Evangéliumi Hírnök, 1983 (75. évfolyam, 2-24. szám)
1983-11-15 / 22. szám
Postmaster: Send address change to (USPS 716300) Hungarian Baptist Union of America VOL. 75.. NO. 22. NOV. 15. 1983 748 Fordham Rd., Palm Bay, Fla. 32905 75. ÉVF., 22. SZÁM, 1983. NOV. 15, Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America_______Since 1908__________Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK H A T A L M A ’ (Róma 1:16) ADJUNK HÁLÁT! — MIÉRT? Hálaadás Napja az az alkalom, amikor kiváltképpen fel vagyunk buzdítva, hogy hálát adjunk Istennek “minden jótéteményiért”. A hálaadás valóban jellemvonása a keresztyéni életnek. Háládatlanság, ellenben, a jellemvonása a lelkileg fejletlen embernek. Pál Apostol a háládatlanságot más bűnök közé számlálja, mint például az erkölcstelenséget, szeretetlenséget, irigységet, fukarságot, stb. (Rómabeliekhez írt levél első rész.) Büszkeség, felfuvalkodottság, önérdek keresés, és más ehhez hasonló lelki tulajdonságok nem képezik azt a lelki talajt amelyben a hálaadás nevekedhet. De ugyanez a Pál Apostol, akinek szavai sokszor mélyen égetnek, nagyon hálás tudott lenni. “Hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus álKÖNYÖRGÉS Igazságosság napja, ragyogj föl a mi korunkban: köszönts be te néped közé, hogy a világ megláthasson. Irgalmazz nekünk Urunk! Ébreszd föl a hóit keresztyénséget a biztonság hazug álmából; tedd ismertté dicsőséged mindenütt az egész Földön. Irgalmazz nékiink Urunk! Tekintsd meg a szétszakadást, melynek halandó gátat már nem vethet; embereknek nagy pásztora, gyújts egybe az eltévedett mindenséget. Irgalmazz nékiink Urunk! Nyiss ajtókat a népeknek, égi országodnak áradását ne gátolja rosszindulat, se hatalom; teremts fényt e sötét éjben. Irgalmazz nékiink Urunk! Németből fordította: Majsai Tamás tál mindnyájatokért. “Hálát adok Istennek valahányszor megemlékszek rólatok”. így, tehát, vegyünk magunknak egy kis időt átgondolni, hogy tulajdonképpen miért is lehetünk hálásak. Ne foglalkozzunk igen sokáig a mindennapi közönséges dolgokkal, mint ruházat, eledel, stb.; hanem inkább foglalkozzunk olyan életbevágó lelki dolgokkal, amelyekért hálásak lehetünk. Elsősorban adjunk hálát Istennek mind azon egyénekért, akiknek az életök áldásként hatott mireánk. Nevezzük meg őket név szerint: élettárs, szülők, gyermekeink, szomszédok, barátok, gyülekezeti tagok, lelkipásztorok, stb. Vegyünk magunknak időt, hogy felsoroljuk ezeket név szerint. És aztán fűzzük össze neveiket egy hálaadási rózsafüzérbe, és egész éven át néha-néha vegyük elő ezt a rózsafüzért, tegyünk hozzá több nevet, hogy szívünk megteljen még több hálával. De hogyha a mi másokról való megemlékezéseinkben eszünkbe jön valaki, akiért nem vagyunk hálásak, igyekezzünk találni valami jót abban az egyénben, ahelyett hogy csak a rosszat nézzük, és nemsokára azt találjuk, hogy azért is hálásak leszünk. Mert olyan könnyű nékünk csak a rosszat látni másban, és a jót figyelmen kívül hagyni. Másodszor, legyünk hálásak gyülekezeteinkért. Egy olyan világban, amely telve van mindenféle gonoszsággal, Krisztus gyülekezete az egyedüli szervezet, amelynek a hivatása kimondottan az, hogy hirdesse azt, ami Istenies, ami tiszta, ami szent, ami igazságos, ami hűséges, ami nemes. Krisztus gyülekezetének bizonyságot kell tennie minden büszkeség, hiú dicsőség, felfuvalkodottság ellen, bárhol is találtatik, akár kint a világban, akár benn a gyülekezetben. Krisztus gyülekezete kell, hogy úttörője legyen a jobb és nemesebb életnek. Egy lelkipásztor az ujját rátette a gyülekezet ütőerére, mikor azt mondta: “A gyülekezetnek hivatása az, hogy vegye ki részét egy új világnak a létrehozatalában. Az élő gyülekezetnek a feladata nem az, hogy megvédje az elmúlt korszakból örökölt hagyományokat; de hűségesen engedelmeskedvén Isten hívásának és vezetésének, létre hozni azokat az új formákat, amelyet a jelenlegi körülmények megkívánnak”. És amidőn hálát adunk Krisztus gyülekezeteiért, ne feledjük el, hogy mi vagyunk a gyülekezet. Harmadszor, adjunk hálát Szövetségünkért, annak vezetőiért, feladatáért, és minden nemes törekvéséért. Több mint 75 éven keresztül a Szövetség magasan hordozta a Krisztusban való szabadság világosságát. A Szövetség kezdettől fogva komolyan vette Pál Apostolnak eme tanítását: “Mert Ő benne (azaz, Jézus Krisztusban) teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek O általa, és O reá nézve (azaz, az O részére) teremtettek; és O előbb volt mindennél, és minden O benne áll fenn.” (Kolossé 1:16,17) Végül, adjunk hálát Krisztusért, aki minket megváltott, és felhatalmazott, hogy prédikáljuk az evangyéliomot annak teljességében. De hogyan adjunk hálát Istennek mindezekért. Az által, hogy összegyűlünk egyszer évente egy hálaadási Istentiszteletre? Igen! De ez nem elég. Az által hogy naponta megköszönjük Istennek minden javait, amelyeket velünk közölt? Igen! De
