Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)
1985-12-01 / 23. szám
szennyezték be ruhájukat.Azért vált hát Sárdis halottá, mert ruháját beszennyezte. Ez a beszennyezés abban áll, hogy Sárdis eltávolodott a Szentírás igazságától és ennek következtében egy tisztátalan és szentségtelen élet nívójára süllyedt. Akinek a világ a barátja, az beszennyezi ruháját, mert a világ gyűlöli a Bárány vérében megtisztított ruhát. Milyen mélyre kell egy egyháznak süllyedni, amikor beszennyezett ruhában még dicsekszik is a világ barátságával! Az Úr még sajátjának tekinti a sárdisi gyülekezetét, ezért figyelmezteti: “Légy éber, és erősítsd meg a többit, amelyek halófélben vannak.” Ezeknek a titokteljes és mégis döbbenetes szavaknak a pontos fordítása így hangzik: “Légy éber, erősítsd meg azokat a dolgokat, amelyek maradnak, amelyek azonban kihalóban vannak!’ Az Isten Igéjétől való eltávolodás, és a világgal való barátság miatt a sárdisi gyülekezet nemcsak, hogy elhanyagolta ezeket a maradandó dolgokat, hanem ezek megszűntek a gyülekezet számára létezni, azaz kihalófélben voltak. Mik voltak ezek a dolgok? Először is a hit által való megigazulás. Az igehirdetés középpontjában többé nem ez az isteni kegyelmi ajándék állt, hanem ahelyett vallásos szocializmus, vallásos liberalizmus, a hamis szeretetnek az evangéliuma, a cselekedetekből való megigazulásnak az evangéliuma, a kultúrprotestantizmus evangéliuma, és a személyes teológiai kedvtelés filozófiával és spekulációval kevert evangéliuma. Azonban a Krisztusról szóló Evangélium, ami egyedül képes arra, hogy az embert bűnéből megmentse, azaz a hit által való megigazulást, mint zavaró tényezőt félretolják. A másik igen fontos dolog az Istennel való kiengesztelődés. A modern sárdis-egyház igen messze távolodott el a Bibliától a kiengesztelődésről alkotott felfogásban. Mivel Jézus vérével nem tud mit kezdeni, egyszerűen hallgat az Istennel való kiengesztelődésről. Pál apostol szavai: “Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel,” (Kor. II. 5:20), nem léteznek számára. De mi szükség is van az Istennel való kibékülésre? A modern sárdis-egyház számára lényegtelen a kiengesztelődés hirdetése, hiszen tagjai mindnyájan meg vannak keresztelve, és magukon viselik az “istenfiúság” pecsétjét. Mi szükség 1985. december 1. van akkor még a kiengesztelődésre? Megdöbbentő, hogy a Szentírás abszolút igazságai mellett hogyan fejlődnek ki a látszat igazságok, amelyeket nagy vallásos pátosszal hirdetnek, és amelyek sokkal veszedelmesebbek, mint a nyílt hazugságok. Minden megkeresztelt keresztyén éppen úgy a pokolba jut, mint minden olyan lelkész, aki Isten Bárányának megmentő, megtisztító vére által nincs megbékélve Istennel. Másrészről bekövetkezik az a tragédia, hogy aki saját maga nincs megbékélve Istennel Róma 3:24 és 25 szerint, az nem hirdeti a kiengesztelődést, de nem is tudja azt hirdetni! És aki ezt nem tudja hirdetni, annak valami pótlás után kell nézni. Azonban Krisztus igazi követe, megbízottja hangosan és félelem nélkül hirdeti: “béküljetek meg Istennel!” “Mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” Lehetnek a sárdis-egyháznak számos és nagy cselekedetei, azonban ezek még nem bizonyítják azt, hogy él, mert vannak holt cselekedetei is (Zsidók 9; 14). Ezért mondja Jézus: “Mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” Isten által elismert cselekedetek azok, amelyekről Pál apostol az Eféz. 2:10- ben ír: “Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” Isten készíti el a cselekedeteket a gyülekezet és az egyes ember számára. Az egyház feladata, hogy azokban járjon. Ennek azonban az Isten Igéje iránti feltétlen engedelmesség az előfeltétele. A modern sárdis-egyház saját magát csalja meg, amikor a cselekedeteire hivatkozik és azt gondolja, hogy azokat Isten jóváhagyta. “...és térj meg.” Ismerd fel, hogy milyen veszedelmes úton jársz, fordulj vissza, tarts bűnbánatot. Micsoda kegyelem! Amikor az Úr megtérésre hív, ajándékoz is megtérést, feltéve, hogy a bűnbánatra felhívott hajlandó a megtérésre. Azonban Sárdis nem tartott bűnbánatot. “De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőzték meg ruháikat.” A sárdisi egyház holt külsősége közepette van néhány, aki Jézus Krisztus hűséges követője. Ezek tudják, hogy mit jelent a hit által való megigazulás, megélték Jézus vérének bűntörlő 7. oldal hatalmát, és boldogok, mert megbékéltek Istennel. Ezek sohasem helyeselhetik a hivatalos sárdisi egyház felületes és félrevezető teológiáját, mert tudják, hogy egyedül csak Isten Igéje a mérvadó, és nem a hűtlenné vált egyház tana, amely megfertőzte ruháit a világgal és annak tanításával. A szellemi halál mérge nem hat rájuk. Az isteni igazságosság ruháját, amit az élő Isten kezéből kaptak, sokkal drágábbnak tartják. Aki a megszentelődés útján jár, hamarosan felismeri a saját nyomorúságát, tehetetlenségét, de mindenek előtt saját szentségtelen lényét. Legyünk hálásak Jézusnak, hogy állandóan az Ige fényébe állít minket, és megmutatja állapotunkat. Ez a naponkénti átvilágítás megőriz attól, hogy ruhánkat bemocskoljuk. A második dolog, amit Jézus a győzteseknek ígér: “Aki győz, az fehér ruhába öltözik és annak nevét nem törlőm ki az élet könyvéből, ...” Egy drága ígéret! Minden ember üdvösségre van elhíva Jézus Krisztusban (Tim. 1.2:4). Azonban nem mindenki fogadja el ezt az elhívást. Azok, akik mégis elfogadják, és engedik magukat Jézus vére által megtisztíttatni, a kiválasztottakhoz tartoznak (Róma 8:33). Akinek a neve be van írva az élet könyvébe (nem az egyuházi anyakönyvbe), az nem lesz onnan kitörölve, az soha el nem vesz, azt nem ragadhatja ki senki Jézus kezéből (Ján. 19:27). Akinek neve nem áll az élet könyvében, az örökre elveszett. “És ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, az a tűznek tavába vettetett.” (Ján. jel. 20:15). Egy rettenetes figyelmeztetés azok számára, akiknek az a nevük, hogy élnek, és azt gondolják, hogy nevük be van vezetve az élet könyvébe, és mégis halottak! A harmadik ígéret: “...és vallást teszek az ő nevéről az én atyám előtt, és az Ő angyalai előtt.” Micsoda megtiszteltetés a győztes számára, amikor az Atya és az angyalok előtt állva nevén fogják szólítani. A győztes nevének semmitmondó, rossz hangzása lehet itt a földön, lehet, hogy mocskot, rágalmat dobott rá ez a világ, de egyszer elérkezik az óra, amikor a Szent Úr Isten és angyalai előtt tiszteletet fog kapni ez a név. Isten hűséges gyermeke, aki szomorú azért, hogy nevét istentelen emberek gyalázzák, még nem értet-
