Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-03-01 / 5. szám
6. oldal 1981. március 1. Miért fontos a helyes beteglátogatás? JOB (IV) Urunknak vigasztaló kegyelmét kérjük az ő közvetlen utódainak, mint volt hittestvérei közvetlenül a Shaker téri gyülekezetből. “Az Úr törvényében volt az ő gyönyörűségük” (Zsolt. 1:2), és ezt meleg szívvel, bátorításra kívánjuk kedves olvasóinknak, hittesvéreinknek bárhol is élnek és olvassák az Evangéliumi Hírnökünket! Némethy László PETHES TV.-NÖ LEGKEDVESEBB ÉNEKE EZ VOLT: Jézusom kebelén vár nyugalom. E remény biztat e vándor utón. Int nekem siess e bűnből oda, Rég kész van részedre dicskorona. Isten adja kegyből a szép mennyet, Mit Jézus régen már elkészített, Fáradt vándor nyugtát ott felleié, Mit itt nem bírt folyton azt élvezi. Dolgozom vigan, míg itt időzöm. Időm hamar lejár fent nem küzdőm. Mert sok bűn sebet ejt a szívemen, Haza érve, gondom, ott feledem. Honomra gondolok bízni vágyva. A lelkem ott evez öröm árba. Nem viszem mennybe fel szenvedésem, Teljes üdv, béke lesz örök részem. KAR: Mennyei nyugalom szent nyugalom Jézustól készítve e drága hon. Angyalok karával zengedezve Dicsőség Istennek szent nevére. OLÁH LAJOSNÉ: A második mérföld “Ha valaki egy mérföldre hív el, Menj vele kettőre!” Amikor Jézus ezt mondja néked, nem a te erődre épít. Nem a te lelkesedésedre, hitedre, erődre. Nem számol emberi mértékkel, mert a második mérföldet sokan nem érték el! A második mérföld, jaj, nagyon nehéz! Sokszor a lélek bármennyire kész, az elsőt is nehezen teszi meg, mert a test leroskad, erőtelen. Jézus nem emberi erőre gondol, csak arra építhet, amit Ö ad neked; természetfeletti, isteni erőket. Megvan-e a szoros kapcsolatod Vele? Érzed-e, hogy árad az Ö ereje? Akkor indulj bátran! Engedj embertársad kérő szavának, lesz elég erőd a második mérföldre! Nyomorúságodat csak Isten dicsőítése által győzheted le. Az elmúlt alkalommal beszéltünk arról, hogy lehet helyesen és helytelenül látogatni beteg testvéreinket, ismerőseinket. Most hadd vizsgáljuk meg az ige világosságában, hogy miért fontos a helyes látogatás? A Bibliában azt látjuk, hogy az Úr Jézus elvárta a betegtől, hogy “akarjon” meggyógyulni. Mivel szabad akarattal vagyunk teremtve, így Isten Fia sem segíthet rajtunk, ha nem “akarjuk”. (Ez a tény mindenben fennáll, még megtérésnél is.) A gyógyuláshoz szükséges “akarat” kialakulása pedig erősen függ a beteg lelkiállapotától. A beteg lelkiállapota pedig éppen betegsége miatt erősen befolyásolható. Ennél fogva a beteglátogató szinte átveszi a “lélekgyógyász” szerepét és helyes vagy helytelen látogatásával elősegíti, vagy hátráltatja ennek az “akaratnak” kialakulását. A helyes látogató igével, imával, gyengédséggel, rövid látogatásával felderíti a beteget. Távozáskor megtapasztalja, hogy a beteg boldogabb, több hittel telt, erősebbnek érzi magát, hálás. Röviden: a látogatásból energiát nyert. Elnyerte azt az energiát, amely szükséges volt számára ahhoz, hogy “akarjon" meggyógyulni, hogy higyjen a “gyógyító” ígéreteiben, szeretetében. Ezzel szemben a helytelen látogató pedig kimeríti a beteget. Hosszú beszédével, idézett történeteivel, okoskodásával, “ujjmutogatásával”, csak fárasztja a beteget. Távozásakor azt tapasztalja, hogy a beteg elhagyja magát, erőtelen, hitet-vesztett, reménytelen, vagy ingerült. A látogatás következtében energiát vesztett, akaratereje kigyengült, hite ellankadt. Jób ezt erősen megtapasztalta. Ezért többször, többféleképpen kérlelte látogatóit, hogy hagyják abba vádjaikat, okoskodásukat. Kérte őket, hogy hallgassanak, kérte őket, hogy próbálják megérteni állapotát. Igyekezett arra, hogy megőrizze saját nyugalmát, hitét, de aztán egy idő múlva betelt a pohár... Mikor látta, hogy látogatóit semmi sem győzi meg, akármit csinál, ők csak “mondják... mondják... a magukét”, akkor felszakadt belőle a megállapítás; “nyomorult vigasztalók vagytok”. Miért fontos a helyes beteglátogatás? Hogy ne legyek, ne légy “nyomorult vigasztaló”, hanem értékes, hitet, életerőt fakasztó vigasztaló. Most pedig hadd idézzek “mai” példát a fentiekkel kapcsolatban. 1. Egy testvérünk mondta el, hogy súlyos fej-operáció után egy látogatója azt gondolván, hogy ő nem hall, így szólt leányához: “Édesanyád meg fog halni. ” A beteg leolvasta szájáról mondanivalóját. Azonnal Istenhez kiáltott erőért, mert érezte, hogy a “nyomorult vigasztaló” legyengítette. Aztán meggyógyult és fájdalmasan közölte ezen látogató hatását. 2. Egy alkalommal, vasárnap délután hasgörcsöm támadt. Orvost ilyenkor nehéz találni. Nem tudtam hova forduljak. Váratlanul betoppant nagybátyám, s a család térdreborult. Nem beszéltek, nem vádoltak, csak meghallgatták panaszomat és imádkoztak. Néhány perc múlva velük ebédeltem az asztalnál. “Helyes vigasztalók” voltak. 3. Máskor: vesemedence gyulladással otthonomban fekve egy fiatal testvérem látogatott meg. Jókedelyű volt, sokat nevettetett. Rövid ideig felderített, de amint egyik óra telt a másik után, s még mindig viccelődött, éreztem, hogy kezdek kimerülni. Mire elment, már túl késő volt... Olyan görcsöt kaptam, melynek következtében kórházi kezelésre szorultam. Hosszú látogatása “helytelen” volt. 4. Aztán előfordult az is, hogy az egyik testvérünk sok szenvedés után egy operáción esett át. A testvérek sajnálták és nagy csoportban látogatták. Testvérünk már jobban volt, az orvosok már biztatták, mindenképpen javulás csodájáról biztosították. Ennélfogva örült az ifjúság csoportos látogatásának. Velük énekelt, imádkozott, igét hallgatott. Aztán rövid látogatásuk után rohamosan gyengült. Az orvosok még mindig azt állapították meg, hogy minden szépen javul, de életereje mégis csak egyre csökkent. Miért? Majd legközelebb elmondom. Most csak azzal búcsúzom, hogy elmondjam, hogy arra vágyom, és azt kérem, hogy értékes, életet fakasztó, hitet adó “vigasztaló” legyek. Mátrai Mihályné
