Evangéliumi Hírnök, 1983 (75. évfolyam, 2-24. szám)
1983-09-15 / 18. szám
6. oldal 1983. szeptember 15. Oszd meg az Evangélium örömét Testvérem! Előfordult már veled, hogy mélyen és igazságtalanul sértettek, vádoltak, rágalmaztak, megcsaltak vagy fizikai fájdalom gyötört és mégis örömmel telt volt szíved? Előadásunk címe épp erre szólít fel, amikor így szól hozzánk: “Oszd meg az Evangélium Örömét Még a Legnehezebb Próbák Közepette Is!” Alapigénk az Apostolok Cselekedeteinek könyve 20. rész 22-24 verseiben található, ahol Pál tudva, hogy szenvedésteljes lesz jeruzsálemi útja, így írt: “De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. ” Három kérdést szeretnék megvizsgálni. 1. Ki tudja megosztani az evangélium örömét? 2. Hogy nyerhetem el ezt az örömet? 3. Hogy osszam meg az örömet? I. Először vizsgáljuk meg, hogy ki tudja megosztani az evangélium örömét? Az Apostolok Cselekedeteinek 3. részében Pétert és Jánost látjuk, amint a templom kapuja előtt szemben állnak egy sánta kéregetővel, aki alamizsnát vár tőlük. Péter megszólal: “Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! ” S az ember járt. Mit is jelentett Péter szava? Azt, hogy amivel rendelkezem, — t.i. a Jézus Krisztus nevében rejlő erővel — azt szívesen megosztom veled. Az Apostolok Cselekedetei 16. részben meg Pált látjuk, amint jótéteményéért hamisan vádolják, csúnyán összeverik és börtönbe zárják, s ő mindennek dacára is imádkozik és dicsőíti az Istent. Aztán, mikor jött a földrengés és a börtönőr meghallotta, hogy senki sem szökött meg, akkor Pálhoz szaladt, leborult előtte és így kiáltott: “Uram, mit kell nekem cselekednem, hogy idvezüljek? ” Vagyis: hogy nyerhetem el azt az erőt, azt az örök életet, amely oly csodás önben? Mire Pál abban a kiváltságban részesült, hogy a börtönőrt és családját Jézushoz és az üdvhöz vezette. Megmenthetett egy egész családot, mert a legszörnyűbb próbák között is szíve örömmel és dicsőítéssel telt volt. Magam is tapasztaltam, hogy amíg csak vallásoskodó, templomjáró, jóttevő keresztyén voltam, addig — bár bántott a lelkiismeret — mégsem tudtam bizonyságot tenni Jézusról senkinek, mert nem volt mondanivalóm. Aztán, amikor egy testvérem felhívta figyelmemet, hogy hívjam szívembe Jézust, kérjek tőle bűnbocsánatot és fogadjam el az örök üdvöt (mely azoké, akik hiszik, hogy O az Isten Fia), akkor nagy változás állt be. Ez volt az a perc, amikor túláradó örömet nyertem, mert tudtam, hogy Jézus szívemben van, bűneim bocsánatot nyertek, s a menynyekben rám váró helyhez jutottam. Ezután már volt mit megosztanom! S az ige alapján megosztottam, csak úgy egyszerű szóval az említett csodákat és örömmel láttam, hogy mások is átélték ugyanezeket. Volt mit megosztanom. S mikor volt megosztani valóm, akkor ez másokat is üdvre vezetett. Mire oktatnak ezek a példák? Arra, hogy csak az oszthatja meg mással az evangéliumi örömet, aki maga is rendelkezik ezzel az örömmel. Csak azt oszthatjuk meg, ami van! II. De hogy nyerhetem el ezt az örömet? — hangzik második kérdésünk. A feleletet erre már részben megtaláltuk. De csak részben. Mert azt tapasztaltam, hogy amikor Jézust szívembe hívtam, bocsánatot és üdvöt nyertem, akkor ugyan egy állandó, túláradó öröm betöltötte a szívem, de ez az öröm a legsúlyosabb órák között nem mindig látható, bár engem bátorít. Ezért további lépéseket is kell tennem. A következő lépés az volt számomra, hogy teljesen kiszolgáltassam magam Istennek, hogy Szent Lelke által uralhasson, irányíthasson, alakíthasson. Majd meg kellett tanulnom a próbák terhe alatt ismételten megmegújítani ezt az átadást magam és Istenem előtt. Többször ki kell mondanom, hogy “Uram ebben a próbában is csak a Te akaratodat óhajtom, még akkor is ha sajog testem-lelkem. ” Továbbá rájöttem arra, hogy a próba alatt ismételten emlékeztetni kell magam és Istenem arrólv hogy bízom benne. Tudom, hogy O tudja, hogy mi a legjobb számomra. Hiszem, hogy nem enged nagyobb terhet, mint elviselhetném. Hiszem, hogy áldani fog általa és nevére dicsőség fog származni ebből az élményből. S ezek a nyilatkozatok erősítik hitemet, bátorítják szívemet. Végül megtanultam azt is, hogy a nehéz órákban gyakrabban, naponta többször kell a Bibliához menekülnöm. Ilyenkor arra van szükségem, hogy Isten ígéreteit ismételten olvassam, idézzem, ahhoz ragaszkodjak, arra álljak, abban bízzak; míg a vihar elvonul és jön a felszabadulás. Két héttel ezelőtt egy 46 év körüli embert temettünk. Hat éve küszködött rákbetegséggel. A legnehezebb órákban sem adta fel a harcot. Szíve mindig tele volt örömmel s mindenütt csak Jézusról szólt. O megtanulta megosztani örömét a próbák között is. Halála után lelkészünk felesége költeményt írt emlékére. Néhány sort idézek belőle: EGY HIVŐ TÁVOZÁSA “...Istent nem vádolta soha, akaratát kérdőre nem vonta. Inkább csak Jézusról szólt és nevét áldotta. S mivel csodás szeretete sok lelket érintett, soha-soha sem feledem ezt az istenfélő embert.” (G.L.) Hogyan nyerhetem el az evangélium örömét? Jézus befogadása, bocsánat kérés és üdvnyerés után, teljes As folyamatos átadás által; ismételt kegyelmébe, bölcsességébe és szerelmébe vetett bizalom kinyilatkoztatásai által; és ígéreteinek olvasása, idézése, valamint Hozzá való ragaszkodásom által. Ezeket a lépéseket néha naponta többször meg kell ismételnem. Néha csak hetente többször, vagy havonta. De a próba súlyától függően ismételgetnem kell, míg a bennem rejlő öröm kifelé is kiárad belőlem és így másokkal megosztódhat, mert újul és buzog bennem. (A nők konferenciáján elhangzott beszéd.) Mátrai Mihályné Második rész következik.
