Evangéliumi Hírnök, 1986 (78. évfolyam, 3-24. szám)

1986-03-01 / 5. szám

Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800-Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905. — (USPS 716300) VOL. 78., NO, 5. MARCH 1. 1986._______________________________________78. ÉVF., 5. SZÁM, 1986, MÁRCIUS 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja "AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Róma 1:16) A tétlenség bűne (Máté 25:31—46) Azúr Jézus az “utolsó ítéletről” szó­ló beszédében három fontos tényre fi­gyelmeztette követőit. Az egyik annak az ígéretnek ismételt megerősítése, hogy el fog jönni. Ezt az eljövetelt és annak körülményeit egy rövid mondat­ban írta körül. “Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi széké­be.” Amikor újból eljön, már dicsőség­ben, angyali sereg kíséretében fog meg­jelenni s a szegényes jászol helyett a r EGYETLEN VÁGYAM \ Minden szavam érjen az égbe fel, Minden dal, mit az ajkam énekel, Minden betű, mit leír a kezem, A Tied legyen, én Istenem! Minden sóhaj, mely ajkamon fakad, Minden, mi éget, itt, a Nap alatt, Minden, mi fájó, én azt leteszem, És azután már észre sem veszem. Minden reménység, amely összetört, Minden ima, mit lehúzott a föld — És Tehozzád, ó, fel soha nem ért, íme, itt zokog, bűnbocsánatért. Minden idő, mely hasztalan suhan, E sártekén, ez örök borúban, A dd, hogy eltűnjék: Téged lássalak, És mindörökké Téged áldjalak! Minden időmet Te oszd be Uram, Hogy Hozzád érjen egykor az utam! Egyetlen vágyam csak az lehet nekem, Hogy Tied legyen egész életem! Kárász Izabella ; “dicsőséges királyi székben” foglal he­lyet. A második tény az, hogy amikor eljő, ítélni jön. Ettől az ítélettől az övéi­nek nem kell félniök. Ők a dicsőség részesei lesznek. Tagadóinak és ellen­ségeinek azonban a kárhozat lesz a részük. A harmadik tény az, hogy van mennyország és van pokol, vagy más kifejezéssel az ítélet eredménye vagy üd­vösség, vagy kárhozat. Ez a harmadik tény hangosan figyelmeztet mindenkit, hívőt és hitetlent egyaránt: Igaz az, amit a hitetlen világ mond, “megha­lunk és odavagyunk”. A kérdés az: hova? Ez alkalommal figyelmünket a má­sodik tényre, az ítéletre fordítjuk. Lesz ítélet! Hogy mikor, azt nem tudjuk. Nem tudjuk az Úr eljövetelének az ide­jét sem. A fontos kérdés részünkre az, hogyan fogunk megállni a “dicsőséges királyi székben ülő Krisztus” és az őt kísérő angyalsereg előtt? Melyik olda­lon fogunk állni? Az ítélet nem “zárt tárgyalás” lesz. Amint az írás mondja, “elébe gyűjtetnek mind a népek”. Ott lesz a sátán is az ő angyalaival együtt. Ott kell lenniök, nem kerülhetik el az ítéletet. A valóság az, az “ítélet” ítélet­kihirdetés lesz. Mielőtt a szentenciát kimondja az Úr, már is kétfelé osztja a népsereget. Nem azt számította rossz tettnek, amit elkövettek, ha­nem azt, ami jót nem tettek. A hozott határozat indoklása a leg­megdöbbentőbb. Az elítéltek nem kö­vettek el semmiféle emberi megítélés szerinti bűnt. Nem loptak, nem rabol­tak, nem öltek, nem hazudtak, s nem gyűlölködtek s nem szólt az Úr ezekhez hasonló bűnökről. Nem azt számította rossz tettnek, amit elkövettek, hanem azt, ami jót nem tettek. Egyetlen “halá­los” bűnről sem történt említés, mégis a büntetés a legsúlyosabb bűnre mutat. Amint olvassuk: kárhozat, örök tűz. Az ítéletről szóló beszédében az Úr nem hagy kétséget az iránt, hogy való­jában kétféle cselekedet van: jó és rossz. Nincs harmadik lehetőség. Ami nem jó, az rossz. A tétlenség a rossz cselekedetek osztályába tartozik. Aki nem cselekszi a jót, az a rosszat teszi. Erre utal az Úr. I. A tétlenség büntetéséért nem kell Krisztus ítéletére várni. Megítéli a tét­lenséget a földi élet keserve és szenvedé­se. Miért van gond, nyomorúság és fájdalom? Azért, mert az ember nem hajlandó segíteni társának, nem osztja meg földi javait, a vigaszra szorulók­kal nem törődik. Örömet keres, de örö­met nem okoz. Ezért mindenki szen­ved, a gazdag épp úgy, mint a szegény. Az amerikai munkás szakszervezetek önzése jó példa arra, hogy néhány munkás inkább elnézi, hogy társa mun­kanélküli legyen, minthogy ő lemond­jon fizetése néhány százalékáról. A Szentírás gazdag a jócselekedetek­re szóló buzdítással. Ezek a tettek nem alamizsnálkodások, hanem a felmentő és megdicsőítő ítéletre vezető érvek. Jót teszünk itt és a menny dicséretét nyerjük az ítéletben. A jó cselekedetek­kel isteni munkát végzünk a világ bajai­nak az enyhítésére. Ezt tette Krisztus is és példát adott. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents