Evangéliumi Hírnök, 1987 (79. évfolyam, 1-24. szám)
1987-03-15 / 6. szám
6. oldal — BIBLIA MAGYARÁZÓ 1987. április 5. „ÍME AZ EMBER” (Lukács 23:1—5) I. A világtörténelem legnagyobb drámája mögött a papság ördögi köre húzódik meg. Végre leszámolhatnak e ,,népámító”-val (János 11:47—53; 18:14). Tragikus, hogy éppen azok emeltek vádat Jézus ellen, akiknek az igazság mellett kellett volna kiállni! Megdöbbentő, amikor a magukat Isten szolgáinak tartó elöljárók tisztükhöz méltatlan lépésre ragadtatták el magukat. Napjainkban is megtalálhatók, akik az igazság helyett a hamisság szolgálatába szegődnek. Nem véletlenül mondta a Megváltó: „Őrizkedjetek a farizeusok kovászától...” (Máté Sok háborúság származott abból, amikor a tömegek sátáni befolyás alá kerültek. Sajnálatos pártoskodás oszthat meg társadalmakat, vallási közösségeket, ha az irányítást demagógok veszik át. Nagy szükség van a tisztánlátásra, hogy Krisztus gyülekezetében milyen szellemi befolyás érvényesül. Nagy tanulsága a történetnek, hogy nemcsak a Szentlélek hozhat létre egységet, de ha nem vigyázunk, a sátán is „egységbe” tömöríthet személyeket a gonoszság végrehajtására. III. tartásunk, amikor „Krisztus, vagy Barabás” között kell választanunk? IV. S végül nézzük a vádlottat. Mindig megdöbbentő esemény, ha valakit ártatlanul ítélnek el. Ezt az igazságszolgáltatás megcsúfolásának tartjuk. Emberek is lehetnek ártatlanok, de a világtörténelem legártatlanabb embere az Isten fia volt! Megbocsáthatatlan istenkáromlásnak minősítették, hogy királynak jelentette ki magát (János 18:37). A zsidók nem értették meg, hogy az Ő „országa nem e világból való” (János 18:36; Máté 25:31). A választott nép mai napig sem ismeri el Jézus isteni származását és megváltói küldetését. Mi kinek tartjuk Jézust? Melyik oldalon állunk? * Aranymondat: Lukács 23:25 * Napi áhítat: Márc. 30. H. Lukács 23:1—5 Márc. 31. K. Zsoltár 2:1—6 Apr. 1. Sz. Ésaiás 53:7—12 Ápr. 2. Cs. Csel. 4:23—28 Ápr. 3. P. Lukács 23:6—12 Ápr. 4. Sz. Lukács 23:13—25 Ápr. 5. V. János 18:28—40 * * * 1987. április 12. JÉZUS A KERESZTEN (Lukács 23:26—49) Egy misszionárius olyan élénken ecsetelte a Megváltó szenvedését, hogy egy bennszülött így kiáltott fel: „Jézusom, szállj le a keresztről, az az én helyem!” Pilátus az ingadozó jellemű ember mintaképe. Mindig voltak és lesznek, akik ún. „középutas” politikát folytatnak. Pilátus magatartása a megalkuvás örök mintaképe. Az olyan emberé, aki a saját érdekét tartja szem előtt, ezért emberek kegyét keresi, s ennek folytán nem riad vissza az igazság elárulásától, azaz Jézus hóhérkézre adásától sem! Pilátus csak látszólag szimpatizált Jézussal, valójában — saját érdekében — a papi fejedelmeknek és a félrevezetett népnek akart tetszeni. Milyen a maga-Amikor a tirannusoknak ellenállunk, Istennek engedelmeskedünk. Jefferson Tamás Amikor a gyötrelem és a kereszt súlya alatt Jézus összeroskadt, azt Cyrenei Simon vállára tették, csakhogy ő nem önként, hanem kényszerből vitte a keresztet. Őt nem lehet „boldog kereszthordozó”-nak tartani. Miként hordozzuk életünk keresztjét? Minek tartjuk? Nyűgnek, tehernek, vagy nevelő eszköznek? II. A Via Dolorosán sokan kísérték a Megváltót, „sok asszony is, akik gyászolták és siratták” (27. v.). Ezek az asszonyok lehettek Galileából, akik minden útjára elkísérték az Urat, s lehettek Jeruzsálem előkelő asszonyai, 1987. március 15. akik a Talmud tanúsága szerint elkísérték a halálra ítélteket és bódító italt nyújtottak nekik, hogy szenvedéseiket enyhítsék. Feltűnő, hogy férfiakat nem említ Lukács. Ők hol voltak? III. A Golgota felé vezető úton Jézus Jeruzsálemnek később bekövetkező borzalmas pusztulását jövendölte (Hóseás 10:8). Ez egyezik az Utolsó ítélet apokaliptikus napjával (Máté 12. r.). Lukácsnál is elhangzik a végső napokra vonatkozó utalás: „Olyan napok jönnek, amikor azok lesznek boldogok, akik nem szültek...” (29. v.). Figyeljük az „Idők Jelei”-t? IV. Lukács a próféciát igazolva (Ésaiás 53:12) írja, hogy Jézust két gonosztevővel együtt szegezték a keresztfára. A két lator párbeszédén túl reményt adó jelentőségű Jézus ígérete, amelyet a megtért latorhoz intézett (43. v.). Van olyan tévtanítás, amely ezt a kardinális kijelentést, hogy ti. „még ma velem leszel a paradicsomban” mellékessé teszi. Milyen a meggyőződésünk, a halálunk után bekövetkező állapotról? V. A templom kárpitjának jelentőségét Isten a szent sátor felállításakor emelte ki (II. Mózes 26:31—33). Kettéhasadásának jelképes értelme volt: Jézus halálával az Ószövetség korszaka lezárult! A megváltói küldetés véget ért, és egy új korszak vette kezdetét (Máté 5:17). VI. A golgotái drámának három pozitív szereplője van: Jézus, a lator és a százados. Felkiáltása: „Bizony, ez az ember igaz volt!” (47. v.) megtérését tanúsítja. Vajon halálunknak lesz ilyen bizonyságtevő ereje? Bárcsak utolsó imádságunk sem lenne más, mint Jézusé (46. v.). Aranymondat: Lukács 23:46) * Napi áhítat: Ápr. 6. H. Lukács 23:26—31 Ápr. 7. K. Lukács 23:32—38 Ápr. 8. Sz. Zsoltár 23:7—18 Ápr. 9. Cs. Lukács 23:39—43 Ápr. 10. P. Zsoltár 69:16—21 Ápr. 11. Sz. Jóéi 2:10—11; 30—32 Ápr. 12. V. Lukács 23:44—49 ß j
