Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-03-01 / 5. szám
Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Róma 1:16) “ADJ INNOM!” Megrendítő képek tárulnak elénk a TV képernyőin az elmúlt napokban. A műsor címe ez volt: “Éheztem és ennem, adtak. ” Láthattuk az éhezők hosszú sorát, a csontvázzá soványodott gyermekeket és az éhségtől haldoklók tusáját. Itt a bőség hazájában élve szinte lehetetlennek hangzik, hogy a statisztika szerint naponta 12 ezer ember hal meg a világ más részén. De a műsorban láthattuk azokat is, akik áldozatos szeretettel készek segíteni az éhezők ezrein, mert megértették amit az Úr Jézus maga mondott: “Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg”. Jézus azonosítja magát az éhező, szenvedő emberekkel. Természetesen a műsor célja is az volt, hogy adakozásra szólítsa fel a hallgatókat. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe a fenti idézet. Jézus egyszer Samárián ment át s mivel fáradt volt, leült a Jákob kútjánál pihenni, amíg tanítványai elmentek, hogy élelmet vásároljanak a városban. Ekkor történt, hogy egy samáriai asszony jött a kúthoz vizet meríteni és Jézus így szól hozzá: “Adj innom!”. Gyermekkorom óta ismerem ezt a történetet. Sokféle formában hallottam ennek az igének a fejtegetését is. Gyönyörű prédikációkat mondtak szószékekről ezzel kapcsolatosan, de egy dolgot soha nem tudtam megérteni ebből a történetből. Hogyan lehetséges, hogy valakitől csupán egy kis vizet kérnek, módjában is volna adni, hiszen csak meríteni kell a kutból ami nem is sajátja, s mégis, ahelyett, hogy a kérését teljesítené, az asszony elkezd vitázni Jézussal. Nem lett volna egyszerűbb vizet adni, hogy a vándor minnél hamarabb csillapíthassa szomjúságát? Erdélyben beszélték el, hogy volt a faluban egy gazdag ember, akinek az udvarán nagyon jó vizű kút volt. Mivel a község nem gondoskodott megfelelő ivóvízről, a nép pedig szegény lévén nem tudott magának kutat furatni, szerettek volna az emberek a gazdag ember kutjából ivóvizet meríteni, de az nem engedte Fb BWBTmnmrrinnr^^ És. 9:6.O o ‘Es hívják nevét...” BÉKESSÉG FEJEDELMÉNEK.” Ott, ott hangzott az ének, Bethlehem mezejének csendjében, amikor a nyáj és pásztorok pihentek békében. Fény ragyogta be az éjszakát, üzent az ég angyalajkakon át. Az Ég ajtót nyitott angyal és pásztorszem találkozott. A pásztorfül mennyei zenét hall ámulattal hódolattal: “Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek..." Milyen különös szavak! Földön hangzó mennyei beszédek. "Mert született néktek a Megtartó" Nékünk és értünk született és lett Szabadító. 0 hozta el a békességet “És hívják nevét... Békesség Fejedelmének.” Herjeczki Andrásné ftOOOOOflQOOQQQOOOOOOOOOO meg, hanem bezárta a kapuját és még a család tagjainak is megtiltotta, hogy bárkit vízért beengedjenek. Történt azután, hogy meghalt a gazdag ember és a felesége álmot látott. Álmában látta a férjét, amint szomjúságtól elgyötörtén csak egy csepp vízért könyörög, de nem talál meghallgatásra. Álmából felriadva az asszony azonnal megértette az álom jelentőségét, hamar megnyitotta háza kapuját és megengedte, hogy mindenki szabadon vigye az ivóvizet a kútról. Én magam is ittam abból a vízből. A műsort nézve és erre a történetre emlékezve támadt fel bennem a kérdés. Mi, akik hála legyen az Úrnak bőségben élhetünk és nem ismerjük saját tapasztalatból az éhség és szomjúság gyötrő kínjait, hogyan reagálunk a felénk elhangzó kérdésekre? Megindul a szívünk az adakozásra, vagy elkezdünk vitázni olyanformán, mint a samáriai asszony: “Hogy kérhetsz inni zsidó létedre tőlem, aki samáriai vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. ” Lehet-e faji kérdést csinálni abból, ha segíteni kell? Pedig sokszor ez történik. Mi is, mint a samáriai asszony érvelünk balgán, felelőtlenül, ahelyett, hogy adnánk abból, amit Istentől kaptunk sáfárságra. Mert ne gondolja senki, hogy önmagának köszönheti azt, amije van. Ki az közülünk, akiben még nem támadtak hasonló gondolatok egy-egy ilyen adakozásra való felhívásnál: Miért éppen tőlem kérnek? Nem az én fajtámról van szó, akkor miért én adjak? S a sátán még azt is odasúgja: na és mi marad neked? Hagyjad az adakozást a gazdagokra. Csakhogy Isten Igéje egészen mást mond. Az Ésaiás könyvének 58. fejezetében olvassuk: “Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted, feltámad a
