Evangéliumi Hírnök, 1986 (78. évfolyam, 3-24. szám)

1986-03-15 / 6. szám

4. oldal

i-”3

Jézus testvérei és a húsvét

Mielőtt Jézus elhagyta Galileát és Jeruzsálem, s a kereszt felé indult, egy kis beszélgetést tartott saját testvéreivel (János 7:3—9). Híre — mint tanító és csodatevő — felébresztette a zsidó nép messiási reményeit. A Messiás uralmának látomása — amint hatal-. más hadseregeket vezet, óriási győzelmet arat, a nemzeti dicsőség, a rómaiak veresége és szégyene, a zsidó nemzet világuralma és ereje s ehhez hasonlók — a zsidó nép fejébe szálltak, miként a bor és megrészegedtek a nemzeti reménységekben.

Lehet, hogy az Úr Jézus testvérei is résztvettek ez álmodozásokban, de világos, hogy nem voltak meggyőződve bátyjuk istenségéről. “Mert az ő atyjafiai sem hívének benne” (János 7:5). Beszélgetésükben ugyanis kifejezték helytelenítésüket és idegességüket az Űr Jézus cselekedeteivel szemben. Tudták, hogy ha bebizonyítaná, hogy Ő a Messiás, akkor ők is részesülhetnének az Ő dicsőségében. Nem kételkedtek csodáiban, de nem is voltak meggyőződve isteni küldetésében. Azt mondták neki kissé nyersen: “Menj el innen és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, amelyeket cselekszel, mert senki sem cselekszik titkon semmit, aki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel (mint az 5000 ember megvendégelése is), mutasd meg magadat a világnak” (János 7:3—4). Ez mind azt jelentette: “Hogyha tényleg te vagy a Messiás, miért nem mutatkozol be így a tanítványoknak és az egész világnak? Miért

ÍIIIIUIWMIimiMIHIIMIMIIIIIMIIMmiimillMimilllMimmMMIIIIIIIMIIHIIIMIIIIIIIIIIIH;

HOZSÁNNÁVAL

| Vonulj be, Jézus, életemnek

| Virágos bársonyszőnyegén!

1 Hozsannával, hangos örömmel, f | Kitárt kapukkal várlak én.

| Virágvasárnap régi fényén

| Megtört a Nap és Tégedet

1 Kínos kereszt, sötét nagy éj várt \

| Hódolat és a fény helyett.

1 Ne így fogadjon téged lelkem! f

I Ne ácsoljak keresztet én!

| Vonulj be, Jézus, életemnek

1 Virágos bársony szőnyegén!

Kárász Izabella f

-aMIIMIIIMIIIIimillMKIMIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIII 11111111111111111111111 Ml 11 >1 ■ 11111111III?

rejted el magad; vess véget a bizonytalanságnak.”

Ne felejtsük el azt, hogy ugyanezek a testvérek valamivel előbb keresték az Úr Jézust és el akarták őt távolítani a tömegtől, azt gondolván, hogy Jézus őrült (Márk 3:21).

Jézus saját testvéreinek ez a hitetlensége — akikkel valamikor együtt játszott, élt, dolgozott és akiket gyermekkorától egész férfikoráig szeretett — nagy szomorúságot okozhatott neki. Elég nehéz kereszt mindenki részére, ha félreértik és ha a világ megveti, de mennyivel nagyobb az, ha saját családja kételkedik benne és megveti. Ez anynyi, mintha szomorúság koronázza a bánatot.

Ez után a beszélgetés után Jézus felment csendben Jeruzsálembe; csendben, mert az Ő ideje még nem jött el. Mária, Jézus anyja és Jézus testvérei is, úgy látszik felmentek Jeruzsálembe ebben az időben. Nem tudni, hogy milyen reményekkel és félelmekkel mentek fel, de a szent városban mindenki érezte, hogy a döntő pillanatok elérkeztek. Mindenki ajkán ott volt a kérdés: “Vajon fellép-e Messiásnak és megkezdi-e uralmát?” Egész Jeruzsálem túlfeszített állapotban volt, melyet az elnyomott izgalom okozott.

