Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1984-06-01 / 11. szám
Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 748 Fordham Rd., Palm Bay, Fla. 32905. — (USPS 716300) VOL. 76., NO. 11. JUNE 1. 1984. 76. ÉVF., 11. SZÁM, 1984. JÚNIUS 1. ÉS AZ ŰRHÖZ KIÁLTANAK I. Mózes 26:25 I. Milyen az igazi istentisztelet? Melyik a legjobb, a leghatásosabb? Az első kérdés az lenne: Mi az istentisztelet? Az istentisztelet szó alatt az emberek a mai “nyilvános istentiszteletet” értik. A mai kereszValaki rálehelt a hegyek hó-süvegére, S az óriások felujjongtak: végre! Valaki rálépett a folyók jegére, S mikor százezer folyón megroppant a jég, A vizek felharsantak: végre! Valaki elindította délről a darvakat, Fecskéket, gólyákat, kakukkokat, Hogy idejére érkezzenek az ünnepre. Valaki pacsirtát nyilazott a magasba S azóta csipogva csörgedez, Csupán a csupa likas égből A csodaszép muzsika. Valaki fehérbe, pirosba, sárgába Öltöztette a fákat. Valaki felcicomázta a tüske bokrokat is, Hogy évenként egyszer ők is szépek legyenek. Valakinek gondja van, hogy zöidüljenek A vetések, legyen csalán, és gyöngyvirág, Mézfü és burok, és mindenek Öltözzenek ünneplőbe. Valaki vadakat járat az erdőkbe, Nyuszikat rejteget, őzeket riasztgat, Rókákat ravaszkodtat, mókusokat mókáztat, Farkast és futrinkát futtat, méheket rajoztat Valkaki simogatja a fűzfák sárgán szűziő haját Mint én a kétnapos libus hátát S mint Kanadába induló paraszt Cserepes tenyere Csecsemője harmatos kacsóját az állomáson Valaki tavaszt, változást Patakoztat a világra: tyének tudatába beszívódott az az általános felfogás, hogy a hívők istentisztelete a gyülekezeti tagok öszszejövetelén elhangzó imák, énekek és a prédikáció. Ehhez a tisztelethez össze kell gyűlni és az ima, valamint az ének mellett igehirdetőre Csak belőled nem bír ünnepet csiholni, Ember! A fecskéket felhozza hozzád; és kitavaszodott Ha téged felvinne északra: Megsűrűsödne a hóhullás. Ha levinne délre: befagyna a tenger, Ember! Ha felnyilazna pacsirtaként az égre: Örök feketeség borulna a világra Nem mondom bőröd bizsereg néked is, Cigánnyal húzatsz, örülsz a szeretődnek, Arcizmaid mosolyósdit játszanak, De agyvelőd tekervényeiben Borzalmak tanyáznak: Fekete kőszakadékokban fekete haramiák. Pedig a többi csak játékszer: Felhúzta valaki a fákat, folyókat, férgeket, Naprendszereket, üstökösöket: Pontosan járnak és lejárnak egyszer . . . “És látá az Isten, hogy jó . . .” Csak rólad mondotta a rettentő Igéket: "Megbáná, hogy embert teremtett a földön . . Mert te voltál az Isten dicsősége, S te vagy az Isten golgothai gyalázata, Ember Te voltál az Isten gyönyörűsége: És te vagy az Isten hét fájdalma Ember! Te voltál az Isten atyai szelídsége: És te vagy az Isten hetedízigleni haragja, Ember! — Hiába állította fel A villámhárítót a Golgothán, Te voltál és te vagy a teremtés csődje, Ember Te vagy az Isten állandó nyugtalansága, Te vagy az Isten boldogtalansága. Tavaszodj végre akarata szerint, Ember És légy az Isten boldog békessége! van szükség. Ezt nevezik “nyilvános istentiszteletnek”. Igaz, hogy a Bibliában ilyen megnevezés nincs, de ez nem nagyon zavarja az egyháziakat. A római katolikus egyház évszázadok alatt kifejlesztett fényes külsőségekből álló istentiszteleti szertartást. Van ünnepi nagymise és van csendes mise. A protestáns egyházaknak is meg van az előírt, kötelező nyilvános istentiszteleti sorrendjük. Az óhazai kálvinista “doktorok kollégiuma” még ma is komolyan keresi a “legjobb” istentiszteleti formát. Ha a szép templom, a ceremónia, a csillogás, a jól kidolgozott prédikáció, a színes-tarka papi öltözék és az előirt sorrend biztosítja, hogy a tisztelet kedves lesz az Úr előtt, akkor a szegényes otthonokba összezsúfolt hívők, pislákoló mécsvilágnál, teológiai diplomával nem rendelkező igehirdetők vezetése alatt lefolyt “tisztelete” már előre sikertelenségre van ítélve. Vagy igaz lenne az, hogy Istent jobban lehet tisztelni egy remek katedrálisban, híres szónokok prédikációi mellett, 100— 200 ezer dolláros orgona hangjai kíséretében, mint a szegények otthonában tartott összejövetelen? Emlékezzünk a római katakombák mély odúiban összegyülekező keresztyénekre. Milyen “nyilvános istentiszteletek” voltak azok? Gondoljunk az orosz hívők meg-nem-alkuvók csoportjaira, amelyek otthonokban, erdőkben, és fészerekben tartják tiszteleteiket. Vajon van ott “áhítat”, amit a tudós teológusok valami módon be akarnak vezetni az általuk kidolgozott istentiszteleti Sziklákból, földből, állatokból, Hangokat, színeket, szirmokat, Változást csihol ki valaki. , . _ . , , New York-i Bulletinből TAVASZI ZSOLTÁR
