Evangéliumi Hírnök, 1980 (72. évfolyam, 1-24. szám)
1980-12-15 / 24. szám
4. oldal SMiPSSP 1980. december 15. “bepólyálta Őt és jászolba helyezte, mivel nem volt hely a vendégfogadó háznál” (Luk. 2:7). Viszont mikor a bölcsek odaértek, “bemenvén a házba ott találák... ” (Máté 2:11). Tehát a vendégfogadós is befogadta a kisded Jézust. A bölcsek örvendező emberek voltak. Amikor Jeruzsálemből kijöttek és feltűnt nekik a Napkeleten látott csillag, az Ige szerint, “igen nagy KERDEZ A GYERMEK “Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívü emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ö, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket. Ügy-e apukám, nagyon szereted?" Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc nem vár szavakat, Odaszorítja vállára meleg, kipirult arcát, s tovább csicsereg, f "Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény, g és ott aludt az állatok helyén, szűk istállóban. Nem is érthetem. Milyen meleg ágyacskám van nekem, pedig csak a te kis lányod vagyok. S 0, Isten Fia, 0, a legnagyobb, szalmán feküdt, amikor született, f Ügy-e, apukám, nagyon szereted?" Kint csillagfényes hideg este... tél... Bent apja ölén kis leány beszél. "Ott se nyughatott szalma-fekhelyén. Futniuk kellett éjnek-éjjelén. Halálra keresték a katonák. Menekültek a pusztaságon át. Milyen keserves útjuk lehetett. Ügy-e, apukám, nagyon szereted?" Az apa leteszi a gyermeket. “Ügy-e, szereted? Ügy-e, szereted?" Nem bírja már, el kell rohannia. A jászolban fekvő Isten Fia karácsonyesti képe kergeti. Feledte és most nem feledheti. Most a szeméből könnyre-könny fakad. Most vádakat hall, kínzó vádakat. Elmenekülne még, de nem lehet. Most utolérte az a szeretet. S míg a szívében égi béke tér, mintha körül a hólepett, fehér tetők, utak felett távol zene, angyalok tiszta hangja zengene szívet szólongató, szép éneket: “Szegény lett érted. Ügy-e, szereted?" T.E. örömmel örvendezének”. Milyenek a mi örömeink? Amilyen az ember lelkülete, olyanok az örömei. Igazi öröm csak az Isten által adott öröm. Istennél teljes az öröm. “Teljes öröm van Tenálad és a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké” — írja Dávid. A bölcsek imádták Jézust. A kisdedet látva, leborulnak. Ebből alázatosságukat látjuk. Természetesen imádkozhatunk állva, térdelve, ülve, fekve, járás közben, összetett kézzel, vagy felemelt kezekkel; hisz Isten szívünket nézi, nem testtartásunkat. Te szoktál imádkozni? Naponta legalább háromszor táplálkozol, de hányszor imádkozol? A bölcsek ajándékozása is bölcs volt. Legnagyobb értéküket: aranyukat adták az Úrnak. Mi is adjuk azt, ami nekünk a legdrágább, az Úrnak. Azután tömjént adtak ajándékba. A tömjén az imádat jelképe. Mi járuljunk imádattal az Úr elé. Végül mirhát adtak ajándékba. A mirhát a halotti kenetbe szokták tenni. A mirha az Úr Jézus értünk való Mária, mikor először jelenik meg a Biblia lapjain, már jegyes, “a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve” (Luk. 1:17). Az Isten küldötte — Gabriel angyal — közli vele Isten akaratát (Luk. 1:26 — 33). Nem tudom gondolt-e arra Mária, hogy annak elfogadása mivel jár?... de mert Isten mondja, vállalja. Szolgálata teher, s ő azt példás csendben viseli. Nincsenek meggyőző érvei, várnia kell. Hiszi, hogy amit az Isten mondott, beteljesedik. Ha Jézus életünkben van, viselni tudjuk sokszor a vele járó terhet is. Mária dicséneke, Lukács ev. 1: 45 —55-ben Isten-ismeretről tanúskodik. Ismeri népének múltját s abban Isten tetteit. Idézi a Zsoltárokat, tudja Ezsaiás jövendöléseit. Tehát tudatában van, milyen szolgálatot tesz, Istennek és az emberiségnek. Mária! “Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között”... így szól az angyal. Ismét csak alázatosságáért, példamutatásáért. halálának jelképe. Ő meghalt, hogy mi az Atyánál bűnbocsánatot nyerjünk. Haljunk meg mi is a bűnnek és éljünk az Úr Jézusnak. A bölcsek más úton tértek hazájukba, mint amelyik úton jöttek. Engedelmeskedtek az álomlátásnak és elkerülték Heródes házát, aki meg akarta öletni az újszülött Királyt. Tehát nem azon az úton mentek vissza, mint amelyik úton jöttek, miután a Kisdedet láthatták és Vele találkozásuk volt. Akik az Úr Jézussal találkoztak, nem járhatnak azon az úton mint azelőtt. Két út van. Az egyik a széles út; ez a kárhozatba visz; a másik út a keskeny és göröngyös út, ez a mennybe visz. A széles úton sokan járnak, a keskeny úton kevesen. A kárhozatba sokan jutnak, az üdvösségbe kevesen. Te melyik úton jársz? Neked kell felfelé tekinteni, mint a bölcseknek; neked kell találkoznod az Úr Jézussal és neked kell elindulnod az új úton, amely út a mennyei dicsőség hona felé vezet téged. Fülöp Árpád lehem utcáit róják — szállást keresve. Óh, pedig de sokan kardoskodnak, harcolnak Jézus nevében, keresve a maguk igazát, a maguk dicsőségét. Ilyen esetben Jézus mindig veszteg marad, nem vesztes????? Jönnek a pásztorok, majd a bölcsek... és ki előtt hajolnak meg, kit imádnak? Kit ajándékoznak meg? Máriát? Nem! Jézust imádják, Jézust ajándékozzák meg. Mária pedig a szívébe rejti beszédüket, mert a jövendőre szólnak. Nem szól olyképpen, hogy hát ő a fontos, mert hogyha ő nem vállalja... Óh Mária! Az igazi alázat, eszköz Isten kezében. Csak azt teszi, csak annyit tesz, amivel és amennyivel megbízatott. Példaképe Mária minden hívőnek — nemcsak leánynak és asszonynak —, hogy hogyan kell betölteni Isten által nyert megbízatásunkat, és feladatunkat. Nem “kiverekedni” magunknak, a saját meglátásunk szerint megillető helyet, hanem a megoldást, intézkedést Istennek engedni át. NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Női konferencia elnök: Bányai Sándorné Aielnök: Fülöp Árpádné Pénztáros: Mrs. Henry Austin Mária Nem követelőzik mikor Bet-
