Evangéliumi Hírnök, 1987 (79. évfolyam, 1-24. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 280ft Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905. — (USPS 716300) VOL. 79., NO. 1. JANUARY 1. 1987. 79. ÉVF., 1. SZÁM, 1987. JANUÁR 1. Újév napján figyelmünket az időre fordítjuk. Eszünkbe jut a zsoltáros és Péter apostol állítása: „Mert az Úrnál egy nap olyan, mint ezer esztendő és ezer esztendő mint egy nap” (Zsolt. 90:4; II. Péter 3:8). A két bibliai író nem mondja meg, mi az idő. Csupán arra mutat, hogy az Úrnál nincs idő. Ő az idő felett áll. Az ember részére van idő, mert az 1 — Jövőbenézés I Mint ködbejáró, aki mit se láthat, • f Csak néz, és itt-ott imbolygó nagy árnyak ] • Jelzik felé, hogy jár ott valaki, ( ! Vagy mint a vak, ki látó szem hiányán í I Tapogatózva jár e földi pályán, ( Ügy nézek én előre, s hallani, Amint az új év eltakart alakja t Előbbre jő és győzelmet aratva A legyőzött ó év felett megáll, És átveszi világunk birodalmát, ] És elkezdi gyakorolni hatalmát, j És nem tudjuk, hogy mit hoz, mit kínál, j És nem tudjuk, hogy mily titkot melenget, Mily örömök, gyászok, bajok teremnek jöttén, ha majd ő is csak eltűnik, Mint minden itt, e nagy múlandó élet, A komoly gondok, a kis semmiségek. Az ó év is, az új is, megszűnik. \ Jövőbenéző szemeim sugára \ Mégis fényt lát, reményt az éjszakába’, t Szilveszterek búcsúzó éjjelén. | Van Istenünk, Ő jó hozzánk, vigyáz ránk, ) Könnyű Vele győzelmes, földi pályánk, i Nincs ködös út, vakság, de van: remény! ; A múlandóság örök életté lesz, I Elérkezünk az Isten hű szívéhez. ( S míg itt járunk, Ő békét nyújt, hitet, j ...Köszöntsük hát örömmel ezt az évet! ^ Zengjen a nagy üdvözlő, csengő ének: : Új évet, jót, mindenkinek szépet! : Kárász Izabella Űj év! ember képes észlelni a változást, a nappalt, az éjjelt; a tavaszt és az őszt; a növekedést, a korosodást és az elmúlást. Ezzel a tudatos észleléssel az ember azonban nem tudja megmagyarázni az idő természetét és lényegét. Az idő leírására van elég találgatás, elmélet és kísérlet. Egyik sem határozza meg az időt. Az „idő gyorsan fut”, „az idő a negyedik dimenzió”, (Einstein) „az idő viszonylagos” „az idő olyan, mint a tér, végtelen”, — így olvassuk és halljuk. Úgy tűnik, hogy az „idő fut”, de az is lehet, hogy az idő, mint a tér áll és mi futunk. Hogy az időt tudatosan észlelő ember valaha is képes lesz meghatározni, hogy mi az idő, azt nem tudjuk. Részünkre ez talán nem is fontos. A fontos a változás, az alkotás, a lehetőség, ami az „időben” végbemegy. Az előbbi mondatot úgy is értelmezhetjük, hogy a kérdés nem az, hogy mi az idő, hanem az, hogy mit teszünk, mivel foglalkozunk, milyen hasznos tevékenységgel töltjük ki időnket. Ahogy a térben egy helyben állás mozdulatlanság, úgy az időben a tétlenség egy helyben topogás, előhaladás nélküli lét. Az idő alkalom emberiségünk kiterebélyesítésére. A belénk oltott isteni szellem, a „tehetségünk” képesít arra, hogy alkossunk. Alkossunk valamit, ami az emberiség életét gazdagabbá, nemesebbé, megelégedettebbé és boldogabbá teszi. Alkossunk olyant, amit az idő vasfoga nem rág el. Ahogy egy mozdulatlan tárgynak a tér gyakorlatilag nem sokat jelent, úgy a tétlenségnek az idő létezése jelentőség nélküli. Az időt lehet mérni tevékenységgel és nemcsak órával és naptárral. II. Ezek a megállapítások helyzetünk és munkásságunk komoly átvizsgálására késztetnek. Állunk az idővel együtt, vagy haladunk az időben? Mozdulatlan anyag vagyunk, vagy életteljes, mozgó teremtések? Működésünkkel egyrészt magunknak használunk, másrészt, mint Isten munkatársai, dicsőséges kötelességet teljesítünk. A testileg nem mozgó ember elgyengül, és nehezebb feladat végzésére képtelen lesz. A lelkileg tétlen ember a lelki épség és egészség dolgában elmarad. Aki a legtöbbet dolgozik, a legnagyobb terhet viseli, a társadalom és a gyülekezetek rendszerint arra bízzák az újabb feladatok végzését. Ez a tünet azért van, mivel a tétlen ember tényleg gyenge és még ha szeretne is megfelelni a beléje vetett bizalomnak, ehhez nincs elég ereje és gyakorlata. Aki sokat tesz, attól többet várnak az emberek. Akik nem tevékenyek, arra nem mernek munkát bízni. A munka nemcsak nemesít, hanem erősít is. A testileg gyenge ember panaszkodik. A lelkileg tétlenek és tehetetlenek is panaszkodnak, hibát keresnek és vádaskodásban élik alig pislogó lelki életüket. A lelkileg eleven, életerős hivő nem az emberektől várja a megbízatást. A megbízatást akkor kapta, amikor megtért és Krisztus tanítványa lett. A munka, amire Krisztus elhívta a bizonyságtevés. A bizonyságtevéshez nem kell
