Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)
1985-01-15 / 2. szám
1985. január 15. 3. oldal A SZÓSZÉK CENZÚRÁJA nem újkori tünemény. Cenzúra alatt írás és szónoklás bírálatot és tilalmat értünk. Háborúk alatt a kormányok állam érdekből hatalmi szóval megtiltják az olyan hírek nyomtatását, vagy szóbeli terjesztését, amelyek az állam háborús erőfeszítéseinek ártanak. Diktatórikus kormányok politikai okokból követik a háborús államok módszereit és megtiltják az olyan hírek közlését, amelyek a kormány politikai, vagy hatalmi érdekeit károsan érintik. A cenzúra nem csak a kormányok eszköze. Megtaláljuk ezt a módszert gyülekezeti életünkben is. A cenzúrát a felekezeti tagok gyakorolják. Finomabban, mint a kormányhatalmak, de épp oly eredményesen. Amelyik lelkész nem veszi komolyan a tilalmat, azt a hallgatók cenzúrája épp úgy elmozdítja helyéről, mint az újságírókat az állam hatalma. A prédikátorokat évszázadok óta bírálják, de a tilalmat és a vele járó fenyítéket főképpen az újabb korban alkalmazzák. * * * BÍRÁLAT ÉS TILALOM éri a “szószéket” bizonyos erkölcsi témák hangoztatásáért. Ezekből a “tiltott” témákból megemlítünk néhányat. Korunkban a legtöbb prédikátor nem szólhat az alkohol ellen. Sok katolikus és protestáns gyülekezet a templomi helyiségekben fogyasztandó alkohol eladásból egészíti ki a hiányos egyházi pénztárt. Alkoholellenes prédikációt az alkoholt kedvelő tagok az egyház érdekei ellen szóló beszédnek vehetik. A lelkész vagy kiveti prédikációs tárgyai közül az alkoholt, azaz enged a cenzúrának, vagy viselnie kell a tilalom megszegéséért járó megrovást, esetleg fel kell adnia állását. Igaz, hogy a Szentírás erősen kihangsúlyozza a részegség bűnét és hangosan figyelmeztet az alkohol átkára, de a mai vallásoskodók közül olyan kevesen olvassák a Bibliát, hogy cenzúrájukat nem tekintik Irásellenesnek. * * * * EGY MÁSIK TÉMA amiről a prédikátor nem szólhat úgy, hogy a cenzorok ítéletét és tilalmát elkerülhetné, a házasságtörés és a bibliaellenes elválási mód. Sok lelkészt saját élete és érdeke cenzúrázza. De ha az érdeke és lelkiismerete megengedné is — bár ő is elvált — hogy a válás bűné-SZEMLE ről prédikáljon, nem engedik meg a hallgatók közt ülő elvált tagok és azok barátai. A válás veszedelmes téma s amelyik lelkész a Biblia alapján merészel beszélni róla a szószékről, azt nem csupán a “cenzorok” fenyítése éri, hanem az érintett felek bosszúja is. Ebben a helyzetben egy modern lelkész megalkuszik. Tapintatos lesz és a válás bűnét, mint prédikációs tárgyat a tilalmazott témák közé sorolja. Életbe lép az ésszerűsítés', mi haszon lesz abból, ha ezt a robbanékony témát tárgyalom? Jó lesz-e az, ha a válásról szóló bibliai beszéd után néhányan megtámadnak és elhagyják a közösséget? Miért sértsem meg az elvált tagokat? Miért gyengítsem a gyülekezet taglétszámát? Az újmódi cenzúra működik és a sátánnak ezt a témát is sikerült kiiktatni az evangéliumi üzenetből. * * * A PRÉDIKÁCIÓ HOSSZA is olyan ügy, amit a cenzorok kifogásolhatnak s a lelkészt szigorú bírálattal illetik, vagy elküldik. Mi a prédikációban a hosszú? Ez egyrészt a szónoktól, az alkalomtól és a tárgytól, másrészt a hallgatóktól függ. Van erre egy természetes mérték és ez az ember figyelő és gondolatot átvevő képességének a terjedelme. Ha van érdeklődés a terjedelem kitágul, ha nincs akkor a rövid beszéd is hosszúnak tűnik. Annyit a tapasztalt szónokok és hallgatók megállapítottak, hogy 30-40 perc körül mozog az idő, ami alatt egy átlag figyelő élvezheti és átveheti a beszéd tartalmát. Ez egy általános megállapítás. Tudományos intézetekben egy órás beszédeket, előadásokat tartanak. Itt azonban nem átlag hallgatók vannak. A prédikáció időtartamának a cenzorai nem az ember figyelési adottságai alapján bírálnak, vagy tiltakoznak. Ezek a cenzorok a modern rendszer szószólói. Minél rövidebb időt töltenek a templomban, annál több idő jut másra, amit jobban értékelnek, mint a prédikációt, vagy “szent beszédet”. Ezek a cenzorok zsebórával mérik a lelki táplálék áldásait. (A templomi szórakozás természetesen kivétel.) Nem csoda, hogy a modern prédikációkban sok a “kihagyás”, épp úgy, mint a háborús időkben a kicenzurázott, üresen maradt hely az újságokban. Ki a felelős a “kihagyásokért"? A prédikátor, vagya hallgatók? Ne felejtsük el, a padoknak is meg van a felelősségük, nem csak a szószéknek. A prédikátor minden óvatossága és körültekintése mellett is szembetalálja magát a cenzorokkal. Nem kell mást tennie, mint ragaszkodnia a Bibliához és rámutatnia a bűnökre. Valaki találva fogja érezni magát s megtámadja a szónokot: személyeskedik, kiprédikált és szégyenbe hozott. Ez további óvatosságra és elővigyázat r a inti a lelkészt és újabb üres foltok fognak jelentkezni a prédikációiban. Amelyik prédikáció senkit nem ér, az semmit sem ér. A szerkesztő üzen Két karácsonyi cikk érkezett a szerkesztőhöz. Mindkettő december első napjaiban jött. Az Evangéliumi Hírnök dec. 15.-i (karácsonyi) számának az anyaga már november 15.-én elment a nyomdába. Munkatársaink szíves figyelmét felhívjuk lapunk második oldalán, az első hasábon található közlésre: “Lapzárás ideje 30 nappal a megjelenés előtt.” A fent enlített cikkek 1985 karácsonyára maradnak. SARKADKERESZTÚR. Július 22.-én két ifjút merített be Kovács László helyi lelkipásztor. Az evangéliumi üzenetet Szász Ferenc biharugrai lelkipásztor hozta. BUDAPEST, József-utca. 12 megtért egyént mentett be Dobner Béla helyi prédikátor testvér június 17-én. Toka Gyula albertirsai lelkipásztor hirdette Isten igéjét délelőtt. Délután Révész Benjámin újpesti lelkipásztor szolgált az Úr üzenetével. * IMAHÁZ MEGNYITÁS Október 13-14.-én ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének az új pécsi imaházat. Gerzsenyi Sándor a lelkipásztor.
