Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)

1985-12-01 / 23. szám

1985. december 1. 5. oldal •4 * Üdvösség kegyelemből, hit által “Az igazi hitben életerő, elvhűség és határozott céltudatosság nyilatkozik meg, amelyet nem gyengíthet el sem a fáradtság, sem az idő” (Col. 147). “Krisztus tudta, hogy Benne bízó tanítványainak élete is az Övéhez ha­sonló győzelmek szüntelen sorozata lesz, amelyek e földön alig láthatók, de az örökkévalóság megörökíti azokat.” “Isten az embereket nem vagyona, műveltsége vagy állása szerint értékeli, hanem indítóokaik tisztasága és jelle­mük szépsége szerint. Látni akarja, hogy Leikéből mennyit fogadtak be és életük milyen mértékben sugározza vissza az Ő képmását. Isten országában azok lesznek nagyok, akik itt e földön a kis gyermek alázatosságával, hitének egyszerűségével és szeretetének tiszta­ságával bírtak.” “Az igazi, gyermeki hit: élet; az élő hit pedig állandóan növeli erőnket. Lé­nyege: a határozott bizalom, amely által a lélek győzedelmes hatalommá válik.” “A parancsolatok külső megtartása nem foglalhatja el az élő hit és az én teljes megtagadásának helyét. Mi csu­pán hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Krisztus elvégezze bennünk ezt a mun­kát. Akkor ez lesz lelkünk szava: “Uram, ments meg akaratom ellenére is az én gyenge. Krisztustól annyira eltérő önmagámtól! Vedd el Te az én szívemet, mert én nem tudom átadni, hiszen a Te tulajdonod. Őrizd meg tisz­tán, mert én nem tudom megőrizni a Te számodra. Formálj, alakíts, emelj fel egy tiszta és szent légkörbe, ahol a Te szereteted gazdag folyamai átömöl­hetnek lelkemen!” “Az üdvösség elnyeréséhez szüksé­ges hit nem csupán névleges hit, hanem állandóan megnyilvánuló alapelv, amely Krisztustól nyeri életadó erejét. Ez a hit képesíti az embert arra, hogy olyan mértékben tapasztalja Krisztus szeretetét, amely által jelleme megne­mesedik és megtisztul. A Krisztusba vetett hit nem érzelmi fellángolás csu­pán, hanem olyan erő, amely szeretet ál­tal munkálkodik és megtisztítja a lel­ket. Eredményt ér el; megfegyelmezi, felemeli az embert tisztátalanságából és közösségbe hozza Krisztussal, aki­nek érdemei kielégítik lelkének ínségét. Ez az üdvözítő hit. “Sokan állítják, hogy van hitük, de hogyan tudhatjuk meg, hogy hitük őszinte és valódi hit-e? A próféta így szól: ‘A törvényre és a bizonyságtétel­re hallgassatok, ha nem így szólnak azok, akiknek nincsen világosságuk’ (Ésa. 8:20). János apostol pedig kije­­jenti: ‘Aki azt mondja: ismerem Ot, de nem tartja meg az Ő parancsola­tait, hazug az és az igazság nincsen meg abban’ (I. Ján. 2:4). Ezt a próbát kell alkalmaznunk mindazokra, akik Isten követelményei felől világosságot kaptak. A Szentírás alapelveit megkell valósítanunk, mindennapi életünkben, hogy lelkiismeretünket megvilágítsa és magatartásunkat szabályozza. “Ha örömmel fogadjuk a mennyei vi­lágosságot, kegyelmet nyerünk, hogy a befogadott világosság jellemünket meg­nemesítse, természetünket megjobbítsa és alkalmassá tegyen bennünket a mennyei angyalok társaságára. Krisz­tus ereje által minden kísértést legyőz­hetünk. Isten azt kívánja, hogy jelle­münk tiszta legyen, mert a tisztaság: hatalom, míg a bűn: gyengeség és