Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-01-01 / 1. szám
1981.január 1. 7. oldal “KICSODA ÜDVÖZÜLHET?”----------------------Márk 10:17—27. --------------------Egy gazdag ifjú az örök élet elnyerésének feltételeiről érdeklődött az Úr Jézustól. Válasza megdöbbentette a kérdezőt, és szomorúan hátat fordított az Úrnak — Aki pedig megkedvelte őt. Eltávozott, lemondván az üdvösségről. A tanítványokat is megdöbbentette a váratlan fordulat, az erényes, tiszta életű, Isten törvényeiben járó ember távozása, és föltették egymásnak a kérdést: “kicsoda üdvözülhet tehát?” Ez a kérdés kiemelkedik mindennapi életünk ezer kérdése közül. Mert az üdvösség megtartást, megmentést jelent. A kérdés magában hordja az igazságot, hogy nem mindenki üdvözül. Bár az írás szerint Isten minden embert üdvözíteni akar, és “azt akarja, hogy minden ember az igazság ismeretére eljusson”, mégis az emberi konokság, könnyelműség vagy a feltételek mellőzése megfosztja az embert az örökélet lehetőségétől. Benne van a kérdésben az is, hogy az ember veszélyben van, ebből önmaga erejével nem tud megszabadulni. A kérdésre pedig csak a Megváltó tud megcáfolhatatlan választ adni. Ezt a kérdést sokan fölteszik, de a kérdés mögött nem mindig a menekülést kereső lélek érdeklődése van. Volt, aki azt kérdezte az Úrtól: Mester, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? (Lk 13:23). — A kérdés ilyen feltevése a kíváncsiság, a statisztikai tudakozódás kérdése. Ebben nincs semmi a személyes, saját üdvösségét kereső ember tudásszomjúságából. Sokszor találkoztam olyan kérdéssel is, hogy “melyik egyház üdvözít”? Az ilyen kérdés-föltevők azt várták, hogy a saját felekezetemet nevezem meg, és nagy szemeket meresztettek, amikor azt mondtam: egyik sem, mert nincs üdvözítő egyház, csak üdvözítő Krisztus van! Meg van írva: “Nincsen senkiben másban üdvösség, és nem adatott más név, amely által megtartatnánk, csak az Úr Jézus nevel” Ha egy orvosi lapban a rákbetegség gyógyításáról olvasunk, a kutatásról és az eredményekről, mennyire másként olvassa azt, aki tudja a betegségét, és saját gyógyulásának lehetőségét keresi benne, mint az, aki csak érdeklődik. Az üdvösség kérdése is akkor válik életbevágóan komollyá, ha tudatára ébredek annak, hogy csak két lehetőség van: üdvösség vagy kárhozat; élet vagy halál; örök boldogság vagy örök gyötrelem! És ha tudom azt, hogy ennek a kérdésnek itt a földi életben kell eldőlnie, akkor nem a más üdvössége érdekel, hanem az enyém! Akkor a kérdést csak úgy tehetem föl: “Mit kell nekem tennem, hogy üdvözöljek? ” Megváltónk mind az ismeretlen kérdezősködőnek, mind tanítványainak megválaszolta a kérdést: egyik felelet így hangzott: “Az embereknél ez lehetetlen, de nem az Istennél, mert az Istennél minden lehetséges!” — Másik válasza ez volt: “Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert sokan — mondom néktek — sokan igyekeznek bemenni, és nem mehetnek. Mikor a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdenek kívül kiáltani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram, Uram, nyisd meg nekünk, O felelvén azt mondja nektek: nem tudom, honnan valók vagytok ki... távozzatok el tőlem... Ezekből a válaszokból kiviláglik, hogy emberi erőfeszítéssel, jámborkodással, szabályok betartásával, önigazsággal meg nem szerezhetjük üdvösségünket. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az ember tétlen közönybe merülhet, nem kell keresni nie üdvét, boldogságát. Sőt azt mondja az Úr, hogy az üdvösség megnyerésére való törekvés sürgős: “Igyekezzetek bemenni... ” Az Úr adja a nyitott ajtó lehetőségét, mindent elhárít az üdvösség után sóvárgók htjából, de nem küld értük helikoptert, nem ragad el bennünket, mint Illést, nekünk kell vennünk a fáradságot, sürgősen megragadni a lehetőségeket, Isten csodálatos szeretetét, amíg be nem zárul a kegyelem ajtaja. Lehet, hogy közel vagyunk az ajtóhoz, sőt figyeljük azokat, akik áthaladnak rajta, de mi nem lépünk be. — Ki tudja, hányán lehettek Nőé bárkájának közelében, vitathatták azt, amit Nőé és családja művelt, de amikor Isten bezárta az ajtót, és jött az ítélet, a közelség nem mentette meg őket! Istennél minden lehetséges! — mondja Üdvözítőnk. Bármilyen nagy bűnös, aki emberek előtt elvesztette becsületét, akinek nincsenek barátai, akitől elfordultnak az emberek... Isten azt is meg tudja menteni! Aki Hozzá jön, Ő mindazoknak menedéket ad! Uram, Istenem! Én nem akarok elkárhozni! De üdvözülni sem tudok a magam erejéből. Nyújtsd ki mentő karod, és ragadj ki az ítéletből! Légy házam és szívem lakója, és mondd azt, amit Zékeusnak mondtál: “Ma lett üdvössége ennek a háznak!” (Lk 19:9)- Kovács Imre (Békeliírnök) European Baptist Press Service Interest in Bible Growing By John M. Wilkes Warsaw — Interest in the Bible is growing immensely in Poland, and the only limits on its distribution depend on the paper supply from outside sources. So says Mrs. Barbara Enholc-Narzynska, director of the Polish Bible Society, in an interview marking her 25th year with the Society. Even in a country which is not a major paper producer, the Society prints some 200,000 Bibles, New Testaments and Scripture portions annually. It has placed 7.5 million Bibles in circulation since World War II. And it all depends on paper. Headquarters for the Society’s nine-member staff is 40, Novy Swiat (New World Street), a major avenue in the centre of Warsaw. Offices, conference rooms, the mail order section, a translation centre and sales shop are located here. In addition to book shop sales, the Scriptures are available through churches and parish houses throughout Poland. There are also many postal orders, even from outside Poland. Last year the Society filled about 12,000 foreign orders. Mrs. Enholc-Narzynska says the Bible, as the first book ever printed in Polish, exerted early influences on the language. The first full translation was made later, in 1563. A Ro
