Evangéliumi Hírnök, 1987 (79. évfolyam, 1-24. szám)
1987-03-01 / 5. szám
6. oldal 1987. március 1 BIBLIA JgíTJ MAGYARÁZÓ 1987. március 15. KRISZTUS ÉS A KERESZT (Lukács 22:1—23) Áldozatos halált halni csak kivételes egyéniségek hajlandók, mert ahhoz nagy akarat és lelkierő szükséges. Még annál is nehezebb meghalni azért, hogy az az élet áldozata megnyerje ellenségek bűnbocsánatát is. És ha hozzá tesszük azt is, hogy a keresztrefeszítés szörnyű kínos halál volt, akkor még nagyobb kell, hogy legyen a csodánk és hűségünk Krisztus iránt, aki értünk is meghalt. A hívők emlékezése. Az izraeliták között az egyik legnagyobb emlékező ünnep a pászka (keresztyén húsvét; volt. Évenként egyszer, aki csak tehette Jeruzsálembe zarándokolt, hogy ott a szent városban ünnepelje az egyiptomi rabságbólvaló csodálatos szabadulást. Jézus is ott volt, tanítványaival, és intézkedett, hogy velük ünnepelje a jelentőséges napot. Először előre küldte Pétert és Jánost, hogy találják meg azt a házat, ahol egy felső teremben összegyűlhetnek majd kényelemben és békében. A hívők engedelmessége. A tanítványok azt kérdezték: „Mi a kívánságod, hol készítsük el?” Ő így válaszolt: „Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy” (22:10). Akkori időben csak asszonyok vittek vizet cserépkorsóban. Férfiak, ha valamikor vittek is vizet, csak bőrtartányban vitték. Úgy tűnik, hogy ez a felismerési jel előre meg volt beszélve, úgy, mint a ház is, ahol később vacsoráztak. A két tanítvány engedelmeskedett, és nem szólította meg a vizet vivő embert. Majd csak a ház gazdájától kérdezték, hogy hol van az a terem, ahol összegyűlhetnek a vacsorára. A hívők vendéglátó készsége. A pászkai ünnep alatt Jeruzsálem lakói kötelesek voltak vendégül látni a zarándokokat, minden zúgolódás nélkül. Azon a vacsorán mindenkinek kellett legyen elég hely arra, hogy étkezhessenek. Ez azt jelképezte-hogy szabad és gazdag emberek módján élhettek, mivel az Isten megszabadította őket rabszolga sorsukból. A Messiás várása. A pászka vacsora egyik legfontosabb eleme az volt, hogy megújították a Messiás megjelenésébe vetett hitüket. Jézus, mint a tanítványok Mestere, szokás szerint magyarázta a vacsora jelentőségét, és különös új értelmet adott a kovásztalan kenyérnek, és bornak: „Ez az én testem, amely ti érettetek adatik... E pohár az új szövetség az én vérem által...” A bűn árnyéka. Az ünneplő hangulatra egy sötét árnyék esett: Júdás fondorlatossága és árulási terve. Jézus tudta ezt, és azért mondta neki: „íme annak keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. Mert az Emberfia elmegy ugyan, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt” (22:22). Emlékezzünk, engedelmeskedjünk, fogadjuk szívünkbe a Messiást még ma! * Aranymondat: Lukács 22:19—20 * Napi áhítat: Márc. 9. H. 2. Móz. 12:1 —13 Márc. 10. K. 2. Móz. 12:14—20 Márc. 11. Sz. Luk. 22:1—6 Márc. 12. Cs. Luk. 22:7—13 Márc. 13. P. Luk. 22:14—23 Márc. 14. Sz. 1. Kor. 11:23—34 Márc. 15. V. Luk. 22:24—30 * * * 1987. március 22. A GECSEMÁNÉ KERTBEN (Lukács 22:39—53) Jézus földi élete idején Jeruzsálemnek körülbelül 25 000 lakosa volt. De a pászkai ünnepek alatt olyan sok zarándok jött oda, hogy a lakosok száma felduzzadt 180000-re is! Azoknak mind szállásra volt szükségük, és sokan csak a város falain kívül találtak hajlékot, vagy pedig a szabad ég alatt töltötték az éjszakákat. A „gecsemáné” szó olajsajtolót jelent, és természetesen az olajfák hegyén volt. Megközelíteni a Kedron völgyén keresztül, a város keleti oldalán lehetett. Oda menet Jézus tanítványaival, és ott várta a fejleményeket. A kísértés elleni védekezés. Jézus így figyelmeztette tanítványait: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe r^ssetek.” Tudta azt, hogy kísértések jönnek sűrűn, még a legbuzgóbb tanítványoknál is. A kísértések tüze érinti azokat is, akik három éven át vele jártak, hallgatták szavait, intéseit, szíve dobbanását. Krisztus követői ezt várhatják bármikor, de a fontos dolog az, hogy legyenek rá felkészülve, és legyen kéznél az ima pajzsa a Kísértő fegyverei ellen. Jézus imája. Rendszeresen a zsidó férfiak állva, emelt karokkal imádkoztak. Az szokatlan volt, hogy valaki letérdelve imádkozzon, ha csak nem valami hatalmas nyomás kényszerítette arra. Az evangélista azt írja, hogy Jézus térdre esve imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat: mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” Talán az egyik legfőbb kísértés az, hogy mi a saját akaratunk beteljesítését kívánjuk. Tanulnunk kell Krisztustól az olyan engedelmességet, amely tiszta szívvel mondhatja: Ne az én akaratom legyen, Istenem, hanem a tied!” Miért alusztok? A testi és lelki kimerültség erőt vett a tanítványokon, és nehéz, fáradt álomba estek. Tudjuk, hogy milyen érzés az, amikor a kimerültség annyira erőt vesz a testen, hogy olyankor a lélek is elalél. És mégis, olyankor lenne a legnagyobb szükség az imára! Az intésre olyankor kell leginkább hallgatni. Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Olyankor van a legnagyobb szükség a jó, hivő társakra és barátokra, akik imájukkal bátorítanak minket, és kölcsönösen mi is őket. Amikor barátból ellenség lesz. Az egyik legfájdalmasabb élettapasztalat az, hogy néha a legjobb barát és munkatárs is ellenséggé változik. Olyankor a Kísértő azt suttogja: „Nincsen igazság, nem lehet egy barátban sem bízni, elhagyott téged az Isten — hát hagyd el te is Őt és a tanításait! Egy igazságtalan, csalódással teljes világban olyanok érvényesülhetnek, akik viszont csalnak, hazudnak, árulók lesznek!” Ezt mondja a világ... És tudjuk, hogy a magunk erejében nem állhatunk meg. De hála az Úrnak, Ő küldi az erősítő angyalait a legszükségesebb időben. Testvér, ott találod-e magadat a te „Gecsemáné kertedben"? Emlékezz rá, hogy Megváltód is úgy gyötrődött a kísértés tüzében, és Ő lélekben most is
