Evangéliumi Hírnök, 1987 (79. évfolyam, 1-24. szám)

1987-03-15 / 6. szám

VOL. 79., NO. 6. MARCH 15. 1987. 79. ÉVF., 6. SZÁM, 1987. MÁRCIUS 15. Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905. — (USPS 716300) Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA” (Róma 1:16) Félelemmel és rettegéssel... A fenti cím a Filippibeliekhez írt levélből vett idézet. A teljes mondat így hangzik: „Félelemmel és rettegéssel vi­gyétek véghez a ti üdvösségteket” (2:12). Ezeket az ijesztő szavakat az az apostol írta, aki bátran állította: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Ró­ma 8:31) És abban a levélben írta, ame­lyet a bibliaolvasók az öröm levelének tartanak. Félnünk kell? És akármit is teszünk, véghez vihetjük üdvösségünket? Évtizedekkel ezelőtt, a „béke világ-Ha én csillag lennék Ha én csillag lennék, vacsora-csillag és ott ülnék az égbolt peremén, égi szénából, üstökös lángból minden embernek fészket raknék én. Ha felhő lennék, bárányok gyapja, és súlytalanul úsznék az égen, a meztelenek didergő testét én betakarnám nesztelen, szépen. Ha szellő lennék forró nyarakon s a magvetőket izzadni látnám, egyik kezemmel legyezgetném én és a másikkal megcirógatnám. Ha patak lennék, s kék vizem lenne, a vándorokat megállítanám, s ezüst markomból, mint a tündérek napfelkeltekor, én megitatnám. De nincs szükség rám, minden rendben van, az én Krisztusom csillag is, szél is, patakoknál is üdítőbb, tisztább, nála keresek oltalmat én is. (Sepsiszentgyörgy) . , , Sinka István ban” utaztam vonaton Svájcba. Auszt­ria és Svájc között az arlbergi hegye­ken szédítő magasságban haladt a vasútvonal. Amikor lenéztem a több ezer láb mélységbe, egy kissé megbor­zongtam. Mi lenne, ha valami miatt kisiklana a vonat? De felnéztem a má­sik oldalra, a hóval borított fényes hegyre s megnyugodtam. Megértettem Pál apostol figyelmeztetését: gondolja­tok a kárhozat veszélyére. Ha komo­lyan elmélkedtek, rettegni fogtok. Néz­zetek fel s meglátjátok Isten dicső szabadítását. Vegyétek komolyan a lel­ki életet! Hogyan visszük végbe üdvösségün­ket? Sok keresztyén könnyedén, kis gonddal. Legalább is úgy hiszi, hogy ezért nem kell nehezen megdolgozni. Úgy veszi sok keresztyén, hogy a val­lásosság maga üdvösség, vagy üdvözí­tő. A vallásosság pedig a legtöbb eset­ben kényelmes lelkigyakorlat, ópium, amely az üdvösség dolgában derűlátó­vá és lelkileg hanyaggá teszi az embert. C.S. Lewis a néhai oxfordi és cam­­bridgei (Anglia) egyetemi tanár, nem hivatásos, de mély meggyőződésű teo­lógus írta egyik művében, hogy az ördögök beszélgettek a vallásról s az egyik fő-ördög azt mondta: „My friends, it will be an ill day for us if what most humans means by .religion’ ever vanishes from the Earth!” Magya­rul: „Barátaim, rossz nap lesz részünk­re az, amelyen az emberek felfogása szerinti ,vallás’ eltűnik a földről.” A felszínes vallásosság, komolytalan, lé­lek nélküli keresztyénség jól szolgálja a Sátán ügyét. A vallásosság, lehetővé teszi a megtéretlen tagoknak, hogy a Sátánnak is szolgáljanak és vallásosak legyenek. Amikor az üdvösséget azonosítj uk a vallással és vallásgyakorlattal, akkor az tényleg könnyűnek látszik. Akit cse­csemő korában megkereszteltek, vagy aki felnőtt korában alámerítkezett és egyház, vagy gyülekezeti tag lett, az könnyen azt hiheti, hogy a tagsággal üdvözül is. Ekként a vallásos cere­móniákban való részesülés sok ember részére egyet jelent az üdvösséggel. A római egyház tanítása ezt a benyomást és hitet kelti a tagokban. Életbevágóan fontos, hogy szem­ügyre vegyük a különbséget a vallás és az üdvösség között. A vallás az, amit az ember hisz és gya­korol. Az üdvösség az, amit Isten tesz. Vallásgyakorlatot lehet végezni a „ha” szóval. Ha lesz időm, ha lesz alkal­mam, ha ráérek, ha lesz kedvem, ha nem esik az eső, akkor ezt és ezt teszem, megyek templomba, szolgálok, és tá­mogatom a felekezetemet. Az üdvössé­get is megelőzi a „ha” szócska, de ezt már Isten mondja: Ha hiszel, üdvö­­zülsz! Vallást gyakorolhatunk formai mó­don: énekléssel, versmondással, szép beszéddel, embereknek tetsző imával, és bizonyos anyagi áldozattal. Az anya­gi áldozat bejelentésénél az adakozó odaírja nevét is a cél, Isten dicsősége mellé. A névnek ott kell lennie. Olyant még nem olvastunk, hogy „Isten dicső­ségére adta egy névtelen.” Az üdvösség érzése mást mond. Az üdvözült lélek elfeledkezik magáról és Krisztust dicső­íti: Méltó a Bárány, hogy vegyen tisz­tességet.

Next

/
Thumbnails
Contents