Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)

1981-03-15 / 6. szám

Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja

“AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK H A T A L M A ” (Róma 1:16)

LKÁRBA VESZETT ÉLET

“ Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött és nap, mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldús is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele. Ez azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Egyszer aztán meghalt a koldus és felvitték az angyalok A brahám kebelére. Meghalt a gazdag is és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Abrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, A brahám, könyörülj rajtam, és küld el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe és hűsítse meg nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Abraham így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben éppen úgy, mint Lázár a rosszat. O most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Mire az így szólt: Akkor arra kérlek atyám, hogy küldd el őt apám házához, mert van öt testvérem, beszéljen a lelkűkre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. A brahám így válaszolt: Van Mózesük és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! De az erre azt mondta: Nem úgy, atyám, A brahám, de ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. A brahám azt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül” (Lk 16:19-31).

Jézus hallgatói, a farizeusok, nagyon jól ismerték és meg is értették

ezt a példázatot. Nem a kárhozatról szóló tanítás, hanem a kárhozatra jutott ember jelleme volt az új ebben a példázatban. Nem kell embert ölni, lopni, csalni, vagy valami kirívó bűnt elkövetni ahhoz, hogy valaki kárhozatra jusson. Az ízetlen só sem ártalmas, mégis kivetik mivel haszontalanná vált.

A példázatbeli gazdag egyik bűne a fösvénység volt. Úgy olvastuk az igében, hogy Lázár kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a morzsalékkal, amely a gazdag asztaláról lehull, de a fösvény gazdagtól még ennyit sem kapott. Pál apostol az efézusi levél 5. rész 3. versében a fösvénységet bálványimádásnak nevezi. A kolossébeliekhez írt levél 3:5. versében pedig azt mondja: “Öldököljétek meg a ti tagjaitokban a tisztátalanságot... és fösvénységet, ami bálványimádás”. De a Zsidókhoz írt levélben is beszél arról, hogy fösvénység nélkül való legyen a magaviseletek (13:5).

A fösvénységgel párosult az önzés. Önzés az, ha nincs bennem hajlandóság sem megosztani a birtokomon levő javakat másokkal. Ha valaki mindig csak tanul, de ismereteit nem hajlandó közkinccsé tenni, annak tudása hiábavaló. A hit is csak akkor élő és igazi, ha egymás épülésére és cselekedetekben nyilvánul meg. Az Úr Jézus megüresítette magát, szegénnyé lett azért, hogy minket gazdagíthasson. Élete odaáldozásával megváltott minket, hogy megoszthassa velünk dicsőségét. Amíg ezen a földön járt, soha nem használta fel öncélúan isteni hatalmát. Saját maga érdekében a negyvennapos böjtölés után sem változtatta a köveket kenyérré. De kész volt megelégíteni az éhező ezreket a pusztában. Mindig megszánta a betegeket és meggyógyította őket, önmaga pedig hordozta a mi betegségeinket, ahogy ezt már Ésaiás próféta megjövendölte: “Betegségeinket ő viselte, fájdalmainkat hordozd" (És. 53).

Haszontalanná lesz az olyan élet, amely fösvény és önző. Csak élvezni akarja javait és nem osztja meg senkivel. Pedig mindenkinek haszonra adatik a testi és lelki jó egyaránt.

A haszontalan élet magában hordja az ítéletet. A Szentírásban leírt terméketlen fügefa és terméketlen szőlővessző példázata is ezt bizonyítja.

Egyetlen földművelő sem tűri meg a terméketlen fát, mennyivel inkább nem tűri meg Isten a haszontalan, önző embereket az Ő országában. Azért mondja az Úr Jézus nagyon hangsúlyozottan a talentumokról szóló példázatában, hogy “A haszontalan szolgát pedig vessétek a külső sötétségre” (Mt 53:30).

Mit cselekedjem hát, ha üdvözülni akarok?

A Szentírás adja meg erre az egyértelmű feleletet: “Azt törekedjetek megvalósítani magatokban, ami Krisztus Jézusban is megvolt” — mondja Pál apostol, a Fii. 2:5-ben, és itt különösképpen az Úr Jézus önzetlen szeretetére utal.

Egy gazdag ifjú ment el az Úr Jézushoz és azt kérdezte tőle: Mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? S Jézus azt válaszolta: “Add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek és kincsed lesz mennyben’’. Aki az Úr Jézusnak ezt a tanácsát elfogadja hittel és tud önzetlen szeretetből fakadó jó szívvel másokon segíteni, annak az élete nem haszontalan, kárbaveszett élet. Egy másik alkalommal Jézus azt tanácsolja vendéglátójának:

“Ha ebédet, vagy vacsorát készt-