Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)

1981-02-15 / 4. szám

1981. február 15. KuitrfHinjSjr 3. oldal voltam mindig kétség nélkül meg­győződve. Ez pedig a következő tény: Isten gyermekei körül vannak ke­rítve! Semmi sem érheti őket Isten akarata, vagy engedélye nélkül! Amikor próba éri őket, Isten tud róla! O engedett rést a sátánnak, különben nem férkőzhetett volna hozzájuk! S amikor rést engedett, akkor jól megmérte erejüket, s csak annyi nehézséget engedett meg, amennyit el tudnak viselni, semmi­vel sem többet! Aztán még ennyinek elviseléséhez is különleges erőt ad nekik azáltal, hogy megígérte, hogy mindezekben velük lesz, s mindent Nyitott ajtó Ha ismeretlen, idegen helyen já­runk, milyen sokat jelent, milyen hívogató és bátorító látvány egy nyi­tott ajtó! Jólesik tudni, hogy ez azt jelenti, hogy beléphetünk. És milyen keserves lehet azoknak a sorsa, akik éjnek idején, hidegben, vagy vihar­ban zárt ajtókra találnak. Ne felejtsük el, hogy egyszer mindnyájunk életében eljön az a pil­lanat, amikor át kell lépnünk a végső “küszöböt”. De sokan nem sze­retnek erre még gondolni sem! Má­sok számára pedig még ugyanolyan titokzatos ajtó ez, mint az ótesta­­mentumi templomban a szentek szentjének kárpitja, amelyen csak a főpap léphetett be, évenként egy­szer. Aki nem hisz az újtestámentum drága, megöletett Bárányában, az Ő teljesen elvégzett váltságában, az nem tudja, hogy az O diadalmas, nagy győzelmének pillanatában a templom kárpitja széthasadt. Nem tudhatja, hogy amit Ő megnyit, azt többé senki be nem zárja, és amit 0 bezár, senki ki nem nyitja. így azt sem tudhatja, hogy O az egyetlen közbenjáró Isten és emberek között, általa közeledhetünk Istenhez, és általa van bemenetelünk az Atyá­hoz. “En vagyok az ajtó, ha valaki én­­rajtam megy be, megtartatik” Qános 10:9). Milyen nagy kegyelem, hogy előttünk nyitva áll! Nem érdem, csak kegyelem! Mert ismeri a mi éle­tünket. “Tudom a te dolgaidat!” Tudom, hogy kevés erőd van. Tudom, hogy megtartattad az én beszédeimet és egyaránt javukra fordít. Isten gyer­mekének élete “védett terület”! Testvérem! Isten gyermeke vagy? Ha igen, akkor sövényt font köréd is Atyánk. Védett terület az életed! Ha nem lették még gyermeke, akkor itt és most biztonságba helyezheted éle­tedet azáltal, hogy megvallod bűnös­ségedet (bűneidet) Istennek, bocsá­natát kéred azokra és szívedbe hívod a Megváltó Jézus Krisztust. S ígérete számodra az, hogy ezennel “Isten fiává” (gyermekévé) leszel (János ev. 1:12 v.)! Ezzel pedig a bűnbocsánat és istenfiúság mellett üdvösség és kö­rülkerített élet jár! Mátrai Mihályné nem tagadtad meg az én nevemet! “Adtam elődbe egy nyitott ajtót!" — üzeni János apostol által. Adott le­hetőséget a jócselekedetre, lehetősé­get a szent életre, s arra, hogy bár­mit kérhessünk az Atyától. Ez a nyi­tott ajtó ad reménységet a mi éle­tünknek, mint az éjszakai vándornak a kiszűrődő fénysugár. Ha becsu­kódna, kialudna a mi reménységünk is, kevés erőnkkel mit sem kezdhet­nénk. De nyitva áll, mert Jézus a mienk, és O az ajtó! “Ragyog honunk a távolból, hit­szemünk látja ezt teljesen...” Ma még csak hitszemünk látja, de ama napon bemegyünk a kapukon a vá­rosba. Ma még itt élünk, de meddig? A kegyelemidő lejár, elérkezik az éj­fél. Éjfélkor pedig bezáratik az ajtó! Pontosan azok maradnak künn, akiket az ige felsorol, és tehetetlenül, elkeseredetten zörgetnek majd: Uram, Uram, nyisd meg nékünk! Igazságos az, aki bezárja, és senki meg nem nyitja azt többé. Vasárnapi iskolás koromban ta­nultam egy egyszerű kis éneket: “Egy ajtó, csakis egy, de két oldala van, külső és belső, de mondd, te hol állsz?” Hála Néki, hogy ma ezt énekelhe­tem: “Előttem tárva egy kapu, mily fény tör által rajta!” Ez az én éle­temnek a reménysége. Egyedül az Ő kegyelméből járhatok úgy az én ván­­dorutamra, hogy utolsó pillanatban be ne csukódjék előttem az ajtó, és ha az út végéhez érkezem, belép­hessek az örök fény honába, melyet O készített az őt szeretőknek. Oláh Lajosné MIT JELENT ISTEN ORSZÁGA? “Más példázatot is mondott nékik-. Hasonlatos a mennyek országa a ko­vászhoz, amelyet vévén az asszony három mérce lisztbe elegyíte, míg­nem az egész megkele. Mindezeket példázatokban mondáJézus a soka­ságnak és példázat nélkül semmi sem szála nékik, hogy beteljék amit a próféta szólott, mondván: Megnyi­tom az én számat példázatokra és kitárom, amik a világ alapítása óta rejtve valának” (Mt 13:33 — 35). Az Úr Jézus Krisztus a nép minden rétegével szerette volna megismertet­ni az Isten országának titkát, azért beszélt különböző példázatokban. Isten országa rejtve volt az ember előtt. Bemerítő János kezdte el hir­detni, hogy elérkezett hozzátok az Is­ten országa. Jézus is ezzel a hírrel küldte szét tanítványait. Az emberek halották a hírt, de nem értették meg, hogy mit jelent. Azért alkal­mazza Jézus ezt a példázatot^ hogy könnyen érthetővé tegye az O ural­mának, hatalmának átalakító ere­jét. Amíg Jézus nem uralkodhat az életükben, olyanok vagyunk mint a kovász nélküli kelletlen kenyér: ke­mény, ízetlen, élvezhetetlen. A ko­vász csak úgy hat, ha belekerül a tésztába. Kívülről bármilyen közel is legyen a tésztához, nem keleszti meg azt. így vagyunk Krisztussal is. Újjá teremt, átalakítja életünket, ha en­gedjük, hogy a Szentlélek által lako­zást vegyen a szívünkben. Először egyéni életünket alakítja át. Megtisz­tít azoktól a bűnöktől, amik kizár­nának bennünket az Isten országá­ból. Láthatatlanul végzi ezt az át­alakító munkát bennünk a Szentlé­lekkel, de az eredmény nyilvánvaló. Éppen úgy, mint a kovász hatása a tésztában. Mássá lesz a tészta és más lesz a mi életünk is Jézus Krisztus uralma alatt. Nemcsak egyéni életünk változik meg, hanem a családi életünk is. Egy megtéretlen ember a család átka lehet békétlen, összeférhetetlen ter­mészetével. De egy átalakult, Krisz­tus uralma alatt élő ember áldás a családban. Magdalai Mária az ör-NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Női konferencia elnök: Bányai Sándorné Alelnöki Fiilöp Árpádné Pénztáros: Mrs. Henry Anstin-wws

Next

/
Thumbnails
Contents