Evangéliumi Hírnök, 1980 (72. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-15 / 2. szám
VOL. 72.. No. 2. JANUARY 15, 1980 (USPS 716300) 72. ÉVF., 2. SZÁM, 1980. JANUÁR 15. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America______________________________Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK H A T A L M A ” (Róma 1:16) AKI A FELSÉGESNEK KEITEKÉBEN LAKOZIK 1 Sámuel 24:1—23 Dávid sokat szenvedett Saultól. Az életét mentette Saul üldöző katonái elől. Dávid, mintegy háromezer harcost gyűjtött maga köré és Judea pusztáiban bujdosott. Volt úgy, hogy hogy egy kerek hegy egyik oldalán voltak Dávid és az ő emberei, a másik oldalán pedig Saul és emberei. Volt alkalom, amikor Dávid sziklabarlangokba menekült és ott húzta meg magát, mialatt Saul a völgyeket kutatta a sziklákra hágott fel és a környék lakosságát biztatta fel Dávid ellen. Egy időben Dávid Engedi erősségei közt tartózkodott. Ez a terület a Holt-tengerhez van közel. Magam is jártam ott. Sivár, kietlen sziklás terület. Itt-ott egy-egy juhnyáj. Egyébként csak a vadkecskék és a kőszáli zergék lakják ezt a Ma ijjból. . . Ma közel akarok Hozzád lenni Házadban. Csüggedést, gondot félre tenni. Testvérölelés közt színed elé menni, S ha csak egy morzsát is — szent igédből nyerek. Ma idejöttem, Uram, és szívet nyitok. Szomjazó ajakkal szent igédből iszok. Egy parányi abból felejteti a bajt, S mikor lelkem merít — a vágy Hozzád hajt. Ma újból megköszönöm a lelki testvért. S mi összeköt vele: a Golgotán folyt vér Hadd csepegjen rám, a legnagyobb bűnösre . . . Legyen itt minden . . . nyereség részemre. Gerzsenyi Sándor területet, mind a mai napig. Ettől a területtől nyugatra, a Földközi-tenger mellett van Gáza és a többi, jól ismert filiszteusi erősségek: Askelon, Gáth, Saul éppen a filiszteusok ellen való hadjáratból tért meg, amikor meghallotta, hogy Dávid Engedi erősségei között tartózkodik. Ez időben Saulnak volt háromezer katonája és Dávidnak néhány száz főből álló szabad csapata. Történt, hogy Saul egy sziklabarlangba ment, ahol Dávid és az ő emberei rejtőztek. Az emberek alkalmasnak látták a pillanatot arra, hogy Dávid most megszabaduljon ellenségétől és üldözőjétől. Dávid azonban nem vette kezébe a törvényt. Sem őmaga meg nem ölte Sault, sem embereinek nem engedte, hogy kezet emeljenek az Úr felkentjére. Sok keresztyén úgy tesz, mint némelyik zsidó: ő maga szombaton nem csavarja föl a villanyt, hanem a háztartási alkalmazottal csavartatja föl. Megtartja a mózesi törvény betűjét, de nem tartja meg a törvény szellemét. Isten gyermekének nem szabad formai kibúvókat keresni, akkor, amikor életében döntő események történnek. Nem elég az, hogy mi nem állunk bosszút ellenségeinken, környezetünknek sem szabad megengednünk hogy helyettünk ezt tegye. Nem mondhatjuk, hogy a körülmények kényszerítenek erőszakos cselekedetekre. Mindenki azt cselekszi ami a szívében van. Dávid menekült. Nem volt egy biztonságos hely, ahol a fejét lehajthatta volna. Ennek ellenére nem osztott igazságot a saját kezével. Sok hivő azt gondolja, Istenre hagyni a magunk dolgát annyit jelent, mint elintézetlenül hagyni. Dávid azt mondta Saulnak: “Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted és álljon bosszút az Úr érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened” (13. v.). Ez a kijelentés egyáltalán nem azt jelenti, hogy Dávid a dolgot annyiban hagyta. Dávid egyáltalán nem felejtette el, hogy mit tett Saul ellene. Igazság szerint nem is bocsátotta meg Saulnak. Istenhez fohászkodott és bosszúért kiáltott. Sault az Isten kezére hagyta. Emberi igazságszolgáltatás és emberi bosszúállás csak ideig tartó. Egyedül Isten tud igazán bosszút állni. Egyedül Isten tud igazságot szolgáltatni. Dávid megadja a tiszteletet Saulnak, mikor vele beszél, de ugyanakkor Isten bosszúállását kéri rá. Annyira ismeri Saul gondolkodását, hogy levágja felső ruhájának a szárnyát, mint bizonyítékot, későbbi használatra. Nem elégszik meg azzal, hogy a királynak megmondja, hogy megölhette volna, mert föltételezi, hogy a király hiúságból letagadná, hogy Dávidnak alkalma volt erre. Fölmutatja hát a felsőruhának levágott szárnyát és így szól: “Atyám nézd, ugyan nézd felsőruhádnak szárnyát kezemben. Azért Tudd meg és lássad, hogy nincsen az én kezemben hamisság és semmi gonoszság és nem vétkeztem ellened” (14. v.). Dávid lélekben kész volt megkímélni Saul életét és tetlegesen is végrehajtotta ezt a döntést. Ugyanakkor Saulnak sem hagyott kibúvót annak elismerése alól, hogy látnia kellett a bizonyítékot és intelektuálisan el kellett ismernie, hogy életét Dávid irgalmasságának köszönheti. Dávid az olyan hívőt példázza, aki teljes mértékben engedelmeskedik Istennek, de nem használ kegyes kifejezéseket, hanem leleplezi az ellenség szándékát és kivédi annak cselvetéseit. Saul kegyes kifejezéseket használ és kegyet lenül jár el. Dávid keményen beszél, de kegyelmet gyakorol. Saul azt
