Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-05-01 / 9. szám
VOL. 73., No. 9, MAY 1, 1981 (USPS 716300) 73. ÉVF., 9. SZÁM, 1981. MÁJUS 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America_______Since 1908__________Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Róma 1:16) . NAPJÁN amely olyan fényesen tündökölne minden kiváltság felett, mint az édesanyai hivatás. Azoknak a kivételes adottságoknak a koronája, amellyel asszonyok bírhatnak és amely alapvetően meghatározhatja minden embernek a sorsát. Ez az az Istentől kapott kiváltság, amely az asszonyi érzéseket megtölti megszentelt tartalommal, kivételes boldogságot adó tartalommal. S ezt talán csak azok tudják igazán, akik bármi okból megfosztanak ettől a kiváltságtól. Hiába volt szép ábrázata és szép termete Rákhelnek. Hiába szerette a férje inkább őt. Fájdalmas lelkének sivársága sikolt fel abban a panaszos kérésben: “Adj nékem gyermeket, mert ha nem meghalok!” Vagy gondoljunk Anna gyászára, aki hiába vitt évente két részt a templomba és hiába szólt vigasztalóan az ő férje: “Avagy nem érek-e néked többet tíz fiúnál?” Csak az Istentől kért és kapott gyermek vigasztalhatta meg (Sám. I. 1:27). Az igazi asszony gyermekéért és gyermekével együtt szereti igazán a férjét. A kiválasztott Szűz, aki Isten angyalának szólja szilárdan: “Én férfiút nem ismertem”, a nagy tisztesség hallattán: ...“és szülsz fiat és nevezed nevét Jézusnak...”, alázatos örömmel mondja: “Imhol az Úrnak szolgáló leánya, legyen nékem a te beszéded szerint” (Lk. 1:31 — 38). S noha kegyetlen kíméletlenül járta át a szívét az éles tőr, ahogy az előre megmondatott, mégis boldognak valljuk őt ma is mindazok, akik hiszünk a Jézus Krisztusban. Szentséges ajándéka az Istennek az Édesanya. Egyik kiváltsága az emberi nemnek, minden más élőlénnyel szemben. Egy kedves testvérünk bölcs mondása: “Az állat úgy születik e világra, hogy mindent tud, ami az élet rendjéhez szükséges. Az ember csak tanulni tud. És az, hogy tanul e vagy sem és az, hogy kitől tanul, meghatározza a sorsát.” Ez valóban igaz. Az édesanyai szív melegsége, ajkának erkölcsi tanítása (Péld. 1:8), hitbeli szilárdságának személyes példája (Tim. II. 1:5) pótolhatatlan ajándék. Ezekre épül fel a nemes emberi élet. Ezek híján megvetetté lesz a pogány kananeus, erkölcsi romlottsága miatt. Halálra keserítik környezetüket a kitteusok leányai (Móz. I. 27:46). Elfordítja Isten választott népének szívét a rafinált moábita asszonyi szó (Móz. IV. 25:1-3). A sokféle válság között is legnagyobb válsága a ma élő nemzedéknek a családi tűzhely válsága. Minél könnyebben ég hamuvá a testiesség csalárd oltárán az anyaság szentsége és vele együtt a családi oltár szentsége, minél könnyebben adják át az édesanyák és általában a szülők gyermekeiket neopogány, szabados gondolkodásának, annál jobban siettetik az emberiség általános elszegényedését, romlását. És viselik fejükön a történelem és az Isten ítéletét. A közeli rokonságban volt egy irigyelt házaspár, akik Budapesten éltek, jó körülmények között. De nem volt gyermekük. Nagy szerencsének tartottuk, amikor egyet a sok rokon közül kiválasztottak és örökbe fogadták. A fiúból jónevű építész mérnök lett. Házassága szétesett, egyedül élt, boldogtalanul. Egyszer fájdalmasan beszélte el nekem: “Tudod testvérem, engem mindenki irigyelt, mert jó módba kerültem. De senki nem gondolta, senki nem is sejtette, hogy én milyen szerencsétlennek éreztem magam. Én nem ismertem mi az anyai szeretet és valójában én sem tudtam szeretni senkit. Végig hordoztam egy fájdalmas sérülést. Soha nem tudtam megérteni édesanyámat, aki le tudott mondani rólam csak azért, hogy valamivel többet érjek el az életben. ” Ez az ember alig ötven éves korában meghalt. Mint népiesen mondani szokás, megszakadt a szíve. Valóban szívbántalmakban halt meg. A jobb mód nem tudott jobbat adni az Édesanyánál. De meg tudta fosztani a szerető otthon melegétől és attól, hogy megtanulja, hogyan kell meleg fészket rakni. Helyénvaló idézni Petőfi Sándor egyik szép verséből az alábbiakat: S anyánkat, ezt az édes jó anyát, O, Pistikém, szeresd, tiszteld, imádd! Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom', De megmutatná a nagy veszteség: Ha elszólítná tőlünk őt az ég... Helyénvaló idézni a tíz parancsolat idevonatkozó igéit: “Tiszteld Atyádat és Anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az ÚR a te Istened ád tenéked!” Oláh Lajos