... Rettenetes kiábrándulással és kimondhatatlan borzalommal látták Mária és Jézus testvérei a tragédiát, amely mint villám lecsapott Jézusra. Ahelyett, hogy fénylő fegyverben, tüzes lovon vagy a hatalom trónján látnák őt, végig kellett nézniük, amint letartóztatták, elítélték és amint meghalt, mintegy közönséges bűnös két lator között. Összes reményeik könnybe és vérbe fulladtak. Mária szívét átjárta az éles tőr. A család szembetalálta magát a gyalázattal és az eljövendő évek keserűségeivel. Jézus testvéreinek hitetlensége mintha beigazolódott volna...

De a kálvária után jött a Húsvét! Az éjszaka könnyeit felváltotta a hajnalpír öröme. Óh, bár megérthetnénk azt, hogy mi történt a feltámadás utáni negyven dicső napon! De három napot kiválasztunk magunknak elmélkedés végett.

Egy galileai hegyen (talán ugyanazon, ahol a hegyi beszédet mondta)

1986. március 15.

látunk ötszáz tanítványt, férfiakat és nőket, amint találkoznak feltámadott Urunkkal. Mindnyájan ismerték őt, hallották valamikor az ő példabeszédeit. Látták, amint gyógyítja a betegeket, szerették őt, gyászolták őt halálában, mintha örökre elveszett volna. De íme: itt van! Feltámadt a halálból! Újból látják, újból hallják; itt van, él, és élni fog mindörökké. El tudjátok-e képzelni ennek a felejthetetlen tapasztalatnak a dicsőségét és örömét?

Nem sokkal később ezen hegyi jelenet után látjuk, hogy a feltámadott Úr két testvére találkozik vele, köztük az öregebbik, Jakab. Mit tettek, amikor találkoztak? Miről beszéltek? Vajon megkérdezte-e az Úr Jézus a testvérét, aki régebben hitetlen volt: “Hiszel-e most már?!” Vajon úgy tett-e Jakab is, mint ahogy Tamás, leesett lábaihoz és felkiáltott: “Én Uram és én Istenem!” Kétségtelen, hogy Pál egyenesen Jakabtól tudta meg, hogy találkoztak és finom tapintattal, nem akarván megsérteni “az Úr testvérének” bizalmát, csak annyit mond: “Azután megjelent Jakabnak” (1 Kor. 15:7).

Még volt egy jelenet a “felső szobában”, ahol jelen volt 120 tanítvány, ko*. tűk Mária, Jézusnak anyja, az ő atyafiaival együtt. Hála legyen Istennek az egyszerű szavakért: “atyafiaival együtt...” Már nem bírálgatják őt, már nem viselkednek türelmetlenül megdicsőült testvérükkel szemben. Már nem mondhatjuk róluk, hogy: “Az ő atyafiai sem hívének benne.” Az a nevezetes húsvéti reggel több csodát hozott. Meggyőzte őket, megtértek és odaszentelték magukat Neki az egész örökkévalóságra. Jézus testvéreinek a megtérése az Úr Jézus feltámadásának legmeggyőzőbb bizonyítéka.

A kálvária eltemette reményüket, de a húsvét reggele életet és halhatatlanságot hozott nekik és az egész emberiségnek. Azok a szavak, amelyeket az angyal fénylő szemekkel kijelentett Máriának és Jézus testvéreinek: “Ő nem halott! Feltámadott! Feltámadott!” — ezek a szavak hangzanak századokon át és reményt, örömet s békét hoznak a megtört szívűeknek és a kétségbeesett lelkeknek. A mi szegény szívünk is egyesül ma a világ millióinak szívével ezen halhatatlan szavak dicséretében: “Feltámadott! Feltámadott!” Dr. Everett Gill írásaiból