Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)

1981-03-01 / 5. szám

1981. március 1. de túl sokáig maradnak a betegnél. Tíz-tizenöt perc elég! Harminc perc­nél több már túl sok! 3. Olyanok, akik alig figyelnek a beteg mondanivalójára, de minden alkalmat megragadnak arra, hogy maguk sokat és hosszan beszéljenek. Ilyenkor elmondják, hogy nekik vagy ismerőseiknek is volt a beteghez hasonló bajuk, “sajnálattal értesítik” őt arról, hogy a kimenetel nem volt mindig kedvező. Némelyik sohasem gyógyult meg, más belehalt, aztán itt-ott egy-egy meggyógyult. A tör­ténet gyakran úgy kezdődik, hogy: “Volt egyszer egy ismerősöm...” Vagy úgy, hogy: “Velem is megtör­tént, hogy...” Olyanok, akik igével akarják ma­gyarázni, hogy miért következett be ez a betegség barátjukra. “Feljebb bölcselkednek, mint adatott volna”, mert ennek titka az Úrnál van el­rejtve! Egy hatalmas ókori király az Isten népe közül választott egy szép leányt és királynői tisztségre emelte. Külön­leges és csodálatos helyzet! Semmi­esetre sem lehet véletlen. Kortársai véleménye szerint talán megalkuvó, mindenáron felfelé törő volt Eszter. Isten terve szerint: népének meg­­mentője. A gyenge, törékeny asszony élete kockáztatásával lett közbenjáró a király és a zsidó nép között. Ez a szolgálat nem volt könnyű. Urának egyetlen szavára, vagy intésére ítélet várhatott volna rá és népére. De csak addig szabódott, míg győzedelmes­kedett szívében a népéért érzett féltő szeretet. A népért való közbenjáró szolgálat sohasem könnyű, de magasztos és dicső. “Egy közbenjáró, az igaz Jézus Krisztus. ” A mi drága, legfőbb szó­szólónk, Jézus Krisztus, aki földön­jártakor szüntelen könyörgött éret­tünk, még főpapi imájában és halá­los keresztjén is, most pedig az Atya jobbján ül és közbenjár az övéiért. De ez nem jelenti azt, hogy nincs szüksége a mi szolgálatunkra. Misz­­szióparancsa egész addig érvényes, míg le nem jár a kegyelmi idő. Nyis­suk ki szemeinket, és ne csak mesz­­szire tekintsünk, a pogány mezőkre, hanem a közvetlen közelünkben élő 5. Olyanok, akik első látásra meg­állapítják, hogy bizony beteg testvé­rük nagyon rosszul néz ki, sápadt és meggyötört. Folytathatnám tovább, de ennyi is elég annak megvilágítására, hogy az ilyen látogatók helytelenek. Hadd fordítsak inkább több időt arra, hogy ezzel szemben pedig milyenek a helyes beteglátogatók? 1. Olyanok, akik imában előre felkészülnek. Kérik Isten áldását, ve­zetését, hogy áldást oszthassanak. Nem vádolnak. 2. Olyanok, akik előre kikeresnek egy rövid gyógyításról szóló igeüze­netet, melyet a beteg engedelmével felolvashatnak. 3. Olyanok, akik szelíden, csende­sen érdeklődnek a beteg felől és meghallgatják mondanivalóját. Nem beszélnek sokat, nem maguk viszik a szót. 4. Olyanok, akik öt-tíz percig emberekre is! Keresztyéneknek vall­ják magukat, de nincsenek meg­mentve! Ma is nagy szükség van imádkozó szívekre, akik nemcsak magukért könyörögnek, hanem a népért is. A hiányt olyan könnyű meglátni. Saját gyülekezetünkben is találunk olyan testvéreket, akik nem állnak a helyükön. Emberi hajlamunk arra késztet, hogy ezeket bírálgassuk, összetett kézzel nézve Isten népének lelki hanyatlását, a körülöttünk élő megtéretlen életek felett pedig ir­galmatlanul kimondjuk az ítéletet. De, ha szívünkben győzedelmeskedik annak a feladatnak a felelőssége, melyre O elhívott minket, akkor na­gyobb lesz a szeretetből fakadó szá­nalom, mint a saját magunk féltése. Ha fáj nekünk az, hogy szeretteink, embertársaink útja a halálba vezet, akkor őszintén, buzgóságosan tu­dunk könyörögni értük. Drága szolgálat ez, és bármilyen törékeny testben lakó lélek erőssé lesz általa. Betegágyon, tolószéken, és álmatlan éjszakákon át végezhet­jük a közbenjáró szolgálatot. Ez a szolgálat nem látványos, de “a te Atyád, aki titkon néz, megfizet né­ked nyilván... ” OLÁH LAJOSNÉ (Kipling, Kanada) (harmincnál többet könnyebb be­tegnél sem) maradnak. így a beteg nem merülhet ki, sem saját beszédé­től, sem a látogatástól. 5. Olyanok, akik nem sajnálkoz­nak a beteg meggyötört, sápadt ki­nézete felől, nem idézik saját és is­merőseik hasonló eseteit, sem azok kimenetelét. 6. Olyanok, akik a beteg hozzájá­rulásával távozás előtt röviden igét olvasnak és gyógyulásért imádkoz­nak, s megígérik, hogy ezt otthon is tenni fogják. Miért fontos a helyes beteglátoga­tás? Azért, mert a helytelen látogató többet árt, mint használ! Elgyengít, betegebbé tesz! Erről majd legköze­lebb bővebben is szólunk. Ma csak arra kérem Uramat, hogy tanítson meg, és segítsen meg helyesen látó­­gatni! Mátrai Mihályné _________________________________3. oldal YOU WANTED AS SUMMER MISSIONARIES ASSIGNMENT! Bethesda Baptist Retirement Home Palm Bay, Florida August 1981 FOR INFORMATION CONTACT YOUR PASTOR For applications write to: Rev. George M. Rowe 714 Stratford Road Fairfield, Conn. 06430 Opportunities limited so ACT NOW!!! (Deadline — May 1, 1981) Beszélni kell még ma a halottakkal Beszélni kell még ma a halottakkal, főként annak, ki meghalni sem ér rá. Nekem elmondták: hiába futottak, alapvető tévedés volt az élet s éppen ezért már jóvátehetetlen; sokat elértek — semmire sem mentek, s a semmi súlya elviselhetetlen, mert odaát csak egy marad az érték: mit kezdtek itt az ingyen kegyelemmel, melyért nem futni kellett volna balgán, hanem megállni s elfogadni csendben. Beszélni kell még ma a halottakkal, csendesedjetek el a temetőkben! F. L. NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné N8i konferencia elnök: Bányai Sándorné Alelnök: Fülöp Árpádné Pénztáros: Mrs. Henry Austin Egy asszony közbenjáró szolgálata

Next

/
Thumbnails
Contents