Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1984-02-15 / 4. szám
Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 748 Fordham Rd., Palm Bay, Fla. 32905. — (USPS 716300) VOL. 76., NO. 4. FEBRUARY 15. 1984. 76. ÉVF.,4. SZÁM, 1984. FEBRUÁR 15. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK H A T A L M A " (Róma 1:16) r—— _ ___ _ ___ ’’Most is nagy bátorsággal fog I KRISZTUS MINDENEK FELETT S“nl“":2o,! Amikor a filippibeliekhez írt levelet olvassuk, — különösen a második részt — együtt emelkedünk Pál apostollal. Mire a 11. vershez érünk és olvassuk: “Hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ür az Atya Isten dicsőségére, úgy érezzük Handel “Messiásából” felcsendül a híres Halleluja kórus a szívünkben. A Biblia sok része könnyekre fakaszt, más helye mély gondolkozásra és elmélkedésre késztet; van olyan rész, amely megvesszőz, van ami megvigasztal, de ez a rész felemel. Ezeket a magasztos és erős érzéseket nem bírjuk tartani sokáig. Ami felmegy, az lejön. Ez a mi lélektani természetünk. Ezt történt Pállal, amíg levelét írta. Érzéseiben lent, gyakorlati alapon kezdte, azután elragadta a lélek s Krisztus nevével együtt magasba röppent s utána ismét az anyaföldön találta magát. Felemelő érzés az, hogy Krisztus fel fog magasztaltatni az egész földön, hogy neve minden név felett való, hogy nevére minden térd meghajol, hogy minden nyelv vallja, hogy Ő ŰR! Szívünkben zeng a Halleluja, de azután mi is lecsendesedünk és kérdezzük: Mikor? Ki fogja létrehozni? Várjuk a dicső időt, ábrándozunk és gondolatunk kiterjed az egész földre s eltévesztjük szemeink elől, hogy Krisztus felmagasztalása itt kezdődik nálunk, még pontosabban: nálam. Ezt a kedves kötelességet, Krisztus nevének a dicsőítését, nem teljesítheti a világ, ezt még a világ is tőlünk várja. A módot erre a dicső eseményre megadta az Úr s megjelölte az eljárást ekképpen: “Lássák a ti jó cselekedeteiteket és magasztalják a ti mennyei Atyátokat.” Szálljunk magunkba és képzeljük el, mit látunk mi és mit látnak a pogányok? Látunk sok szép, üres templomot. Látjuk a különbséget a hétköznap és vasárnap között. A különbség az, hogy az Úr napján a legtöbb egyháztag vagy alszik, vagy iszik, ISTEN: SZERETET (I. János4:8 —16.) Az egek magasságait Krisztusért ostromoltam, a mélységek elzárt titkait érte vívtam, kerestem, sírtam. Kértem, pöröltem, zúgtam szívenszakadtan, angyalok és emberek nyelvén beszéltem, homlokom fájt, hajam lobogott a szélben-, de jaj, üres és hideg volt dalom, csak zengő érc és pengő cimbalom. Didergőn égtem, fogcsikorogva fáztam, benéztem csillagba, kráterbe, templomba, pokolba-, csak homályt, szenvedést, követ találtam s nem gyulladt láng a csipkebokorban. Viharban, tüzekben, földindulásban keresém, de nem szólt, “a halk és szelíd hang” felém. . . . S amikor fogoly és beteg voltam itt, elhagyott, árva, őszülő, ráncos, s jóságosán felém nyúltak kezek s enyhítettek édes szeretetek-, szépséges méltóságát egyszerre megláttam s a szeretetben Őt megtaláltam! Mert meleg, gyönge bűbáját csak alázatos lelki látás látja. “Isten szeretet" — j ahol szeretet van, Istent mindenki ott találja. “Zarándok az Úr pitvarában” c. könyvből