romlás. “Napról napra meg kell harcolnunk a hit harcát... Naponta tartsunk ön­vizsgálatot, hogy az életszentség útján járunk-e? Törekedjünk a győzelemre. Tekintsünk fel Megváltónkra, akkor Ő minden kísértésben mellettünk lesz és győzelmet ád. Minden egyes napot úgy tekintsünk, mint ha az utolsó nap lenne számunkra, amelyen Istenünkért dolgozhatunk. Azonban a nap legna­gyobb részét töltsük imában, hogy munkánkat Isten erejében végezhes­sük. így járt Istennel Enok, aki figyel­meztette és kárhoztatta a világot azál­tal, hogy szent és feddhetetlen életet élt közöttük. Mivel hisszük, hogy Megváltónk ha­mar eljön, azért ünnepélyes felelősség nyugszik rajtunk, mert figyelmeztet­nünk kell ezt az elveszett világot a kö­zelgő ítéletre... Tűnjék el önző életünk. Lássák meg bennünk Krisztust. Le­gyünk az Ő hű és engedelmes gyerme­kei. Kövessük a világosságot és sugá­rozzuk szét drága sugarait embertár­sainkra. Váljunk élő levelekké, akiket ‘ismer és olvas minden ember’ (II. Kor. 3:2). Ha azt akarjuk, hogy az Úr meg­tisztítson bennünket testileg és lelkileg, akkor nem lehetünk restek és hanya­gok, gondatlanok. Krisztus nemsokára eljön, azért a harmadik angyal figyel­meztető üzenetét hirdetnünk kell az egész világon, mert felhívja az emberek figyelmét Isten parancsolataira és Jézus hitére. Ha tudatában lennénk annak, hogy az egész menny aggódik az embe­riség üdvösségéért, akkor felkelnénk és szent buzgósággal munkálkodnánk Megváltónkért. Amikor Krisztus eltávozott e föld­ről, az evangélium művének előbbrevi­­telét tanítványaira bízta, hogy figyel­meztessék a világot. Hogyan végezhet­jük el ezt a felelősségteljes munkát? Alázzuk meg magunkat Isten előtt és ne kövessük az emberek elgondolásait. Járuljunk a világ elé és szóljuk nekik Isten Igéit, hogy megtudják, hogy Is­ten küldött bennünket és a menny pe­csétje van ezen a munkán. Növeked­jünk fel dicső templommá az Úrban. Az ősellenség terve az, hogy elfárasz­­szon és gondolatainkat elterelje a nap­jainkban végzendő fontos munkától. Arra törekszik, hogy közönséges dol­gokkal foglalkoztasson bennünket. Olyan gondolatokat sugall, mintha az lenne a feladatunk, hogy másokat bírál­­gassunk és elítéljünk, holott a mi felada­tunk az, hogy hűségesen törődjünk a magunk leikével. Amikor Péter János apostol felől érdeklődött az Úrtól; ‘Ez az ember pedig mit fog cselekedni?’, Jézus így válaszolt: ‘Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, ...mi gondod van reá? Te kövess engem!’ (Ján. 21:20—21). Mialatt mást bírálunk, el­hanyagoljuk saját lelkünk megmen­tését. Minden nap élj Krisztusért. Igye­kezz, hogy ezen a napon győzhess, mert nem tudod, hogy lesz-e még egy napod. Valid meg bűneidet ma... Is­tennel nem tréfálhatunk. Kérdezheted: “Mit tegyek, hogy terjesszem az igaz­ság világosságát?” Válaszom: “Dolgozz alázatosan Istenért és ne önmagadat magasztald, hanem emlékezz arra, hogy szent helyen állsz!” Az utolsó na­pokban élünk, azért a nagy kérdés szá­munkra: “Hogyan állhatok meg Isten előtt?” Mindenki felelős a kapott vilá­gosságért. Mit tettél a menny világossá­gával? Véka alá rejtetted-e? Jézus így szól: “íme az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorázok és

Next

/
Thumbnails
Contents