Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1984-02-15 / 4. szám
4. oldal 1984. február 15. val, hogy olvasóinkat figyelmeztes- nál” — mondta az Ür Jézus (Lukács sük: vigyázat, a szabadságot ígérők 16:8) A vallásellenes, Istent-tagadó forradalmi harcosokat keresnek, kormányok a hatalmuk alatt élő ke- Krisztus nélküli szabadságot helyez- resztyéneket kényszerítik, hogy bibnek kilátásba. Amikor a forradalom liai jelszavakkal, mint "béke” és elérte célját, jön az igazi rabság. “E "szabadság” szolgálják Krisztus elvilágfiai eszesebbek a világosság fiai- lenségei ügyét. NŐK ROVATA Rovatvezető: BOCSA SÁRA Nő konf. elnök: Bányai Sándomé Alelnök: IQ. Sebestyén Jánosné Titkár: Newman E. Rose Pénztáros: Mrs. Henry Austin A FTLIPPIBELIEKHEZ Irt levél KINCSEIBŐL (Filippi 1:12—20) II. 1. Pál apostol életszemléletét az Evangélium előmenetele irányította. “Életszemlélet” itt arra vet világot, hogyan vélekedett múltja eseményeiről és mi volt az a cél, amelynek az elérésére törekedett. Pál az Evangélium áldásainak a szempontjából nézett vissza keresztyéni életére és tekintett előre a remélt jövőre. Nagy és hasznos tanítás rejtőzik a 12. versben. Minden embernek van szomorú és fájdalmas élettapasztalata. Ezekről az átélt nehézségekről próbákról a legtöbb ember szívesen beszél. A közlés célja vagy szimpátiakeltés, vagy egy kis dicsekvés a közlő erejével és kitartásával. De mit lát a múltra panaszkodó egyén a bajokban és szenvedésekben? Lát bennük hasznot, figyelmeztetést vagy áldást? A legtöbb ember részére a múlt próbái arra jók, hogy legyen okuk a panaszkodásra, mert az emberek szeretnek panaszkodni. Nem úgy nézte Pál a múltat. A múlt szenvedéseiben dicsekvésre való okot látott: ami történt, az az Evangélium előhaladására történt. Az apostol is hivatkozott a múlt bajaira. Timótheushoz írt második levelében háromszor is említi, hogy sok szenvedésben volt része. (1:12; 2:9, 10; 3:11) A második korinthusi levélben (11:23 — 27) leírja élményeit és mint hithős, kitüntetések sorozatának vette a szenvedéseket: ostorozást, hajótörést, megkövezést, veszélyt a rablók között, veszélyt az atyafiak között, éhséget, szomjúságot és álmatlanságot. Mindezekkel dicsekedett, mert az Evangélium előmenetelére történtek. 2. Az előbb mondottak arra figyelmeztetnek, hogy gondoljuk át jól az Evangéliumról tartott felfogásunkat. Az Evangélium örömhír. Az öröm az Evangéliumban az, hogy Krisztusban, Krisztus által az ember üdvhöz jut és örökéletet kap. Az üdvösség áldozattal, kínszenvedéssel és kereszthalállal járt, de a szenvedés után az örök dicsőség következik. Ez a dicső reménység adja meg az Evangéliumnak az öröm jelleget. Jó hír az, hogy van üdvösség és ezért a jó hírért érdemes elszenvedni a földi bajokat. Pál úgy vette az átélt szenvedéseket, hogy ezekkel Krisztus munkatársa lett az emberek megmentésében. 3. Hogyan mutatkozott meg az Evangélium előmenetele? (A) Az üdvösség lehetőségének a híre feljutott a császár udvarába. Az Evangélium menetelését nem akadályozta az emberi ranglétra. (B) Lelkesedést, bátorítást nyertek azok, akik a felajánlott üdvösséget elfogadták, hogy az örömhírt terjesszék. Ezek az örömhír-terjesztők, “evangélisták”, nem reverendek voltak, hanem Krisztus megváltott, egyszerű gyermekei. (C) A jóhír továbbadásának a láza kiterjedt még azokra is, akik Pálban nem munkatársat, hanem vetélytársat láttak és az Evangélium hirdetésében inkább kárörömet találtak, amennyiben ezzel Pál szenvedéseit növelték. Hogy ez az Evangélium terjesztés eredményes volt-e, vagy nem, arról nem ír az apostol. Azt azonban tudtára adta mindenkinek, hogy ha az ő rosszakaratú “testvérei” fogsága nyomorúságait növelni akarják (16. v.), még mindig jobb, ha színből is Krisztust prédikálják. 4. Az Evangéliumban erő és hatalom van. Ez az erő nem a szónok képességében, a prédikáció nagyszerűségében rejlik, hanem abban a tényben, hogy az Evangélium ereje Krisztus. A hirdető elveszhet, ha ő maga nem hisz, de az Evangéliumot elfogadókat a benne lévő krisztusi erő megtartja. Ide kell idéznem azt az atyai tanítást, amit fiatal koromban kaptam: “Bárhonnan is vegyed prédikációd alapszövegét, az Ószövetségből, vagy az Újszövetségből, vezessen a szöveg mindig Krisztusra és fejezd be a beszédet Krisztussal. ” {Folytatjuk) U. STUDD_ EDL’_AR[)_MEfiTÉRÉSE_ MISSZIÓI ELHÍVÁS KÍSÉRTÉS ÉS GYŐZELEM Isten misszióba hívta el Studd Károlyt. Soha nem gondolt arra, hogy elhagyja hazáját, neki elég nagy volt Anglia. De most gondolatai mindinkább távolabbi munkamezők felé irányultak. Egy alkalommal missziói összejövetelen vett részt, ahol McCarthyt, a Kínába induló misszionáriust búcsúztatta a gyülekezet. “Soha nem fogom elfelejteni — mondta —, milyen ünnepélyes komolysággal utalt arra, hogy olyan emberekre van szükség, akik készek az evangéliumot teljes odaadással hirdetni.” Kérte Istent, hogy Igéjében adjon neki útbaigazítást. “Csak egy valami ingathatott volna meg elhatározásomban: az anyám iránti szeretet. De akkor ezt olvastam az Igében: “Aki jobban szereti atyját és anyját, mint engemet, nem méltó énhozzám.” Ekkor megértettem, hogy ez az Isten akarata és elhatároztam, hogy megyek. ” De még súlyos próbák jöttek. Saját családjában talált a legnagyobb ellenállásra. Már az apa megtérése is megbotránkoztatta a családot, de hogy egyik fia még misszionárius is legyen, ez már túl sok volt. Mindenképpen vissza akarták tartani Károlyt ettől a lépéstől. Egyik rokona azt mondta: “Károly, attól félek, nagy hibát követsz el. Minden este összejövetelen vagy és nem látod anyádat. De én látom; megszakad a szíve miattad. Azt hiszem, helytelenül cselekszel. ” De Károly most már nem akart emberi tanácsra visszafordulni. így felelt: “Vigyük a kérdést Isten elél Nem akarok önfejű lenni, csak azt akarom tenni, amit Ő vár tőlem.” Nehezére esett, hogy még az az ember is helyteleníti szándékát, aki olyan nagy áldására volt. Letérdeltek és az egész ügyet Isten kezébe helyezték. — Azon az éjszakán Károly nem tudott aludni. De
