Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)
1985-12-01 / 23. szám
Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905. (USPS 716300) VOL. 77., NO. 23. DECEMBER 1. 1985. " : 77. ÉVF., 23. SZÁM, 1985. DECEMBER 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Rómal:16) Várjuk a karácsonyt A karácsony előtti hetek, az úgynevezett Advent, egy megjelenésre való várakozás ideje. Mi, keresztyének nem várjuk a Krisztus megszületését. Mi tudjuk, hogy az megtörtént évszázadokkal ezelőtt, úgy, amint meg van írva a Bibliában. De várjuk a karácsonyt, az Úr Jézus Krisztus földrejövetelének emlékünnepét. Az nem fontos, hogy Jézus Krisztus melyik esztendőben, hónapban vagy napon született. Részünkre az a fontos, hogy van egy nap, amelyen különösen megemlékezünk arról a tényről, hogy: “az Ige testté lett” és mint kisgyermek, megszületett Betlehemben. Várjuk azt a napot, mert csatlakozni akarunk az egész világon élő keresztyén testvéreinkhez, és velük együtt énekelni a szép karácsonyi énekeket és hallani Isten Igéjéből a Krisztus születésének történetét. Egyben kérjük, és várjuk a mi Megváltónk megjelenését ami életünkben. Majdnem minden imánkban kérjük, hogy jöjjön el és legyen velünk az Ő ígérete szerint. Egy régi énekünk így hangzik: “Várjad ó én lelkem, várjad Urad. Segít kétségedben, reá bízd magad. Ne csüggedj el, közéig a reggel, és a tél helyébe új tavaszjő el. Minden veszélyben óv tégedet. Segít a szükségben hű Istened.” A zsoltáros így mondta: “Várom az Urat, várja a lelkem és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt” (130:5—6). Az ótestamentomi hivő zsidók élete tele van várakozásuknak történetével, amint várták a Szabadítót, a Megváltót, a Messiást. Mi, hivő keresztyének, várjuk Krisztus második eljövetelét, amely be fog következni hatalommal és dicsőséggel. Várakozásunkhoz, akár gondolunk az Ő születésének megünneplésére, mindennapi velünk létére, vagy dicsőséges második eljövetelére, MINT SIMEON Uram, én várlak! Mert várni olyan jó Készülni mindig A nagy találkozásra; Mikor nyílik az ajtó? Még sok a folt rajtam. A zokat tisztítom Hófehéren akarom Várni a jöttödet, Égi Messiásom. Oltáromon felszáll A z áldozati füst, S hogy felérjen Hozzád, A közöny álmosító, Rút ördögével küzd. S ha feljutott Hozzád, Körülleng majd halkan, Jézusom, lelkemnek Drága üdve jöjj el Súgja illatosán. Uram, én várlak! Mert várni olyan jó. Mindig készen lenni A találkozásra, Ha nyílik az ajtó. S tudom, elmondom még a teljesség himnuszát Bocsásd el most már Boldog békességgel, Uram a Te szolgád. Bretz Tivadar csatolni kell különböző cselekedeteket és érzelmeket. Mire van szükségünk a Krisztusra való várakozásunkban? I. Szükségünk van hitre. Azt, akiben, vagy amiben nem hiszünk, azt nem várjuk. Akik nem hisznek a Krisztusban, azok csak karácsonyoznak. Ünneplésüknek nincs semmi maradandó ereje vagy áldása. Örömük ideiglenes és sekélyes. Nekik nem jelent semmit az angyalok éneke. Ők nem keresik és nem kapják a békét, amelyet a megszületett Krisztus hoz a jóakaratú egyéneknek. Ők nem kérik és nem várják a Krisztus jelenlétét a mindennapi életükben. Akik nem hisznek a Krisztus születésében, nem hisznek az Ő életében, halálában, feltámadásában, és második eljövetelében sem. Pál apostol több helyen emlékeztet arra, hogy hitünket az bizonyítja, hogy várjuk Jézus Krisztus megjelenését. Mi hiszünk abban, amit Megváltónk mondott, cselekedett és ígért. Várjuk az Ő ígéreteinek beteljesülését. “Bizony hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus” (Jel 22:20b). II. A várakozásban szükségünk van vágyódásra. Akit igazán várunk, azt igazán vágyjuk látni és vele lenni. Ezt a vágyódást létre hozza bennünk a szeretet, tisztelet és köszönet. Minél erősebb szeretetünk, annál forróbb a vágyódásunk. Ezt az Isten felé vágyódást látjuk az Ótestamentomban a hivő zsidók életében. A sok közül, figyeljük meg Simeont, “aki várta az Izráel vigasztalását”. Mikor karjaiba vette a gyermek Jézust, “áldá az Istent és mondá: Mostan bocsátód el Uram a Te szolgádat, a Te beszéded szerint békességben; mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet...’’(Luk. 2:28—30). Mikor ez megtörént, úgy érezte, hogy minden vágya teljesült és kész volt elköltözni a földi életből. Az igazi hivő életében nincs
