Evangéliumi Hírnök, 1983 (75. évfolyam, 2-24. szám)

1983-10-01 / 19. szám

6. oldal 1983. október 1. nokban, étien, szomjan. A szörnyű helyzetben sokan megőszültek és megzavarodtak. Szabadka-Kelebia- Tompa között átdobtak a magyar határon. Ott zászlóval fogadtak a magyarok, de kihirdették, hogy a 40,000 embernek tovább kell men­nünk, mivel annyi élelmiszerünk nincs. így kerültünk Ersekcsanádra. Az Úr itt is kirendelte az O angya­lait Nyárai István és neje személyé­ben. Ennek az idős házaspárnak nem volt gyermekük s befogadtak minket. S ahol eddig csak ketten ül­tek az asztalnál, egyszerre tizenhár­mán lettek. Az Úr titokzatos módon táplált és viselt gondot rólunk. Nyá­rai János és neje, akiket nagyszülők­nek mondottunk, mindketten 83 éves korukban kapták a hazahívó szót. Édesanyám lassan szárnyaira bo­csátotta 9 gyermekét. Egy vele ma­radt. 1981. március 25-én elhagyta e földi sátorházat. Az Úrhoz ment. Temetésére nem mehettem el. A New York-i gyülekezet tagjainak a szeretete körül fogott és vigasztaló­kat kaptam az Úrtól. Áldom az Urat a hivő szülőkért és nevelőkért. Az én vágyam is az, hogy mint szüleim, mások javát szolgál­jam és imáim szárnyain hordozzam azokat, akik még nem ismerik a Megváltót. Ha minden hivő édesapa és édes­anya Máté 21:22 alapján fordul a mi Atyánkhoz, hű és igaz O, hogy az Úr Jézus érdemeiért megadja kérésün­ket. HA BIBLIÁMAT OLVASOM ... Néha felébred szivemben egy titkos vágy, ha bibliámat olvasom: Jámi ott, ahol Megváltóm szeretve járt, s szavát visszhangzá hegy, s halom. Meglátni kis Bethánlát, hol Lázárt feltámasztotta. Csendben időzni ott, ahol vért izzadott, s értünk buzgón imádkozott. Ó, de mért mennék idegen vidékre el? Hisz Ö itt van, hozzám közel. Szava vigasztal, gyógyít és örömet ád, csüggedt szíveket felemel. Ahol Szentlelke áldva jár, megújulnak az életek. Szívem Öt áldja hát, mert Lelke rámtalált, s újjá teremte éltemet! Gerő Sándomé REMINISCING I recall very vividly my first Hun­garian Baptist Convention. That was in 1939 in Cleveland, Ohio. The outstanding evening was that of the Young Peoples Program. What a wonderful and memorable occasion that was! The Charles Grubers were the enthusiastic hosts on that oc­casion. I had had the privilege of meeting them in Budapest before their return to the States. In 1935 I had been appointed to go to Budapest to help open a Girls’ School along with another young lady, Maude Cobb, of Georgia. The first word of Hungarian I heard was “Újság” which was yelled when I stepped from the train that cold, dismal, Sunday morning in Novem­ber. A small boy was carrying papers on his arm, so I took for granted that the word was “Newspaper”. From that day forward I have been intrigued with that not only interest­ing but very difficult language. Study was begun in earnest early in the year of 1936. Our very compe­tent teacher lived a very short distance away from the Seminary building where we were living. In the fall of the year it became neces­sary for me to be transferred to Bu­­carest, Romania, so that language study in the Hungarian was inter­rupted. However, much to my joy and satisfaction, I was sent back to Hungary where I resumed the task of trying to learn those difficult verbs, nouns, and strange sounding words. In my absence the school had been started by Misses Cobb and Mahan. I was on the verge of getting into a working knowledge of the language when it became necessary for me to return home in 1942 after having had a short furlough in 1939. From that Convention which met in Shakers’ Square Church until the present I have had the chance to meet with the dear Hungarian brethren and sisters all these inter­vening years. I still do not know the language, but I can manage to understand quite a bit. Sometimes I understand more than I let my husband know I do! I am deeply interested in our Hungarian Baptist work because it is very close to my heart. Later I shall come back with some thoughts es­pecially concerning our women’s work. Ruby Daniel Udvarnoki Óhazai misszió ALÁMERÍTÉSEK GYULA. Június 12-én tíz hitvalló egyént merített be Kovács Imre ny. lelkipásztor, a gyulai körzet volt prédikátora. Ennek az alámerítési alkalomnak a különlegessége az volt, hogy az alámerítés napján délelőtt még csak két fiatal leány volt az alá­merítendő hivő. Délután már tíz fiatal sorakozott fel a fehérruhások­kal. Három ifjú közvetlen a bemerí­tés előtt kérte a gyülekezetbe való felvételét. A tíz bemerített egyén, egy nő kivételével, mind fiatal volt, s ez a tény az otthoni viszonyok közt nagyon sokat jelent. Abból a tény­ből, hogy a két előzőleg jelentkező alámentendő egyénből egy pár óra alatt tíz lett láthatjuk, hogy az alá­merítés előkészületeiben is nagy ál­dás van. Lelkesítenek és bátoríta­nak. Ezek a fiatalok talán már évek óta hallhatták Krisztus hívó szavát és akkor, hirtelen döntöttek. *** ORGOVANY. Május 12-én két fiatal leányt merített be Lukács Gyula helyi lelkipásztor. Az evangé­liumi üzenetet id. AlmásiMihály szi­getszentmiklósi lelkipásztor hirdette. *** A MAGYAR MISSZIÓ ÖNÁLLÓSULÁSA (Hosszas tárgyalásokat követően jött létre.) Magyarországon magyar a baptis­ta misszió. Nagyon természetesnek tűnik ez. Csakhogy amennyire ez ma természetes előttünk, annyira nem volt az, sem a szabadságharc ideje körüli Rottmayer, sem a múlt század utolsó negyedében kezdődő, Meyer nevéhez fűződő korszakban. A korszakos fordulat 1883 júliusá­ban, hosszas tárgyalásokat követően jött létre. Azután, hogy Udvarnoki András (1865 — 1945) testvér a ham­burgi szemináriumból hazatérve nem állt újra biblia- és könyvterjesz­tőnek, hanem elfogadta a tahitót­­falui körzet (Pócsmegyer és Sziget­­monostor) meghívását. Az önállósu­lás “reggeltől estig tartó vitával” járt. Néhány hónap múlva csatlako­zott a körzethez a Budapest, Irma utcai magyar gyülekezet. Ezt a kis gyülekezetei nevezik a Nap utcai gyülekezet bölcsőjének. Udvarnoki testvér szolgálatba ál­lásának volt előzménye Tahitótfa-

Next

/
Thumbnails
Contents