Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-01-01 / 1. szám
1981. január 1. 3. oldal NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy József né Női konferencia elnök: Bányai Sándorné Alelnöki Fülöp Árpádné Pénztáros: Mrs. Henry Austin Leltár Az év első napjaiban gyakran szemembe tűnt az üzletek ajtaján kifüggesztett tábla felírása: “Leltár miatt zárva. ” Csöndes magányomba húzódva én is kifüggesztettem szivem ajtajára a táblát: “Leltár miatt zárva. ” Vigyáztam, hogy ne zavarjon senki, semmi, mert nagy művelet folyt lelkemben, szívemben: zárszámadás, leltár! Ketten voltunk: az Úr és én. A zárszámadás első kérdése az volt, hogy milyen eredménnyel forgattam a nálam letett értéket? Volt-e Uramnak haszna belőle? Tudtam, hogy a számvetésben nem lehet téves adatokkal dolgozni. Uram előtt nem tagadhatok el semmit. Ő adott erőt, időt, javakat, áldásokat. Oh, de sok mindent, hisz itt van vezetve számtartó könyvemben. Én már az elszámolás kezdetén rájöttem, hogy nem jól kereskedtem. Kiderült, hogy rossz sáfára voltam. Már szívesebben venném, ha nem is lenne zárszámadás és leltár. De hiába, nincs kiút! Hogy is van sorjában? Életem: Látom már, hogy itt is hiba van. Nem adtam át egészen Uramnak, sok minden azt bizonyítja. Hányszor magam vettem irányítását kezembe, és mindenképpen én akartam intézkedni felőle. Szívem: Megosztott, erőtlen, csalárd. Egyszerre kiderült, hogy nagyszerűen taktikázom vele. Sok vizet hajtottam a sátán malmára. Engedtem, hogy ő is használja a szívemet, és hogy megrongálta alig vehető már leltárba. Időm: Ó, elpazarolt, drága, értékes idők! Hányszor nyugtattam magam édes semmittevésben. Tehettem volna sok jót, nemeset... szolgálhattam volna... segíthettem volna másokon... bizonyságot is tehettem volna... most énekelhetem: “Bár jönnének újra vissza, kárbaveszett éveim... ” Erőm: De sokszor mondtam, ha valaki segítségre várt: “Nincs erőm!” Pedig lett volna, éppen annyi, amennyi kell. Terhet viselni? Én? Éppen én? Nincs nekem ahhoz erőm — mondogattam. Jött a kísértő, megcsalt, legyőzött. Volt pedig — bevallom — készlet is. Az volt ráírva “Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít...” Csak nem fordultam Őhozzá segítségért, erőért... Imáim: Szegényes könyörgéseim., szégyenlem... nagyon szégyenlem. Hit nélküli, üres szavak. Máskor kétségbeesett rimánkodások... Olyan szegényes, olyan kevéske. Igazán csodálkozom, hogy az én Uram így is figyelembe veszi, és talál benne értéket. Anyagi javaim.: De kevésnek is találtam mindig, amiből másnak adni szinte lehetetlen. Hiszen ha jönnek a szűkös napok — arra is gondolni kell — és különben is, ez az én magántulajdonom. Nem adhatom másnak az én kevéske sajátomat. A lelki zárszámadásnak azonban még szomorúbb oldala is elém állott, íme sorjában: Énem: Milyen nagy készlet van ebből. Szerettem, ha mások is nagyrabecsülik! Véleményem: Mindig rá akartam erőszakolni másokra. De sok bajom volt belőle! És mi haszna ebből Uramnak? Képmutatásom: Ebből is rengeteg volt, még tartalék-készlet is... Uram egyenesen elfordult tőle, mikor képmutatásomat látta... Aggodalom: Ő hitetlenségnek nevezte, s azt mondta, ezzel sértem meg legjobban... Ez nem Tőle ered. Ó, ez a zárszámadás, s a leltár, sok hamisságot leplezett le. Milyen jó, hogy csak ketten voltunk, s hogy a leltáram nem került közszemlére! Elkeserített ez a szomorú eredmény. Az olvasó kérdez Szeretnék többet tudni arról, hogy miért nevezte az Úr Jézus önmagát Emberfiának (Máté 11:19). * * * Az “emberfia” név kettős jelentésű, egyik jelentése általános, mint azt a 8. zsoltárban találjuk: “Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla és az embernek fia, hogy gondod van reá?” Ilyen értelemben minden asszonytól született egyén emberfia. Ilyen általános értelemben vonatkozik a prófétára is az “emberfia” név (Ezék 28:2). De az Úr Jézussal kapcsolatban az “emberfia” méltóságnév. Gondoljunk a “király” névre. Ez lehet valakinek a családi neve, méltósága és hatalom nem párosul vele. De a “király”, mint méltóságnév koronás főt, tekintélyt és hatalmat jelent. Érdemes megfigyelni, hogy mind a négy evangéliumban az Úr Jézus önmagát nevezte “emberfiának”. Az Úr Jézus mennybemenetele után, István vértanú, halála pillanatában “az embernek fiát” látta az Isten jobbján állni (ApCs 7:56). És János a páthmoszi látnok egyszer a hét gyertyatartó között látta az emberfiát Gél 1:13), máskor az ég felhőin Qel 14:14). Ennek a méltóságnévnek az eredete visszanyúlik az első emberpár bukásának a történetéhez. Isten ekkor nem csak megbüntette az embert, hanem ekkor jelentette ki az ős- evangéliumot: “Ellenségeskedést szerzek közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapodja, te meg a sarkát mardosod” (lMóz 3:15). Ebben az igében a szabadító ígérete van benne, aki az elvesztett Édenért kárpótolja az embert és mivel “az asszony magvá”-nak mondja az ígéret, ide vezethető vissza az “emberfia” név eredete. Az ős-evangélium alapján tehát már az első emberpár várta a szabadítót. Mikor megszületett az első fiú-gyermekük ezért nevezték Kain-nak. Lelkendezve mondta Éva: “Fiút kaptam az Úrtól” (lMóz 4:1). Ez a reménység azonban nem vált valóra, mert Káin nem szabadító, hanem testvérgyilkos lett. Az ígéret azonban tovább élt. Évszázadokon át előbb szájhagyományban, majd az írott igében. Dániel világosan beszél róla, hogy “az ég felhőiben mint valami emberfia jőve” (Dán 7:13). Dániel így folytatja: “Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg”. Ilyen értelemben “Emberfia” az Úr Jézus. GerőSándor
