Evangéliumi Hírnök, 1983 (75. évfolyam, 2-24. szám)
1983-01-15 / 2. szám
1983. február 15. 5. oldal r~ NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Nő konferencia elnök: Bánjai Sándorné Alelnök: IQ. Sebestjén Jánosné Titkár: Novák Lászlóné Pénztáros: Mrs. Henry Austin Emberi életünk kísértései (Jakab 1:2—12.) A komoly lelkiéletet élő ember, szinte állandóan a Sátán kísértésének célpontja, szinte kifogyhatatlan az eszközök megválogatásában. Az ördög Megváltónkat sem kímélte, de mindig eredménytelenül. Őt mindenekben megkísértette, kivéve a bűnt. Mintegy tíz esetről van feljegyezve az evangéliumokban, amikor közvetve, vagy közvetlenül kísértette Urunkat a sátán, de sikertelenül. Mi a kísértés? Kísérletezés, próbálgatás, rábeszélés, befolyás valamire, amiből kár származhat. Urunk mindig tud róla, miért engedi ezt meg a sátánnak? Mi a célja? Hitünk, engedelmességünk próbája. Türelmünk és bizalmunk fokozása, jellemszilárdságunk edzése, hogy kitűnjön szellemi értékünk valódi volta. Hűségünk, szeretetünk, áldozatkészségünk, állhatatosságunk igaz volta, mint ezt Jób esete és az aranyat próbáló ötvös munkája igazolja. Az Ige szerint: “Boldog ember az, aki a kísértésben kitart!” Qak. 1:12.) De akik a kísértőre hallgatnak, csapdába esnek, mint Éva az Édenkertben és Júdás a főpapi udvarban. Ilyen esetekben segítenek a sátánnak kinyitni a pokol kapuját, önmaguk és mások számára is. Éva, hitelt adott a kísértőnek, meghallgatta és elhitte, amit mondott. Júdás tanácskozott és fizetést kért szolgálatáért, mely testi és lelki életébe került. Mi is sokféleképpen megkísértethetünk, ezért figyeljünk meg néhány dolgot, melyek velünk is megtörténhetnek. Kísértés a szomorúság; mikor szeretetet vetettünk és gyűlöletet arattunk, mikor jótettünket rosszal viszonozzák. Mikor imáink meghallgatás nélkül maradnak; ha a gonoszok virulását és az igazak gyötrődését látjuk. Kísértés, amikor úgy érezzük nagy próbánkban, hogy Isten elhagyott és testvéreink is ellenünk fordultak. Szeretteinket elveszítjük, míg mások örvendeznek övéik társaságában. Ilyenkor a szomorúság erőtlenné teszi lelkünket és a kísértő kacagva kérdi: No, hol van most a te Istened? Akinek hittél, akinek hűségesen szolgáltál, akiben bíztál, akit hirdettél, hol van? Ilyenkor jön a félelem, a csüggedés és a velünk történt eseményekben nem eszközt látunk, hanem célt. Csak erőtlenségünkre, tehetetlenségünkre nézünk és nem látjuk, hogy a Sátánnal szemben angyaloknak serege vesz körül, hogy hadakozzon érettünk. A sátán újabb cselt eszel ki, és a keserűség, bánat sötét légkörével vesz körül, és élénkbe tárja övéit, hogy lássuk, mennyivel jobb soruk van azoknak. Miután testben élünk, kötve vagyunk az anyaghoz, melyre szükségünk van s ezt a sátán is tudja. De vigyázzunk, a megtért lélek nem lehet rabja az anyagnak, mivel az csak eszköz. Az Úr Jézusnak az egész világot felkínálta, ha leborul előtte és imádja őt. A gazdagság nagy kísértő körülmény, és általa a lélek igen mélyre süllyedhet, ha önzővé, kapzsivá és szívtelenné válik. Valaki úgy mondotta egyszer: “Ahol a pénz, ott a hatalom!” Nagyon szomorú tapasztalathoz jutott az illető, mert a háborúban lakóhelye ostrom alá került s nem tudott a sok pénzével, hatalmával mit kezdeni, nem tudott egy szeletke kenyeret sem venni és feleségével együtt éhenhalt. Akik pedig nem a pénzükben, hanem Istenben bíztak, azoknak Isten kirendelte a mindennapi kenyeret és élelmet is. Az anyagias lélek egyre jobban rabjává válik az anyagnak, és eltávolodik a mennyei légkörtől és szellemi élete teljesen elsötétül, mivel a világ világossága, Jézus Krisztus fénye nem juthat el hozzá. Pedig nála nélkül nincsen a léleknek ellenálló képessége a kísértő vei szemben. Az Ő ereje és segítsége nélkül, senki sem tudja legyőzni a gonoszt. Az apostol Pál bizonyságtétele is ezt közli velünk, amikor kijelenti: “Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem erősít” (Fii. 4:13)! Ezt tapasztaltam én is, több évtizedes szolgálatom alatt. A hivő léleknek Isten az erőforrása és Jézus Krisztus sugározza ezt a kifogyhatatlan mennyei erőt állandóan. Figyeljünk és éljünk általa. Dorkás asszony ^^rrornnnnnmnnnnnrro^ % THE GLORIOUS ° l HUNGARIAN i ° HERITAGE l o o We as members of The Hungarian Baptist Union of America become concerned at times because of the diminishing of our ranks. It is hard for us to realize that it is appointed for all of us “Once to die” and that it is a natural progression if we have no infusion of new people into our midst. Since there is now no appreciable immigration, the challenge of our Hungarian churches is the holding together of an ever decreasing number of people within the church. It is however, extremely short-sighted of us to allow ourselves the luxury of remaining status quo. Our number one challenge is still the winning of souls for Jesus Christ. This we should do in whatever area and in whatever language that will accomplish our mission. If this is accomplished in the Hungarian language, we are doing the proper thing. If on the other hand, this is not being done, we should review our priorities and embark on a course of action that will accomplish the true goals of our churches. It is not the retention of a system or a language that should be our primary concern, but rather the number of souls that are won for Christ. We so often think that we are fulfilling God’s sommands when we selfishly confine the word of God only to ourselves and forget about the many people who are outside of our own fellowship and who do not understand the language that is being preached. This was, and still is, especially true in regard to our own children who should be our first concern. They were with us in their youth and were not fully receiving spiritual sustenance in a manner that would be lasting for them. These children are now either completely outside of our fellowship, or are serving in English speaking churches. They are holding responsible positions in these churches and we miss their input into our own programs. If we are smart, we will learn from our past mistakes. We cannot endure for long without fresh and new ideas from our younger people — and yet, are we satisfying
