Evangéliumi Hírnök, 1987 (79. évfolyam, 1-24. szám)

1987-01-15 / 2. szám

1987. január 15. 3. oldal SZEMLE A HAR MINCA S É VEKBEN nagy feltűnést keltett BARTH KÁROLY­­NAK, a világhírű bázeli, kálvinista teo­lógiai professzornak a bibliai alámerí­­tésről közhírré tett magyarázata. Ez a magyarázat általánosságban egyezik a baptista felfogással. Magyarországon abban az időben a baptista misszió nagy lendülettel haladt előre s a misz­­szió vezetői, bár örömmel olvasták Barth magyarázatát, nagy elfoglaltsá­gukban nem értek rá, hogy ezt az ügyet kellőképpen méltassák. Azt természe­tesen nem lehetett elvárni, hogy a gyer­mekkeresztelő közösségekfoglalkozza­nak Barth kijelentéseivel, és terjesszék Barth tanítását a bibliai vízszertartás­ról. Ez a baptisták feladata lett volna. Ennek a mulasztásnak teszünk most eleget. * * * BARTH KÁROLY, A BIBLIA kiváló tudósa és magyarázója megál­lapította, hogy az Úr által elrendelt vízszertartás módja ALÁMER1TES, s megköveteli ez a szertartás az aláme­­rítésben részesülő hivő TUDATOS BELEEG YEZÉSÉT ÉS ÓHAJÁT, s ennélfogva a szertartásnak a csecsemő­kön való alkalmazása NEM ÍRÁS­­SZERŰ. A három pont, azaz, alámerí­­tés, tudatos részvétel és a csecsemők kihagyása Barth Károly tanításának a lényege. Barth az alámerítést „jelnek" nevezte és nem tartotta „sákramentum­­nak”(szentségnek). Egy helyen említi az alámerítéssel kapcsolatban, a római levél magyarázatában a „sákramen­tum "szót ilyen értelemben: „Az aláme­­rítés az igazság és szentség sákramen­­tuma. ”(i) A jelet a hivő megfigyeli és a jel mondanivalóját megérti. Azalámerí­­tés nem üdvözítő és nem kegyelmet közvetítő szertartás. A végrehajtás módjára nézve Barth a római levél magyarázatában világos és erőteljes szavakban így ír: „A bap­­tizálás alámerítés, vízbesüllyedés ... a tisztító vízárba való merülés" (193. old.). A hivő az alámerüléssel átérzi Krisztus halálának a folyamatát. Meg­hat az óembernek — írja Barth. A /—6T| mbbbbbmJ római levél hatodik része csak úgy ért­hető meg, és csak úgy magyarázható hitelesen, ha a „baptidzo”szót helye­sen alámerítéssel fordítjuk. A „keresz­telés ” műkifejezésnek ehhez a bibliai szertartáshoz nincs köze. * * * KIHANGSÚL YOZA NDÓ BA R TH­­NAK az a bibliai felfogása, hogy az alámerítésnek csak úgy van értelme és jelentősége, ha a hivő tudatosan része­sül benne. Barth az angol fordítású „ Ethics "könyvben írja (105. old.),, Ha Isten szavára és Isten Lelkére számí­tunk, akkor nem tehetünk mást, mint hogy az alámerítést, mint Isten ígéreté­nek a jelét komolyan vesszük. "Ide tar­tozik egy másik barthi kitétel, amely­ben rámutat egy nem egészen világos baptistafelfogásra. Barth szerint a bap­tisták erősen kihangsúlyozzák azt, hogy az alámerítés az egyén megtérésé­nek a jele, azaz az egyén választása meg­előzi Isten legfelsőbb kegyelmi, kivá­lasztási munkáját. Barth a megtérést Isten előzetes elválasztó munkája ered­ményének tekintette. Isten üdvre vá­lasztó tette, mentő kegyelmének a ki­áradása megelőzi az alámerítést. Ezért „jel"az alámerítés. Mondhatnánk úgy is, hogy emlékeztető jel. Barth szerint az Úrral való lelki kapcsolat jele az alámerítés. A kegyelem ajándékozása az alámerítés előtt megtörtént, s ezért nem „sákramentum” a vízszertartás. Amint az Úrvacsora a hívők, a megvál­tottak emlékvacsorája, úgy az alámerí­tés is az elhívott üdvözöltek emlékjele. Mivel az alámerítés nem üdvözítő, vagy kegyelmet nyújtó szertartás, azért Barth nem említi a „felszentelt"lelké­szek szerepét. Ilyen közvetítőkre nincs szükség. * * * A HARMADIK PONT amit Barth kiemel az, hogy a Szentírás értelmezése szerint a vízszertartás alkalmazása a csecsemőkön értéktelen. írásellenes­nek tartja azt a felfogást, hogy a kis­gyermeket részesíteni kell a vízszertar­tásban, bármi legyen is a lelki magatar­tása a környezetnek, amelyben él. (Portrait of Karl Barth 103. old.) Világosabban és erőteljesebben mu­tat a csecsemő baptizálás feleslegessé­gére az előbbi sorokban említett könyv­ben. „A gyermeknek értenie kell, hogy mit tesznek vele. Miért szolgál­tatják ki a vízszertartást, ha a gyermek nem képes felfogni annak jelentősé­gét. ” Barth a bázeli egyetem teológiai fakultásán tanított. Hogy ő részesí­tett-e kisgyermekeket a vízszertartás­ban, azt nem tudjuk. Barth Károly világos bibliamagyará­zata és az alámerítés igazsága mellett való bátor kiállása mutatja, hogy aki nyílt szándékkal, előítélet nélkül tanul­mányozza Isten szavát, az az alámerí­tés kérdésében nem jöhet más meggyő­ződésre, mint arra, hogy a „baptidzo" alámerítés, a tudatos hívők részére jel. Barth magyarázatát a liberálisok nem támadták, a konzervatív gyermekke­resztelők pedig elhallgatták. Ha Barth Károly tudott volna magyarul, akkor a „keresztelés” szót is elvetette volna, mint nem bibliait. Rím nélkül karácsony után Tömbház előtt a hóban ízeire tépett fény őt or zó, jégbe dermedten, és körülötte tű, tű, fenyőtű a havon. Egy ágacskája még keresztalakú és rajta színes sztaniol, amit fagyba tiport egy cipősarok. Tegnap még bent állott az ablak mögött. Fényben, melegben épen, és körüldalolták. Ma itt szemétként, megcsúfoltan. mint üres, megvetett kereszt a Golgotán. Az ember-farkas megtépázta örömét, és hálátlanul kidobta a hóra. \dorjáni Nagy Aranka Akik mások életébe napfényt hoz­nak, maguk sem maradnak árnyék­ban. # J. M. Barrie A hiú ember olyan, mint a kakas. Azt hiszi, hogy a nap azért kel fel, mert kukorékol. (1) Karl Barth: The Epistle to the Romans. (192. o.) Marian E. Cross

Next

/
Thumbnails
Contents