák — legszebb és szívet érintő része az volt, amit a küldők saját kezükkel írtak a nyomtatott szöveg alá. A szeretetnek ez a hatalmas megnyilvánulása alázatos hálára késztet Istenem és testvéreim iránt. Köszönetem mellett válaszom ez: Amíg az Úr engedi, folytatom az Ő munkáját. Testvéri köszöntéssel és köszönettel Udvarnoki Béla fellendülés”, Czakó Gábor író bátran kijelentette: „Nem értékválság van, ha­nem emberválság. Szeretet, becsület és tudás nélkül nem lehet létezni, orszá­gunkban pedig nagyon magas lett a szeretetlenségi, becstelenségi és buta­sági hányados. ” A legfeltűnőbb és egyben elszomorí­tóbb ezekben a lelkiekre célzó megnyi­latkozásokban az, hogy politikai fóru­mon hangzottak el és nem az egyházi gyűléseken. Óhazai vallávezetőktől nem olvashatunk az előbbiekhez ha­sonló, erőteljes felszólalásokat. Az Egyházügyi Hivatal kezében vergődő egyháziak úgy, mint a világiak, nem nyilatkozhatnak. Az emigrációban élő társutasok példát vehetnének az óha­zai magyarok bátor kiállásából a lelki értékek mellett. * * * MIT REMÉLHETÜNK MI, ame­rikai és kanadai magyar baptisták az 1988. esztendőben? Érzésünk szerint sok jót. Az egyik jó máris jelentkezik az elszakított testvéreink és Szövetsé­günk közti erősödő kapcsolatban. Amilyen fájdalmas volt az idegen, nem krisztusi szellemű erőszakos sza­kadás, épp oly örömteljes a mestersé­gesen elszakított testvéreink szereteté­nek a megnyilvánulása. Azt reméljük, hogy a széthúzó kötél elgyengül és az elválasztó korlát elfog tűnni mindnyá­junk örömére és Istenünk dicsőségére. Testvéri jóakarattal tápláljuk az egységre vonatkozó reménységünket, és naponta kérjük az Urat, hogy hoz­za el a békesség és teljes testvéri egy­ség kedves esztendejét. Az 1988. év­ben biztatunk és kérünk minden ameri­kai és kanadai magyar baptista test­vért, hogy a vasárnapi és hétközi ima­órákon hozzák az Úr elé szívük óha­ját és kérését, hogy a Lélek által indít­son minden magyar hívőt a testvéri egység munkálására és helyreállítá­sára. Reményünk beteljesedése és az 1988. év koronája lenne az, ha a toron­tói konvención már nem ismernénk két szövetséget, csupán egy szereiéi­ben összeforrt magyar baptista testvé­riséget. Higgyetek Istenben Két férfi ült együtt és étkezett egy pálya­udvari vendéglőben. Hamarosan beszélge­tésbe elegyedtek, és lassanként kiderült, hogy az idősebb lelkész, a fiatalabb pedig filozófiai hallgató, aki még a tanulmányai elején tart. A fiatal egyetemista nagy bőbeszédűség­gel fejtette ki ateista világnézetét és így igyekezett azt védelmezni a lelkész érvei­vel szemben: — Hogyan létezhetett valaki, aki a vilá­got teremtette? Hogyan tudja ezt bebizo­nyítani? Csak annyit tudunk a világról, hogy létezik! És amit mi megismerhetünk róla, az az, hogy elképzelhetetlenül hosz­­szú idő előtt már itt volt, valószínűleg min­dig létezett és önmagából vagy valami másból állott elő, anélkül, hogy bárki ah­hoz hozzátett, vagy elvett volna valamit. A lelkész nem hagyta, hogy ez a szóára­dat megzavarja a tányérjában levő ízletes pecsenye fogyasztásában. — Igazán kiváló ez a pecsenye — je­gyezte meg. — Valóban kitűnő — értett egyet vele az egyetemista és egy nagyobb falatot tett a szájába, várva, hogy asztaltársa hosszab­ban fogja kifejteni ellenvéleményét. De ő, miközben a szalvétával megtörölte a szá­ját, csupán ezt kérdezte: — Mondja, kérem, hisz ön tulajdonkép­pen egy szakácsban? Ezután a diák már nem tért vissza a témára. Vetés és Aratás

Next

/
Thumbnails
Contents