Evangéliumi Hírnök, 1986 (78. évfolyam, 3-24. szám)
1986-03-15 / 6. szám
Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905. — (USPS 716300) 78. ÉVF..6. SZÁM. 1986. MÁRCIUS 15. VOL. 78.. NO. 6. MARCH 15. 1986. llllSä I: Vv V»van! MESS ENGER Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK H A T A L M A " (Róma 1:16) MEDDIG? ) Uram, Teneked sok a Pétered, \ sokak a nagycsütörtök éjszakáid. I | S olyan kevés a csendes Jánosod, \ : aki nem ígér, nem fogadkozik, ; ! de elkísér egész a Golgotáig. Mert olyan könnyű azt kimondani egy izzó percben: Meghalok Veled! De annyi minden visszahúzna még, ha ránk borul a szöryű éjszaka, ha megérint a fagyos lehelet. Talán csak egy kis gyermek mosolya, vagy a hitves könnyfátyolos szeme... Susognak a szélben ringó habok: a halászbárka, otthon képe hív... Ó, legalább búcsúzni kellene! Hamu alól az életösztön is felparázslik: Ó, ily hirtelen? Egy percre olyan szép lesz a világ, átölel minden színe, illata! ...S már el is hangzott a “Nem ismerem ”! Uram, Teneked sok a Pétered, sokak a nagycsütörtök éjszakáid. Ó, bár lehetnék csendes Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de hű marad egész a Golgotáig! Túrmezei Erzsébet s \ \ \ i Sámuel Wanjau, kenyai művész fafaragása Kételkedőkből hitvallók Jelen időben élni jó is és rossz is — attól függ, hogy milyen szempontból ítéljük a helyzetünket. Igaz, hogy a sok technikai vívmány sokat könnyített a nehéz fizikai munkákon. A sok hírközvetítéssel most tudjuk, hogy mi történik a világ legmesszebb részén is. De ennek ellenére is egyének, népek és nemzetek mégsem tudnak tartós békét kötni és békében élni egymással. A bizalmatlankodás egyik fő oka az, hogy nem tudnak egymásnak kielégítő bizonyítékot nyújtani békés indulatukról, és ezért mindig feszült, izgatott állapotban élünk. Egyéni oldalon is sok az állandó hajsza és követelmény. A sok árucikk hirdetése azt a célt akarja elérni, hogy a vevő közönség állandóan kísérletezzen új árukkal és hogy a mellett maradjon is hű a régi dolgokhoz. Egy ideig hallgatjuk is a sok unszolást, de végül oda érünk, hogy megszűnik az érdeklődésünk, és csak a kételkedés marad meg minden indítvány iránt. A sajnálatos dolog az, hogy ez a kételkedő szellem átterjed a lelki ügyekre is. Ami a mindennapi üzleti ügyekben előnyös magatartás lehet, az a lelkiekben nagyon sok veszéllyel jár, mivel elpusztítja az emberekben az örök élet iránti érdeklődést és vágyakozást. Az emberiség milliói keresik az élet igazi jelentőségét, de ugyanakkor nem akarják elfogadni Krisztus által adott életmagyarázatot. Hogyan lehetne ezen a helyzeten javítani? Hogy tudnánk mi, a hívők, hitet és reménységet gyújtani a kétkedők szívében? Mielőtt részleteznénk egy tervet, idézzünk emlékbe egy néhány újtestamentumi egyént, akik ugyancsak kételkedtek, de végül hithez jutottak. Nézzük először Tamást — akit sokszor kételkedő Tamásként emlegetnek, habár ez nem teljesen megfelelő leírása az ő karakterének. János evangéliuma 20. rész 24—29 verse tárja elénk életének legnagyobb eseményét. Egy néhány nappal az előtt a Krisztus keresztrefeszítésének a tragédiája romba döntötte a tanítványok merész reményeit és mélyen megingatta hitüket. Nem csoda, hogy nehezen tudták elhinni, hogy a Megváltó valóban feltámadt. Tamás őszintén hangoztatta azt, ami legtöbbjükben lappangott: “Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjammal a szegek helyét nem érintem, kezemet pedig oldalába nem teszem, nem hiszem” (25. vers). Van-e valóban jogunk elítélni Tamást azért, hogy ő bizonyítékot akart kapni arról a rendkívüli csodáról? A bírálás helyett inkább legyünk hálásak neki, mivel ő kapott olyan feleletet és bizonyítékot Krisztustól, amely nekünk is szól: “Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hivő” (28. v.). A feltámadt Krisztus nem ítélkezett Tamás felett, hanem meggyőző bizonyítékot ajánlt neki. Tanuljunk az Ő példájából és a Tamás feleletéből is, aki felkiáltott: “Én Uram, én Istenem!” Más híres kételkedőket is látunk: Nátánáelt és Keresztelő Jánost. Nátánáel azt kérdezte: “Jöhet valami jó Názáretből?” (Ján. 1:45) Keresztelő János, akinek még több oka lehetett hinni Jézusban, azt akarta tudni: “Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” Krisztus válasza nem volt sem epés, sem haragos, hanem inkább emelő és buzdító: Menjetek,
