Evangéliumi Hírnök, 1986 (78. évfolyam, 3-24. szám)

1986-03-01 / 5. szám

6. oldal

1986. március I.

kerchiefs on their heads. Both groups sported well worn shoes and a keen eye to spot visitors from the Middle East.

The challenges we faced in reaching out to the Muslims, a highly religious people — but lost, were encountered with love in spite of their hatred, apathy, argumentation, and ridicule. We battled discouragement regularly, but we learned to trust God and to pray fervently for ourselves and the over 800 million Muslims around the world who reject Christ’s gift of salvation.

There were rays of hope as we saw interest in the eyes of some and, of course, the joy of seeing a Muslim curious enough to purchase a Bible. Much seed was sown and an abundant harvest is anticipated: “Neither the one who plants nor the one who waters is anything, but God who causes the increase. Stephen Bela Marosi

A FÉRFISZÖVETSÉG ROVATA

Rovatvezető: Novák László 121 Adams Rd. Londonderry, NH. 03053 Tel.: (603) 432-8539 Elnök: Dr. Bíró László Alelnök: Novák László Pénztáros: Osworth János

Szervezkedjünk ?

Legutóbbi cikkünkben lelkesítettük férfi testvéreinket, hogy alakítsanak férfiköröket. Most a lelkesítés mellé figyelmeztetést fűzünk.

• Unos-untig mondogatom:

1 feledékeny vagyok. Atom, i molekulák, sápadt fények j gyűrűznek belém. A lényeg

i

mennyiségben, gondolatban, emlékképek vakolatlan fala szintézisbe fullad s nemhogy feloldódna, guvad

j — bennem. Mondjátok meg, i mit kell tennem:

\ menjek Uramhoz?

\ Pokoljárás, számadás után, j lesz megbocsátás,

^ húsvéti feltámadás?

^ Böszörményi István

”1

i

i

i

i

(

\

(

I

i

\

:\

\

s

\

\

í

j

BÚCSŰZÁS

“Mi minden napon búcsúzunk” írja az egyik versében a költő. Igen, ez így van. Van-e valami értelme a búcsúzkodásnak? Miféle esemény adta szívünkbe ezt a szokást?

Otthon, házunkhoz nem messze, volt egy országút és akkor mint apró emberke, odaszaladtam megnézni ezeket a “búcsúsokat”. Gyalog indultak, zászlósán, énekeltek és lassan haladtak. Még ma is emlékszem énekük szövegére, pedig csak 68 évvel ezelőtt történt.

De ezeknél, mint gyermek, aki sok mindent szemügyre vettem, ámulattal álltam meg egy-egy “Pléh-Krisztusnál”. Különösen az egyik fogta meg agyamat, ami nem messze állt. Az 1849-es, Debrecenben lezajlott csata után, amit Nagy Sándor tábornok vezé-Igen! Szervezkedjünk, de tartsuk szem előtt azt a közismert tényt, hogy minden gyülekezeti férfikor olyan lesz, amilyenek a tagjai. Jó házat jó téglákból lehet építeni. Vezető férfitestvéreink figyelmébe ajánljuk, hogy a szervezkedésnél az első gond ne a szervezet legyen, hanem az “anyag” minősége, amelyből a szervezetet megalakítjuk.

Ajánlatos lenne, első lépésként összegyűlni és imádságos lélekkel önvizsgálatot tartani, amikor mindenki megkérdezi önmagától: Milyen erős a hitem? Milyen átadott az életem? Milyen példás a családi és gyülekezeti viselkedésem? Mennyire vagyok alkalmas arra, hogy a világ előtt bizonyságot tegyek az Űr Jézusról?

A leendő férfiköri tagok, akik megkérdezik ezeket önmaguktól és őszinte választ mernek adni az Úrnak és maguknak, azok máris készen vannak arra, hogy a szervezetben, a lelki házban, jó téglák legyenek. Ilyen önvizsgálattal nagy lépést tesznek a cél felé férfi testvéreink.

Szervezkedésüknek értelmet adnak és az Úr ügyét szolgálják a gyülekezetben.

Akik ezt az első lépést megteszik, azok az Úr előtt is kedves dolgot cselekszenek és az Úr alkalmas eszközzé teszi őket.

Szervezkedjünk? Igen! De az Úr szerint, és arra az alapra építsünk, amit az Úr vet részünkre.

Sz.

nyelt, és ahol lehullott a szabadságunk zászlója, ott egy hős hadnagy emlékére oszlopot állítottak. Ezen az úton “találkoztam” először a “Pléh-Krisztussal”.

A töviskoszorú övezte arcáról az idők folyamán nem piros, hanem fekete “vér” csörgött le. Akármilyen egyszerű, mondhatnám “együgyű” is volt ez a kép, azért Krisztus szenvedése a keresztfáról, valahogy borzalmas keserűséget írt az emlékezetbe.

Ha szabad így írnom, hatása alól ma sem vagyok mentes. Pedig csak egy közönséges lemezre rajzolt kép ez. Eső, hó és por veri, arcát még szenvedőbbé változtatja, míg valami zápor tisztára lemossa.

Hallottam és tudom magamról, amikor a magyarságból mintegy másfél millió indult meg Nyugatra, már nem egy búcsús, vallásos nép szaladt neki az országútaknak, hogy minél messzebb kerüljenek az ágyúknak dörgésétől. S itt is találkoztak “Pléh- Krisztussal”. Mintha kérdezte volna a menekülőket, hová mentek? Itt hagytok engem. Hisz emlékszem, amikor kimentetek a mezőtökre, munkába indultatok, itt letettétek kapátokat, kaszátokat, és letérdepeltetek, hozzám segítő áldásért és kegyelemért imádkoztatok. Hát itt tudtok engem hagyni, hogy az ellenség golyóinak céltáblája maradjak? Nem tudtok és nem akartok velem szenvedni? Hát nem tudjátok már, hogy a ti Krisztusotok vagyok? Itt sírtatok, amikor apáitok, anyáitok meghaltak, a szerelmes szívűek is idejöttek, hogy csalódásaikat enyhítsék. Még akkor is köszönetét hálálkodtatok nekem, amikor életre hoztátok az első kisdedeiteket?!

Hát csak így szerettek engem, csak maradjak az ellenségeitekkel együtt. Hát csak menjetek. De én itt maradok és vigyázni fogom földeiteket, amiből ti is vétettetek és abból éltetek. Néha virágot is tettetek ide mellém, mert szívetekben élt a tiszta szeretet. Nem egy “Pléh-Krisztusnak” tettetek tiszteletet, hanem az ÉLŐNEK, aki most veletek megy a nagy idegenbe, mert én ide vagyok kötve a magyar röghöz és innen én el nem mozdulok.

És majd akárhol a világon, ahol lesztek, jusson eszetekbe, hogy honnan mentetek el! A magyar földről. Kicsi vagy nagyobb otthonaitokból. A temp-