Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-15 / 2. szám
1984. január 15. aiüJtrtHiriSgf 3. oldal M ÜLT ÉV JANUÁR 15.-1 számunkban a Szemle rovat a magyar nyelv ősiségével foglalkozott. Örömmel állapítjuk meg, hogy a mi logikus, kifejező magyar nyelvünk tényleg ősrégi. Az Európában beszélt nyelvek között a legrégibb. Az a téves, vagy egyoldalú, elfogult állítás, hogy őseink a 9. században jöttek a mai Magyarország területére és jövetelük után gazdagították primitív nyelvüket azzal, hogy a szlávoktól, germánoktól vettek át szavakat, már a dajkamesék világába tartozik. Nem áll az a tétel, hogy a magyarok 896-ban “foglalták el a hont". László Gyula a ma otthon élő talán legnagyobb történet tudós már évekkel ezelőtt közölte kutatása eredményeit, amelyek szerint egy magyar csoport már 200-300 évvel 896 előtt bejött a Kárpát medencébe. Amint László Gyula állította, és ezt az óhazai történészek jó része is elfogadta, két honfoglalás volt. Az iin. második honfoglaláskor Árpád vezette magyarok avar népet találtak s az avarok magyarul beszéltek. László Gyula kutatása azonban még nem teljes s ezt ő maga is tudta és célozott rá. További érdekes fejlemények várhatók. A mai magyarországi uralom azonban nem ad szabad folyást a történelmi és nyelvészeti kutatásnak. László sem mondhatta meg mindazt, amit felfedezett. A szovjet nem engedheti meg azt, hogy egy csatlós állam nyelve, mint a magyaré, régibb legyen, mint az orosz nyelv. * * * LÁSZLÓ GYULA ŐSTÖRTÉNETÜNK című könyve 46. oldalán közöl egy igen fontos megállapítást magyar nyelvünk ősrégiségéről és fejlettségéről. Idézzük: “A feltehető ‘uráli ősnyelv’ nem lehetett szegényes, hanem az élet mindenjelenségére felelnie kellett. Szinte azt mondhatnák, hogy minél régebbi, a civilizációtól minél távolabb eső egy nyelv, annál gazdagabb kifejezésekben, szavakban, nyelvtani szerkezetben Mai magyar nyelvészek egy nagy része kétségbe vonja, hogy létezett egy “uráli ősnyelv'. László Gyula is ezek közé tartozik. Ezért használja a “feltehető” szót és ezért teszi idézőjelek közé az “uráli ősnyelv' megnevezést. A fent idézett állításával ez a nagy magyar tudós kiemel két tényt SZEMLE a magyar nyelv fejlődési történetéből. Az egyik az, hogy nyelvünk már az ősi, az első honfoglalási idő előtt fejlett volt s az életfolyamat minden jelenségére és követelményére volt szava. A másik az előbbi megállapításból következik az, hogy nem a második honfoglalás után gyarapították őseink nyelvüket “kölcsönzésekkel és átvételekkel". László Gyula nagy tudós, akinek a kétkedéseit és idézőjeleit is komolyan kell mérlegelni. * * * DR. ACZÉL JÓZSEF, a görög nyelv tanára tollából megjelent egy könyv 1926-ban “Szittya-görög eredetünk" címén. Ezt a könyvet az akkori magyar “tudományos hatalmak" hamarosan elsüllyesztették. A könyv címe meglepő, tartalma pedig megdöbbentően újszerű. Ezt a művet az amerikai magyarok újból kiadták s nagyobb amerikai magyar könyvkereskedésekben kapható. Történelmi tény, hogy az ó-görögök a Fekete tengertől északra terülő vidéken, a mai Ukrajna területén éltek s onnan vonultak több, mint 3000 évvel ezelőtt a Peloponnészosz-i félsziget, a mai Görögország felé. A másik történelmi tény az, hogy a mai ukrajnai területen éltek ugyanabban az időben a Szittyák is, akiket a magyarok őseinek tartanak. A két nép együtt élt és egy magyar történettudós azt a megjegyzést tette: “ Végül is nem tudjuk megállapítani, hogy az ó-görögök beszéltek-e magyarul, vagy mi beszéltünk görögül. ” Dr. Aczél több mint 2000 szóról kimutatja a szittya-görög rokonságot. A szittya szavak, azonban ősi magyar szavak. Ez a szó-rokonság több, mint a hangzók véletlen összecsengése (annyi véletlen nincs). A kimutatásban a jelentés, sőt a másodlagosjelentés is, mint szél (léghuzam-perem) azonos. Felhozunk a sok egyezésből néhány példát. Figyelembe kell venni a 3000 éves múltat és a görögösített szóvégződéseket. Turó—turo-sz, seprő-szépro-sz, kád—kadosz, eszköz—eszkuosz, áldálth, száraz—szérosz, kér—khér, bátor— biator, gonosz—kuneiosz, időeudio-sz, baj—boe (segélykiáltás, csatazaj, a magyar “bajtárs” tulajdonképpen “harctársat" jelent.) Kalapács—khalupsz, {acél) dal—thall {víg), fény—fain, lámpás—lamposz. Néhány kifejezés: ágról-szakadt— agraulosz—mezei, vad, pórias. Szentem—kszanthos {aranyos). Itt a későbbi magyarok könnyebbnek találták a szent szót, mint a kszanthost. A magyarban használatos az “aranyom” szó. Létezik—aléthiz,—igaza van. {Valóság.) Dr. Aczél könyve világot vet arra, hogyan fejlődött ki a magyar nyelv arra a fokra, amelyről László Gyula írt. * * * MIÉR T ÍRJUK MINDEZT? Azért, mert magyarok vagyunk és ami szép és jó a nyelvünkben, azt megőrzésre méltó kincsnek tartjuk. Utódaink talán nem fognak megtanulni magyarul, de felemelt fővel, hálaadással gondolhatnak elődeikre és az Óhazában élő testvéreikre, akik az ősrégi magyar nyelvet beszélik és életben tartják. Új érvet kapunk fiaink és unokáink oktatására, különösen akkor, amikor kérdezik: minek a magyar nyelv? A régi magyar közmondás így szól: “Ez van ezt kell szeretni". Ezt a mondást úgy alkalmazhatjuk: Adjunk hálát, hogy nekünk magyaroknak egy ilyen szép, ősi nyelvünk van, szeressük ezt! A nyelvet emberek beszélik. S ha a nyelv használata 3-4000 évre vezethető vissza, akkor következésképpen nemzetünk kora is annyi. Tudatosítsuk ezt gyermekeinkkel és unokáinkkal. Gazdag örökséget kaptak. A hivők örüljenek, hogy az Evangéliumot, a “Jóhírt", ezen a szép nyelven hallhatják és terjeszthetik. Nem magyarkodunk és nem nemzetieskedünk, csupán örülünk és mindennap hálát adunk azért, hogy Isten nekünk ilyen kincset adott. Ezt Istentől kaptuk és mint olyant kell nagyrabecsülnünk. (*) (*)Akiket tovább érdekel a magyar-görög nyelvi rokonság, azok figyelmébe ajánljuk Orbán Árpád ‘‘Folio Hungarica” I és II könyvét. Kapható a következő címen: Stephen Szatmári, Box “H", Garfield, NJ. 07026. Az emberek napjai olyanok, mint a fű ... hogyha által megy rajta a szél, nincs többé. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön. Zsoltár 103:15—1
